Shock!

Jól kiszámítható és egyértelmű a tendencia: mindenki ilyen-olyan extra kiadványokkal, koncertlemezekkel és hasonlókkal igyekszik áthidalni a jelenlegi kényszerszünetet. Persze nem nagyon lehetnek illúziói a zenekaroknak sem, egy-egy újabb élő album (2020-ban...), újrajátszós EP, stream-buli, miegymás nem fogja pótolni a turnézás taccsra vágódásával kiesett bevételeket. De a nevük legalább pörög közben valamennyire ezeknek köszönhetően, ha meg még csurran-cseppen is valami, az már csak a bónusz.

A Death Angel Under Pressure című új, akusztikus EP-je mindenféle előzetes felvezetés nélkül érkezett, és mivel négy szám az egész, különösebben nekem sem kell megerőltetnem magamat ahhoz, hogy ilyen gyorsan írjak róla. A ténylegesen új tartalom eleve két dalból áll: a címadó Queen plusz Bowie-feldolgozásból, illetve a Faded Remains című új, saját darabból. Ezek mellett az A Room With A View és a Revelation Song akusztikus felvételeit rögzítették Mark Oseguedáék.

Nyilván nem véletlen, hogy pont az Under Pressure-re esett a csapat választása ezekben az időkben, hiszen Will Carroll dobos csaknem tragédiával végződött kálváriája révén kézközelből is megtapasztalták a járványt. A Mark és Rob Cavestany által duettben tolt dal azonban énekileg így is elég komoly kihívásokkal küzd ebben a formában. A Queen munkásságának bolygatása baromi kényes dolog, most sem érzem eltaláltnak a végeredményt, bár önmagában nem rossz, ahogy közelítettek a nótához (bevallom, különösebben soha nem szerettem a Hot Space lemezes eredetit, de ez ettől független megállapítás). A Faded Remains akkor már sokkal megnyerőbb extra: sok új nincs benne, de szépen megírt, jellemzően feszített tempójú Death Angel-szerzemény, kerek, kompakt darab. Nem lepne meg, ha a következő nagylemezen elektromos formában is helyet kapna, mert úgy is működőképes lenne.

Ami a két régebbi dalt illeti, az Act III nagy balladája nem okoz különösebb meglepetéseket ebben a formában, mindig jó hallani, és kész. A tavalyi Humanicide Revelation Songja akkor már érdekesebb választás – zúzósabb számokat mindig kockázatos vállalkozás átrakni unplugged formába, de a Death Angel nem véletlenül Death Angel, mindenféle görcstől, erőltetettségtől mentes, élvezetes ez a változat.

Nem kihagyhatatlan ez az EP, de ha másra nem is, arra jó, hogy tudjuk: a csapat továbbra is alkot, és kivárja, amíg ismét nekiindulhatnak. Pontozni nem lenne sok értelme, meg is spórolom a dolgot.