A két számos előzetes után itt a teljes lemezanyag, lássuk. A recept ugyanaz maradt, nu metal (a kiabálós típusú), erős Slipknot (plusz Coal Chamber meg a társai) hatásokkal, itthonról meg Superbutt érződik a zenén (pláne, hogy Vörös András is vendégszerepel a lemezen).
Tehát a nu metalt mint olyat a morcosabbik feléről közelíti meg a csapat, nem a linkinparkos nyálmetalnak titulált oldal felől. Csak a miheztartás végett írom. Néha éneklésfélével is próbálkozik a vokalista srác (Knapp Oszkár), no ezt még kár volt erőltetni, hamiskás, erőtlen és nem az igaziak a dallamok sem. Van még hova fejlődnie. (Énektanár...)
Két dalt már kielemeztem (a demók között keresgélhettek), mellette felkerült még a lemezre további 9 dal, lazán a gyomrunkba szerettek volna vágni velük. Szerettek volna. Az a legnagyobb bajom, hogy ha külön hallgatok egy-egy dalt, akkor még akár lelkesítő is lenne a dolog, viszont ömlesztve igencsak előjönnek a hibák, illetve az saját ötletek erős hiánya. Hiába vannak pofás részek a dalokban, összességében majd' mindre ráfért volna egy kis csiszolás, finomítás. Az adrenalinserkentő lendület hiányzik belőlük, de nagyon. Ha három zsére hangolt riffel próbál valaki jó dalt írni, akkor kell (sőt, muszáj), hogy az emberben megmozduljon valami, és nem csak a hangzás miatt. Mert a mélyek erősen a gyomrot markolásszák a lemezen, azt meg kell hagyni.
Hozzáteszem, nem szabad elfelejteni, hogy nagyon fiatal srácokból áll a zenekar, 17-19 évesek - ha jól tudom -, ahhoz képest pedig igencsak tisztességes munka. A sok koncertezés meghozza a rutint is, én úgy saccolom - ha nem állnak le -, akkor úgy három év múlva akár igazi meglepetést is okozhatnak. Rajtuk múlik. Erről a lemezről meg mondjuk három szám az, ami tényleg tetszik, a többi még gyengébb, viszont lelkes nu metalosoknak azért megéri meghallgatni. Úgy érzem, hogy kár volt nagylemezként kihozni, kevesebb de kidolgozottabb dallal demóként jobban megállta volna a helyét a produkció.
