A balti államokban működő Ledo Takas Records már a múltkor is két elég korrekt kiadványt küldött (Obtest, Dissimulation), most egy lett zenekar anyagát juttatták el hozzánk. Az Urskumug viszonylag fiatal zenekar, 2002-ben alakultak, 2003-ban saját erőből kiadtak egy debütalbumot, most pedig a Ledo Takas által megtámogatott második anyagukat hallhatjuk. Az infólapon „tribal black metal" stílusúnak aposztrofálták magukat – ez talán picit vitatható.
Ami még rögtön feltűnt, az a hangszerelés: a tagok mindegyikénél fel volt tüntetve a „rendes" hangszer mellett vagy a „programming" vagy az „effects" – ami nem sok jót sejtetett. Azonban félelmem alaptalan volt, nem indusztriális, agyoneffektezett prüntyögésről van szó, annak ellenére sem, hogy programozott dobokat használnak. A zene mindemellett élvezhető, a megszólalás is elég korrekt.
Maga a zene valahol egy ultragyors black, thrash hatásokkal jócskán megspékelve. Az ének jobbára hörgés, engem kicsit néhol az immortalos Abbath egy beszpídezett változatára emlékeztet. A gitártémák lehettek volna jobban kidolgozottak, néhol a hosszabb számok túl hosszúra nyúlnak, érdekes, hogy pont a dobtémák jelentenek benne változatosságot. A lemez közepe táján már igencsak hiányoltam a „törzsi" jelzőt alátámasztó témákat, jellegzetességeket, mert ami addig történt, az csak az említett szélvészgyors black metal. Aztán az utolsó három dalnál minden ellenvetésem eltűnt, ez a három tétel a lemez egyértelműen legjobb része.
A The Guardianban a lett nyelvű (?) bevezetés (engem inkább egy indián sámán darálásra emlékeztet), a tempóváltások, és legnagyobb meglepetésemre doromb is hallatszik! A címadó tétel és a záró „Mother Of Halfworld" már tartalmaz törzsi dobtémákat, a lemez pedig doomosabb, lassabb, nehéz riffekkkel, és az említett sámánszerű kántálással zárul... Ezután még elhallgattam volna még több ilyen Urskumug számot is.
