Shock!

Éppenséggel lehet az embernek herótja is az efféle "live", "rare", "best of live", "best of rare", "live and demos", "best of demos" stb.-típusú kiadványoktól. Legtöbbjük messziről bűzlik és penetráns aprópénz-szagot áraszt, nemritkán pedig nevenincs kiadók akarnak még egy gyorsat kaszálni, mielőtt végleg lehúzzák a redőnyt; maguk a zenekarok pedig nem feltétlenül látnak pénzt a dologból.

Persze, gyakran előfordul, hogy értelmes, értékes összeállítást kap kézhez a kedvencének minden felvételét fanatikusan gyűjtő rajongó, és ezenkívül más talán nem is nagyon számít, hiszen ki a fene lenne kíváncsi mindenféle hivatalosan ki nem adott demóra, koncertfelvételre, ha nem egy megrögzött fanatikus? Jó kérdés persze, hogy a Quiet Riotnak hány híve maradt azután, hogy a hajmetal-hullám lecsengett a 90-es évek elején. Nos, világszerte feltehetően vannak annyian, hogy egy ilyen ritkasággyűjtemény kiadása 2005-ben is kijöjjön legalább nullszaldóra. De hogy magyarlakta területeken mennyien vannak ezek az érdeklődők, azt már megsaccolni sem merem, mindenesetre ez az írás nekik szól.

Kicsit persze magamnak is írom, mert mi tagadás, szeretem a bandát, különösen Kevin DuBrow érces, erőteljes hangja miatt. Két lemezük (Metal Health, QR III.) meg is van bakeliten és a zseniális, de Kevinhez képest teljesen máshogy éneklő Paul Shortino által fémjelzett, a "másság jegyében" fogant korong beszerzését is régóta tervezem. De egy szó, mint száz, ilyen "hiányos" ismeretekkel is tudok érdemben nyilatkozni erről az anyagról, hiszen mivel a koncertfelvételek a Metal Health és az azt követő Condition Critical albumok turnéin készültek, a háromszámos demofelvétel pedig MH-s dalok korai verzióit rejti; kevés számomra ismeretlen számmal találkoztam a cucc hallgatása közben. Ami mégis új volt, az pedig kevés meglepetést tartalmazott a korábban megkedvelt QR-stílus ismeretében.

Milyen zene is ez? Jóféle hajmetal, a keményebb, karcosabb fajtából: dögös riffek, fogós refrének, feszes tempók - igazi 80-as évekbeli muzsika. DuBrow hangja ereje teljében szárnyal, a kissé bootleges hangzás pedig jó nyerssé teszi a lemezen néha kicsit túlpolírozott megszólalású dalokat. A Cum On Feel The Noize című Sweet-slágert még az is ismeri, aki netán letagadja; a Metal Health (Bang Your Head) nem véletlenül lett a hasonnevű fesztivál indulója (ezért az egy számért már érdemes megismerkedni a QR-al, igazi kult klasszikus!); a Let's Get Crazy-t pedig, ha jól emlékszem, még a Carmen is nyomta annak idején, hehe. Demoformában sem kevésbé zseniális a Randy Rhoads emlékére íródott Thunderbird (a Cum Onon kívül a QR másik fő ismérve, hogy Randy itt kezdte sajnálatosan rövid zenészi pályafutását) és bár Carlos Cavazo nem érhet nyomába a dupla R-nek, az összképet tekintve szórakoztató, feelinges kiadvány ez.

Ha úgy vesszük, remekül dokumentálja a QR metalosabb (egyszersmind legsikeresebb) korszakát, hiszen a már említett QR III.-on kommerszebb irányba mozdult el a csapat (billentyűk, nyálasabb nóták), a Paul Shortino-val készült album pedig blues-osabb hard rock muzsikát tartalmazott. Érdekes módon a banda épp a mostoha 90-es években alakult újjá a DuBrow/Cavazo páros vezetésével és ilyen-olyan formában azóta is dolgoznak - akárhogy is, nekem pont elég volt (további) kedvcsinálónak ez a lemez. Később pedig kíváncsian várom majd a remélhetőleg Shortino-s és Randy Rhoads-os ritkaságokkal megspékelt Live And Rare Vol.2.-t.