Shock!

Talán szökőévente egyszer szoktunk megemlékezni olyan könyvekről, filmekről, egyebekről, amelyek nemhogy szorosan, de igazából szinte sehogy nem kapcsolódnak a rockzenéhez, mint kedvenc jelenségünkhöz. Most azonban kivételt teszünk, és nem azért, mert lelkiismeretünk megveszekedett ordítása következtében egyszerűen már nem bírjuk tovább az igazság folyamatos eltorzítását, elkendőzését, sokkal inkább azért, mert régen olvastam ennyire szórakoztató, olvasmányos és – bizony-bizony – játékosan elgondolkodtató könyvet. Még akkor is, ha Ők ezt nem akarják, és AZOK nem engedik.

Hogy mi is az a konteó? Hát, legkésőbb a Mel Gibson/Julia Roberts szupersztár páros nevével fémjelzett, szerintem lazán zseniális film óta kábé mindenki tudja, hogy a konspirációs teóriák, magyarosabban az összeesküvés-elméletek közkedvelt rövidítése. És hogy miből lehet ilyet kovácsolni? Lényegében mindenből, ami nagyobb horderejű, közérdeklődésre számot tartó esemény, és akár csak minimálisan szerepel benne olyan momentum, ami valahogy a háttérben, a homályban maradt, és a gondolkodó elméknek nem is kell több, hogy kibogozzák a dolgot. Aztán persze van, aki ezeket olyannyira komolyan veszi, hogy lazán beleőrül, és habzó szájjal, vérben forgó szemekkel veri az asztalt, hogy már megint permeteznek a repülők (ezúttal is üdvözlöm Dave Mustaine-t!), fekete helikopterek köröznek felettünk néma üzemmódban, illetve amögött is a Moszad, az Illuminátusok és a Bilderberg-csoport közös akcióját sejti, hogy a szomszéd Pistike másodszor is elhasalt az érettségin, pedig milyen jó képességű gyerek, csak ŐK nem akarják, hogy átmenjen. És igen, ez a megfoghatatlan, közelebbről meg nem nevezhető ŐK még központi és szükségszerű eleme a teóriáknak. Teljességgel határozatlan alany.

Na, a nagy többség (?) azért nem ilyen, ők inkább egyfajta szórakoztató kalandnak, intellektuális játéknak tekintik az egészet. És hát játszani ugye mindenki szeret, különösen igaz ez Tóth Tiborra, azaz [tiboru]-ra, a közkedvelt Konteóblog atyjára. A blogéra, amely már többször költözni kényszerült (nem hinném, hogy véletlen!!), és amely jelenleg a http://konteo.blogrepublik.eu/ cím alatt érhető el. Tiboru pedig közel sem egy kótyagos idióta, vagy egy műkedvelő amatőr, éveket (évtizedeket?) húzott le különböző rendvédelmi szerveknél, és nagyon is tudja, mit beszél. És ami tán ennél is fontosabb, azt is érti, mindezt hogyan mesélje el. Közvetlen, sokszor kifejezetten száraz humorú, mégis precíz stílusa miatt lettek annyira közkedveltek blogbejegyzései, és emiatt lehet annyira olvasmányos ez a két kötet is, amely darabonként harminc összeesküvés-elméletet mesél el, az eredeti posztokhoz képest kibővített, átírt, pontosított, aktualizált tartalommal. Illetve mindkét kötetben találunk egy-egy exkluzív, a blogon korábban nem szerepelt esetet is (az elsőben a Tánczos Gábor-féle körmendi gyermekgyilkosságról, a másodikban a Balla Irma halálát taglaló írásról van szó).

A Konteóblogon korábban már lehozott esetek között vannak mindenki által többé-kevésbé jól ismertek (??), mint pl. a templomos lovagról, vagy a szabadkőművesekről szóló rész, a Bermuda-háromszög rejtélye, a Kennedy gyilkosság (mindkettő, mármint az öcskösé is), vagy épp a Hasfelmetsző Jackkel, akár a Holdra szállással kapcsolatos konteók. Nagyrészt azonban olyan elméletek sorjáznak is, amelyek csak az összeesküvésekre igazán fogékonyak (mániások?) előtt voltak ismertek, de azt kell mondjam, épp ezek a legérdekesebbek. Külön kedvencem például a valóban hátborzongató Gyatlov-incidens leírása (az első kötetben), a különös módon fagyhalált halt kilenc orosz túrázó esete, akik éjnek-évadján úgy vágták ki magukat egy késsel a sátrukból, hogy aztán eszeveszetten, alsógatyában és zokniban rohanjanak ki a mínusz 20 fokos hidegbe, ahányan voltak, annyi irányba. Nem semmi sztori, én például vagy egy hete gondolkozom rajta, mindig, meg-megállva!

Az esetek leírása témakörökre bontottan történik, minden esetben elsőként a „történeti tényállás" felvázolásával, majd a szükséges mellékszálak ismertetése után eljutunk a különböző hipotézisek felállításához, bemutatásához. és ez az igazán fontos: tiboru többféle lehetséges kimenetelt is bemutat, és nem foglal állást egyik igazságtartalma mellett sem. Érződik, hogy ő nem fogja vérgőzösen üvölteni a pofádba, hogy márpedig a zsidók ölették meg Kennedyt, I. János Pált, meg Fenyő Jánost, csak leírja, hogy vannak ilyen elméletek is, mint ahogy olyanok is, hogy muszlim terrorista csoportok voltak. (Talán ennek köszönheti, hogy hívták már antiszemitának, de Moszad-ügynöknek is.) És nagyon jó dolog még az is, hogy szerzőnk nem játssza meg a szende szüzikét, itt bizony megemlítésre kerülnek a legrizikósabb gondolatok is.

A két kötetnek egyetlen nagyobb hiányossága van: nem, illetve csak minimális mértékben tartalmaz ábrákat, képeket, márpedig ezek jelentősen megnövelnék az olvasás élményét. (Mint ahogy a blogon meg is növelik.) Ezt tudjuk be terjedelmi okoknak, hiszen a kötetek így is fejenként több mint négyszáz oldalasak, és nyilván senkit nem akartak sokkolni ezer oldalas gyűjteményekkel. Tudom, hogy ezzel végérvényesen elintézem, hogy a jövőben a Shock! is azon oldalak közé fog tartozni, melyekre ŐK fokozottan odafigyelnek, de akkor sem írhatok mást: rendkívül szórakoztató, szinte letehetetlen könyvek ezek, és mivel egy-egy eset kifejtése 15-20 oldal, akár még villamoson, vagy a strandon is remek kikapcsolódást nyújthatnak. Csak arra ügyelj, hogy a figyelő szemek meg ne lássák, mit olvasgatsz éppen!