Bob Catley leginkább a brit Magnum énekeseként lehet ismerős a legtöbbeknek, mindazonáltal szerepelt több projektben, és szólólemezei is szép számmal akadnak, melyek közül a legutolsó a Spirit of Man címet kapta. Dacára annak, hogy Bob eléggé sok helyen feltűnt az elmúlt években, ez az első találkozásunk egymással, és tulajdonképpen pozitív.
A zene tetszetős AOR/hard rock, mint azt az ember el is várná, az egyetlen gond vele csupáncsak annyi, hogy kicsit öreges. Ahhoz kétség sem fér, hogy Bob barát szívvel-lélekkel muzsikál, de sajnos mintha picit eljárt volna felette az idő. Nekem ezekhez a már sokszor hallott hard rock témákhoz elengedhetetlen egy fogós, érzelemgazdag, erőteljes torok - és ez itt picit hibádzik.
Mindazonáltal vannak kifejezetten jó dolgok a lemezen, így például a Moment of Truth refrénje kifejezetten kellemes, és a dalban hallható Hammond szőnyegezés is tetszik, vagy a The Fire Within Me klasszikus billegetős témái is betalálnak. Jó aztán még az akusztikus témát is felvonultató, sötétebb Judgement Day is, csak nem szabad belegondolni, hogy teszem azt, például Jorn Lande mit tudott volna művelni ezzel a dallal. A legjobb nóta mindenesetre a Blinded by a Lie, ami színtiszta nyolcvanas évek-hangulatú, nagyívű aréna rock, jófajta gitárszólóval. Ha csupa ilyen lenne a lemezen...
Sajnos azonban gyengébb pillanatok is előfordulnak, a kötelező lírai Last Snows of Winter elég gyengusz, a záró, zongorás End of the Story meg unalomba fullad a maga majdnem nyolc percével. Nem rossz lemez ez tehát, a laposabb megoldások mellett néhány tényleg nagyon kellemes nótát is felvonultat, csak éppen az olyan anyagok mellett, mint a nemrég kijött Whitesnake koncert vagy például a tavalyi Soul Sirkus, hogy bármiféle Jorn produkciót már ne is említsek, labdába sem rúg. Néhányszor jó meghallgatni, aztán az ember szépen elfelejti....
