Shock!

Megközelítőleg szinte véletlenül bukkantam az Archaic zenekarra, tavaly a borítójuk tűnt csak fel, hogy jé, de ötletes, aztán ennyiben maradtunk. Valamiért az a kényszerképzetem támadt, hogy biztos tucathalálmetált játszanak, így aztán nem is érdekelt tovább a dolog. Idén beleütköztem a klipjükbe, és akkor esett le, hogy a srácok alapvetően bizony a klasszikus Bay Area thrash vonalon mozognak, ráadásul egyáltalán nem rosszul.

Gyakorlatilag ebben a műfajban a Remorse mellett a második figyelemre méltó csapat kis hazánkban. Hogy a lelkem ne nyugodjon, a thrashbe némi death is vegyül helyenként, csak finoman, ízléssel, illetve hallhatóan a Slayert is kedvelik. Nem baj ez, mivel olyan vehemens, igazi energiával teli elegyet tolnak az arcunkba, amitől abszolút klasszikus módon léggitár esik az ember kezébe, meg ördögvillát mutogat gonoszan vicsorogva. Tényleg.

Az Archaic 2004-ben alakult a Braindeath nevű formáció romjain, 2005-ben pedig fel is vették ezt a tíz nótát a Denevérben. Azóta még egy gitáros csatlakozott hozzájuk, Olt Ákos személyében, aki vélhetően a komplex témákat fogja erősíteni a csapatban.

Nem mondom, hogy a dalokon nem lehetne még mit finomítani (gazdagabb hangszerelés, a vokáltémák öblösítése, változatosabbá tétele, stb.), de vegyük hozzá, hogy igen fiatalok a srácok, idővel beletanulnak, ám lefogadom, hogy a thrasht kb. az anyatejjel együtt szívták magukba, érzik a stílust nagyon. Jók a tempóváltások, a komplexitást is igyekeztek tudásukon belül a lehető legjobban megmutatni, ráadásul a gitárszólókra is odafigyeltek (és most lelki füleimmel elképzelem miket fognak játszani pár év múlva, hm...), és szerencsére nem csak hipergyors nótákat írtak, hanem kifejezetten lírai hangokat is súroltak. Meglepő módon itt dallamos az ének, és nem is annyira rossz, hangulatilag átmennek szomorúmetalba, és még ez is tök jól áll nekik, az viszont tény, hogy rettenetesen kilóg a lemezről.

A Tormentortól is feldolgoztak egy nótát (a Tormentort, mi mást), mivel nem vagyok egy megveszekedett Tormentor rajongó, nálam nem oszt, nem szoroz mindez, de belefér. Az utolsó nótával ismét elkalandoznak az eddigi iránytól, ez is inkább doom/death, gyengécskébb darab, mint az eddigiek, de az eddigiek után ez bőven megbocsátható.

A borító remek, viszont a hangzás már kevésbé: nem mondom, hogy levitte a fejemet a hangzás, lehetne dinamikusabb, kerekebb a sound, de valahol el kell kezdeni - fogjuk rá, hogy tisztességes.

Igen, ilyen szintű zenekaroktól kifejezetten szeretünk zenét kapni, a stílus rajongói meg potom pénzért vegyék meg azonnal (mondom azonnal!) a cd-t. A csapat meg személyemben egy új rajongóval gyarapodott. Van egy olyan érzésem, hogy találkozom velük koncerten előbb-utóbb.