Sokan kíváncsian várták, hogy az előző - nem éppen tökéletes - Ámok után merre lép a csapat. Lássuk. Az első hangok után tudtam, ez kellett, ez hiányzott, bár a monumentális billentyűtémák helyett most könnyed zongoraklimpírozás kíséri a zenét, nincs mese, ezzel meg kell barátkoznunk.
A dalokkal nagyon nincs baj, sőt, ha lendület kell, akkor húz, ha fájdalom kell, akkor levisz a legmélyebb kút fenekére, és utánunk pottyan még a kötél is. Csak olyan nagyon furcsa az a zongora a borult dalokban... Pedig A kígyó vére olyan, de olyan lenne! A katarzist az utolsó, Tűz, jöjj velem c. dalremek okozta, mely meghallgatása 8 napon túl gyógyuló libabőrt okozott. A Eurythmics Here Comes The Rain feldolgozása elég érdekes választás, mondjuk én már nem csodálkozom semmin, és el kell ismerni, hogy nem lett ez olyan rossz. A lemezt még Glaug Iván gitározta fel, azóta viszont már Ruszity Vladimir penget a csapat soraiban.
Sajnos a hangzás még mindig nem az igazi, az előzőnél ugyan arányosabb, de még mindig nem ez az, ami a Nevergreenhez méltó lenne, a dobok rosszul szólnak, a gitárok szinte csak zsizsegnek, nem karcolnak, a basszusgitár sem dörmög, csak "úgy szól", az arányok sem az igaziak, kellene egy jófajta equalaser, hogy megdörrenjen, ahogy az kell. Tulajdonképpen hihetetlenül egyszerű a Nevergeen zenéje, ritkán haladnak túl a kettő/négyen és a dzsí-dzsi-dzsi-dzsi-dzsi-dzsi-dzsi szokásos ismételgetésén, ha nem lenne elfogult minden ősi Ngreen rajongó, talán a dalokat sem tudná senki biztos vonallal elhatárolni egymástól. És mégis - még mindig - varázsos. A fene tudja mitől, de így van jól, én is elfogult vagyok, na!
Ja igen, a cd dupla, a második korong érdekességeket tartalmaz, mint Matlári Miklós szólómunkája szeletkéi, egy Ámok-korszakos dal, és két angolul rögzített Ngreen dal. Hatalmas plusz pont!
A tökéletes Nevergeen album súlyosan karcol, és monumentális szintetizátorszőnyeggel körített. Ez nem olyan. Csak majdnem.
