Shock!

december 26.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Edguy: Rocket Ride

Kismillió hónapja munnyad a fiókom hátsó ficakjában az album, mert egyre csak pöcköltem ide-oda. Vonakodásom okai a következők.

megjelenés:
2006
kiadó:
Nuclear Blast / HMP
pontszám:
6,8 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

1. Rühellem az olyan promo CD-ket, amelyeknek az élvezetét azzal vágják taccsra, hogy folyton-folyvást monoton hangon közlik az emberrel, mit hallgat éppen.

2. Az Edguy újabban már nem okoz számomra olyan örömet és zenei élményt, mint évekkel ezelőtt.

3. Tobiast egy öntelt, felfuvalkodott hólyagnak tartom. (Aki ettől persze még egy tehetséges hólyag...)

A Rocket Ride természetesen profin összeállított és kivitelezett munka. A nóták többsége kellemes, megadallamos - csakúgy, mint régebben. Számomra azonban hiányoznak azok a hátborzongató pillanatok, amelyeket pl. a Vain Glory Opera vagy az Avantasia albumok hallgatásakor csőstül megkaptam. Az a fajta karcosság sem lelhető fel manapság, amit a Mandrake nyújtott. A színvonal ennek ellenére sem hanyatlott a gornyasztó kategóriába, szó sincs róla. Olyan dalok, mint a nyitó, himnikus Sacrifice, a felpörgetett Return to the Tribe és Out of Vogue, az erőteljes, régi gigákat idéző The Asylum, továbbra is odateszik magukat az ember arcába.

Ami az amcsi piac részére történő leplezetlen dörgölőzést és seggnyalást illeti, no az elég visszataszító számomra. A bagázs egész imázsa, a klipjük képi világa, valamint az általánosan lágyabb, napsugarasabb hangulat mind arra utal, hogy az Edguy nagyon szeretne bevágódni odaát is. (Ha pedig csak hülyéskednek, a helyzet akkor sem sokkal jobb.) A Wasted Time elég gyengusz, egy Matrix nevezetű nótától pedig végképp nem középtempós, nyugis lötyögést várnék. A balladaként szolgáló Save Me is meglehetősen hatástalanul sodródik tova. A Superheroes nevű nyálaskás dal bizonyos pontjain mintha a HIM billentyűsét hallanám pötyögni, de ez mind semmi a Trinidad című rémförmedvényhez képest. Ez rövid úton, viszont tartósan megüli a gyomrot. A záró Fucking with Fire pedig lehet, hogy szeretne tökös vagy poénos lenni, de nem sikerül neki.

Az Edguy - vagyis Tobias cimbi - tud ennél sokkal jobbat is. Vagy használjak inkább múlt időt?....

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.