Görögország mélyén tevékenykedik az öttagú Uranus. Igazából nem tudom eldönteni, milyen stílust képviselnek, mert a zene lehet szintis black metal, szimfonikus metal, az ének thrash/death-be hajlik, a szövegek pedig pogány dolgokról szólnak. Ja, és a női ének is bejátszik. Jó kis egyveleg...
|
megjelenés:
1999 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Úgy érzem, hogy a demójukhoz képest viszont hangyányit visszaléptek. Sokszor felüti fejét a pontatlanság és a CD megszólalása se olyan jó, mint a demóé. Na, de nem csak negatív dolgokból áll a világ, mert például a jellegzetes görögség azonnal kivehető a dalokból s ez jó pont. Nem egy Necromantia, de eléggé egzotikus így is.
Az angol szövegek (melyeket a zenével együtt az énekes/gitáros Orpheus követett el) érdekesek, meseszerűek. A Harmonic Violent Art-ba egy-két görög sor is beverekedte magát. A borító nyugtató lilás színben úszik, rajta valószínűleg az Uránuszt is mutató csillagászati képpel és egy, a ciprusi Nemzeti Múzeumból származó szobrocskával. Cuki.
