Róluk is csak ennyit tudunk: modern melodic/electronic metalcore Szerbiából, a Vajdaságból. És még: Nagy Zoltán - ének, Gordán Julian - gitár, ének, Nagy Attila - gitár, Kovács Zsolt - basszusgitár, Sebők Szabolcs - szintetizátor, vokál, Horváth Péter - dob. És elkészült egy klipjük, amit nekünk is elküldtek.
Bertli Zoli: Nagyon nincs mit mondanom azon kívül, hogy valószínűleg tehetségesek, a nevezett előadás nem kötött le, hiányzik az egyéni hang, persze megpróbálnak felvenni egy irányt, a mostani „dallamos is vagyok, de amúgy nagyon energikus vagyok hörgés közben is" áramlat mentén. A szülők tutira büszkék, ám szerződést én most még nem ajánlanék nekik. Ja, hol egy szóló?
Draveczki-Ury Ádám: Metalcore-os alapokon mozgó modern, zúzós-de-dallamos muzsika a stílus összes kliséjével. Keményen csömöröm van már az ilyesmitől éppúgy, mint ahogy észreveszem, szinte mindenkinek, és szilárdan hiszem, hogy most már következnie kell valami újnak ezen a vonalon, a jövő pedig azoké lesz, akik képesek lesznek valami egyedit felmutatni. A Phrenia jelenleg még nem tart itt, de a leckét azért elég megbízhatóan mondták fel a Falling Downban, a dal kétségtelenül rendben van. Arra egyelőre nem tudnék indokot mondani, hogy miért pont ezt hallgassa bárki is az ezermillió hasonszőrű szám közül, de egy szárnyait bontogató csapat első komolyabb lépéseként meggyőző a dolog. Én a magam részéről bizalmat szavazok nekik, és őszintén kíváncsi vagyok, hogyan tágítják majd a látóterüket a következő években, mert van bennük potenciál.
Valentin Szilvia: Ha az összes saját szerzeményük hasonló színvonalon mozog, mint a Falling Down, és lenne egy PR cégem, egészen biztos, hogy komolyabban foglalkoznék a Phreniával. Hiába túljátszott a műfaj, van a dalban valami azonnal magával ragadó, amit ráadásul két jó hangú énekessel (a gitáros énekes srác különösen meggyőző) interpretálnak. Minél előbb várom a bővebb bemutatkozást tőlük.
