Shock!

A Mark Reale gitáros vezette amerikai Riot pályája az 1970-es évek második felében indult, nagyjából akkor, amikor Ritchie Blackmore Rainbow-ja egyik hagyományteremtő klasszikus albumot alkotta meg a másik után. Számos tagcsere (Mark az egyetlen megmaradt alapító tagja az együttesnek) és kisebb-nagyobb stílusmódosítások után a Riot pontosan erre a zenei világra talált rá a 90-es években.

Az ekkor érkezett Mike Dimeo énekessel készült lemezek közül az Inishmore-t különösen megkedveltem, az idei anyag pedig az első néhány meghallgatás után rögtön felnőtt mellé! Nem akármilyen hullámvölgyből sikerült kievickélnie a csapatnak, hiszen Bobby Jarzombek dobos időközben átpártolt Halford mesterhez és a koncertezés is igen döcögősen ment, de ez már a múlt, és noha a következő turné még nyilván odébb van, az ex-Rainbow (micsoda véletlen egybeesés!..), Black Sabbath, jelenleg Blue Öyster Cult ütős Bobby Rondinellivel rögzített Through The Storm egy brilliáns album, az egyszer biztos. Most leginkább ez számít.

Nagy kérdés, hogy a mai idők metal rajongói, a fiatal srácok mit szólnak hozzá, mert nem sebességcentrikus ez a muzsika és a megszólalás sem éppen napjaink hű lenyomata. Erre a fajta hangzásra illik a "régies" jelző... Az erő, az érzés, na meg a dallamok azonban itt is meghatározóak. A headbanger-induló Lost Inside The World és Chains, a szépséges lassú Let It Show vagy a lendületes Burn The Sun egyaránt frenetikus hatást gyakorolt rám. A dalok szerzőjeként Mark szívét-lelkét kipengeti a hat húron, szólói elragadóan feelingesek. Az instrumentális Isle Of Shadows teljes mértékben róla szól. Mike meg le se tagadhatná, hogy a Deep Purple-családfához tartozó bandákon, az UFO-n és kortársaikon nevelkedett, ezt a hangot ilyen zenéhez "találták ki".

És ha már itt járunk, hallható a CD-n az Only You Can Rock Me (UFO) valósághű feldolgozása, illetve egy ének nélküli Beatles-átgondolás, a Here Comes The Sun is a lemez végén. Egy szó mint száz, a tizennyolcadik (!) Riot album képében itt az újabb bizonyítéka annak, hogy nincs az a por, amely a régi idők nagyjainak és méltó követőinek munkásságát valaha belepné.