Shock!

Érdekes, hogy aki nem ismerte a srácok eddigi munkáit, azokat elsőre lenyűgözte a Haunting. Viszont akik az előző anyagokra esküsznek, azoknak nem, vagy csak lassabban jön be ez az új Sear Bliss. Általában. Én az első csoportba tartozom, rögtön belopta magát a szívembe a zene. Hogy milyen jelzőket találtam elsőre? Monumentális, atmoszférikus, érzelemgazdag, ötletes, káprázatos.

Ennek a zenének tényleg nem sok köze van már az úgynevezett hagyományos black metalhoz, mely csak néhány gyorsabb résznél és Nagy András előadásán hallatszik ki. Bár zeneileg semmi közük nincs egymáshoz, mégis helyenként a Nevergreen neve ugrott be, ők tudnak itthon hasonlóan monumentális érzéseket kiváltani muzsikájukkal.
Nincs intro (!), csak jön az arcunkba a Tunnels Of Vision kezdő riffje feltartóztathatatlanul. Érdekes a Kis kece lányom c. népdal főmotívuma ebben zenei környezetben (mert beleszőtték a srácok), ráadásul k...a jó. Nagyon tetszett még a trombita is a dalban, hátborzongató hatást kelt attól a furcsa effekttől, amit ráhúztak. Csak érdekességképpen megemlítem, hogy a Hell Within-ben egy ismerős riffre lettem figyelmes, a Metallica Fade To Blackjében található egy eléggé hasonló rész. Sebaj. A lassabb tételeket néha váltja fel csak egy-egy gyorsabb "kalapálós" téma, szerintem nem is hiányzik több, jó az arány. A The Haunting - most kapaszkodjatok meg - szinte már a Paradise Lost jobb pillanatai idézi. Tuti koncertkedvenc.

Mindegyik dal egyedülálló, külön világot teremt. Mint ahogy a lemezen is utolsó a Left In The Dark, én is utoljára hagytam a zeneileg és szövegileg legtökéletesebb alkotást, csodálatos akkorddal vezet be a kozmikus magány fájdalmas harmóniájába. Érzem a csillagok hideg fényét, ahogy sodródom a végtelenben. Elvesztem a sötétben... (Viszont nagy ballépés volt lekeverni a gitárszólót a dal végén.)

Sajnos a keverés tényleg lehetett volna jobb is, pl. szerintem a legszembetűnőbb, hogy a gitárszólók méltánytalanul halkan szólnak - mint ahogy ezt említettem nekik is - pedig nem ezt érdemelnék, mert kivételesen jókat penget Scheer Viktor.

A zene változott az eddigiekhez képest, ám a színvonal magas maradt, és remélhetőleg minél többen szeretnék megismerni itthon is a Sear Bliss-t. Mert megérdemlik.