Még tavaly év végi megjelenés ez az alapos CD plusz DVD kiadvány, de mivel annak idején kimaradt nálunk, plusz ez az idei év úgyis mindenkinél felborított minden ütemtervet meg belső időérzéket, talán még nem késő és nem is értelmetlen róla röviden megemlékezni. Főleg, hogy kimondottan jó hangulatú, igényes cuccról beszélhetünk – de ez az Asphalt Horsemen esetében valójában nem újdonság. Az Unplugged In My Old Townt 2018. január 27-én rögzítette a csapat és számos vendég odahaza, Gödöllőn, a helyi Művészetek Házában, a bulin annak idején mi is részt vettünk. A fellépés elsődleges érdekességét az ültetős-akusztikus jelleg jelentette, meg persze a számos vendég jelenléte, és mivel Lőrincz Kariék akkor kint lévő két lemezük legjavát vezetik elő ebben a formában, akár ismerkedésnek is tökéletes a zenekarral. Még azzal együtt is, hogy a koncert óta felvett és kiadott hármas album ugye magyar nyelven készült, vagyis az ábra ebből a szempontból talán nem teljes. Az akusztikus előadás viszont maradéktalanul kedvez a banda velejének bemutatásához.
Különösebben nem tudok sok értelmeset elmondani erről az anyagról azt leszámítva, hogy aki teheti, mindenképpen ismerkedjen meg vele. Már csak azért is, mert az Asphalt Horsemen mindig is mentes volt attól a rossz értelemben vett kelet-európai, ha úgy tetszik, KGST-feelingtől, amely a mai napig oly sok dallamos vonalon mozgó hazai csapatban ott kísért. Történelmileg valahogy úgy alakult, hogy a melodikus/southern/satöbbi hard rock muzsikát a magyar bandák többsége egyszerűen nem érzi, és képtelen autentikusan, méltó minőségben megszólaltatni (tisztelet a kivételnek), így mindig is üdítő volt látni-hallani ezt a négyest, mert olyanok, mintha nem is Gödöllőről, hanem mondjuk Laredóból vagy Richmondból indultak volna útnak. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de nekem elsősorban emiatt jönnek be sokkal inkább angolul, mint magyarul, bár a hazai viszonyokat tekintve természetesen megértem és elfogadom a döntésüket a nyelvváltást illetően.
A CD és a DVD közül utóbbi tartalmazza a teljes koncertet, így ha az embernek van ideje rá, értelemszerűen teljesebb élmény leülni elé és végignézni. A magam részéről egyébként is úgy gondolom: a hagyományos koncertlemezeknek a mai inger-túltelített környezetben elég kis súlya van, és sokkal értelmesebb akkor már képi tartalmat is mellékelni a puszta hangfelvételhez. Bár az eltérő hangszerelés és a vendégek jelenléte miatt ez az anyag akár kivételnek is tekinthető e főszabály alól, hiszen mondjuk a Csík Zenekarból ismert Szabó Attilával kiegészített, 9 percesre hizlalt Memories azért elég rendesen eltér a stúdióváltozattól, és akárhonnan is nézzük, sok pluszt ad. Márpedig az általános jó hangulat mellett pont ez az igényesség, különlegesség teszi jó befektetéssé az Unplugged In My Old Townt. A zenekar láthatóan tényleg kiemelt eseményként kezelte ezt a fellépést, megadták a módját, méltón felkészültek rá, amikor pedig színpadra léptek, egyértelműen fűtötte őket a késztetés, hogy valami többet, valami mást adjanak magukból. Ez pedig maradéktalanul sikerült is.
Jó hír, hogy ez a túlhajtottságtól mentes, a szó szoros értelmében vett ünnepélyesség a felvételről is perfekt módon lejön. Persze nem állt rendelkezésükre egy klasszikus MTV Unplugged gálabuli költségvetése, de a videóanyag sem hagy maga után kívánnivalót, így aztán tényleg nincs más hátra, mint belefeledkezni az előadásba, és élvezni az olyan kiváló saját darabokat, mint a Hegyi Kolossal megerősített Ride On, a Brotherhood vagy a December, netán a Sweet Home Alabama feldolgozása. Utóbbi mondjuk annyira elcsépelt és szakállas örökzöld, hogy alapból keveseknek bocsátható meg a bolygatása, de az Asphalt Horsemen e kevesek közé tartozik – egyszerűen a vérükben van ez az egész, és ennyi. Kiváló anyag, remek soundtrack a kánikula közepette is.
Hozzászólások