A budapesti Flotsam & Jetsam koncert egyik bemelegítő-bandájaként találkoztam már a holland Izegrimmel egyszer. Emlékszem, az Avalon bárpultjánál akkor kaptam fel a fejem a bandára, mikor a brutális hörgéssel megtámogatott, őrlő nyitónóta után egy vékonyka női hang konferálta be a következő számot.
Igen, az Izegrimben a krákogó vérhányás felelőse ugyanis egy kellemes vizuális paraméterekkel rendelkező hölgyemény, Kristien, aki ráadásul élőben is meglehetősen jól hozta a metal-dominát. Már amikor Eric A.K. és a Flotsam legénység hagyta, ugyanis a pesti turnézárás minden volt, csak egy szokványos koncert nem, de erről már szóltam korábban.
Élőben tehát annak ellenére tetszett az Izegrim, hogy muzsikájuk túlzottan érdekesnek vagy izgalmasnak egyáltalán nem mondható, és tulajdonképpen a debüt lemez anyaga sem áll távol az ízlésvilágomtól. Érdekes, hogy a koncert után egy kifejezetten brutális death - néhol egészen grindos - banda rémlett az emlékezetemben, a Tribute to Totalitarianism viszont sokkal inkább thrash lemez. A Holy Moses párhuzam meg nem csak Kristien és a bőgős/vokalista leány Marloes hangja miatt egyértelmű. Szikár, sötét hangulatú, jobbára középtempós thrash dalok sorakoznak, egy problémám van csak velük, meglehetősen semmilyenek. Ha már szóba került a Holy Moses, Sabina Classenéknek sikerült azt elérniük, amit az Izegrimnek nem, nevezetesen annak ellenére emlékezetes dalokat hoztak össze, hogy ők is totál antikommersz hanggal dolgoznak.
Szerény véleményem szerint egy thrash zenekar vagy legyen mocsok technikás, vagy írjon fogós, jó dalokat (az ideális persze, ha mindkettő megvan egyben), harmadik út nincs! Az Izegrimre sajnos egyik állítás sem igaz, így annak ellenére, hogy a Tribute to Totalitarianism szódával elmegy, átlagos teljesítménynél semmiképp sem értékelhető többre. Az igényes, digipackes csomagolásért viszont kapnak plusz egy pontot.
