A Sex Action – majd Action, majd megint Sex Action – eredeti tagsága valahogy nem tud elszakadni egymástól, és ez így is van rendjén: Szasza, Matyi, Miksa és Zoli a magyar rockzene megkerülhetetlen figuráinak számítanak, és akármi mást is csináltak előtte, illetve utána, akkor is együtt jutottak el a csúcsra a '90-es évek elején. Egy ilyen árnyékból nehéz kilépni, illetve ennyi év után nem is feltétlenül kell már, hiszen mindenki örül, ha együtt látja a régi nagy csapatot. Éppen ezért nem tudtam haragudni a tavalyi újonnani összeborulásért, pedig a Szasza és Miksa nélkül felvett Olaj a tűzre lemez igazából jobban tetszett, mint az azt megelőző Jöhet bármi. De az eredeti felállás akkor is az eredeti felállás, el kell fogadni, hogy a közönség nehezen vált, és egy ilyen jubileumi anyag esetében furcsa is lett volna, ha nem az „igazi" Sex Action játszik rajta. Szóval valószínűleg így van ez rendjén, és igazság szerint a látottak is ezt támasztják alá.
Arról persze már lehet vitázni, hogy mit csinálhatott volna másként a Sex Action a 2004-es első reunionnél. Azért bátorkodom messziről jött emberként én is megjegyezni, hogy kár volt akkor úgy elaprózni magukat, mert ezt utólag ők maguk is elismerték több fórumon, így például nálunk is. A bandára akkor tényleg tömegigény mutatkozott, ez a szigetes visszatérő bulin éppúgy látszott, mint az akkori decemberi wigwamos klubkoncerten, ahol konkrétan mozdulni sem lehetett, és ehhez képest szerintem utána kissé túltolták a dolgot, így aztán törvényszerűen megszűnt eseményszámba menni minden egyes lépésük. Matyi az F.O. Systemmel mértéktartóbban, ebből fakadóan jóval hatásosabban vezényelte le a feltámadást, de végső soron ennek sincs már jelentősége, hiszen régen történt: a lényeg annyi, hogy a banda több változás után ismét együtt van, és idén tavasszal egy barbanegrás koncerten ünnepelték meg a negyedszázados fennállást. Ennek felvételét hozták most ki DVD plusz CD kombón.
Mivel a Sex Action tényleg a hazai színtér egyik legfontosabb építőköve volt a '90-es években, feltételezhetően nem kell külön bemutatnom őket, ha olvasod ezeket a sorokat, így a kötelező köröket megspórolom. A szóban forgó bulin személyesen nem voltam jelen, de a látottak alapján igen hangulatos koncert lehetett, még ha azt a forró eufóriát, levegőben harapható feszültséget nem is vélem felfedezni itt, mint amit az említett 2004-es Wigwam-fellépésen személyesen is volt módom átélni. Vagyis kissé békebelien nyomja a banda és a közönség is, de nincs ezzel semmi gond, mert fílinges az anyag, és amikor ezek az arcok együtt nyomják a deszkákon, abban ma is ott rejlik valami megfoghatatlan mágia. Ezek a nóták szimplák, alapra vettek, az sem titok senki előtt, hogy a mintaképek is halálosan egyértelműek a The Culttól a Zodiac Mindwarpon át a Circus Of Powerig (olyannyira, hogy néha konkrétan vissza lehet keresni az egyes dalok gyökereit), viszont mindez mit sem számít: amikor Szasza, Matyi, Zoli és Miksa együtt játszik, érzed, hogy történik valami. Pont ebből látszik, mennyire nem a megfejtősdiben, a virgákban, a skálákban és az agyasságokban keresendő a rock'n'roll lényege: ez bizony zsigeri műfaj, és valakiben vagy ott rejlik a szikra, vagy nem. A Sex Actionben egyértelműen ott rejlik, és valószínűsítem, hogy ehhez ebben a formában tényleg ez a négy ember szükségeltetik.
Maga a felvétel képminőség és vágás tekintetében nyilván nem vetekszik a legutóbbi Def Leppard- vagy Guns N' Roses-DVD-kkel, de ez nyilván nem is volt cél, a léptékek is jóval kisebbek, és maga a koncert is zenecentrikus. Némi piró és extra humán látvány azért akad, a fókuszban azonban végig a dalok állnak. Márpedig ezek nagyon jó rock'n'roll-dalok, a magam részéről bármikor szívesen hallgatom őket, pláne, hogy jól szól a DVD és a CD is. Azt persze nem kerülhetem meg, hogy Szasza hangjának néhol akadtak a bulin elég komoly hiányosságai (egyik kedvencem, a Valami vár visszafogottabb verzéit például nem is túl kellemes ebben a formában hallgatni), de összességében ez sem zavaró, a vokálokkal együtt simán elmegy, nincs vele nagy gond. Cserébe viszont jobb kondícióban vannak és jobban néznek ki a srácok, mint huszoniksz éve, és ezt most így hidd el nekem: Matyi és Miksa esetében ez talán nem is olyan szembetűnő, hiszen ők nagyjából mindig így festettek, az utóbbi években azonban Szaszáról és Zoliról is leugrottak az úszógumik, és ez a feltűnően jó kiállás bizony nem hátrány egy ilyen bandánál. A műsor összeállítása arányos és korrekt, nyilván a régi érára helyeződik a hangsúly, plusz van két szám a Jöhet bármiről is. Az Olaj a tűzre meg elfelejtődött, amit valahol sajnálok, de mondom, megértem. Bónusznak viszont felbukkan Nagy Feró a Nagyvárosi farkas erejéig, ami kicsit furcsán áll a bandának, de a hazai rockzene egyik alapklasszikusáról beszélünk, szóval ezt is mindig jó hallani. Zoli pedig még ma is az ország legjobb kettő-négyes rockdobosa, hiába nem erről ismeri ma már a többség.
Ahogy Szasza is bemondja a végén a kamerába, kétféle ember van: az egyik beszél a rock'n'rollról, a másik meg csinálja. Nem kérdés, hogy a Sex Action melyik kategóriába tartozik, még akkor sem, ha ez a történet ebben a formában ma már elsősorban csak egyfajta megérdemelt jutalomjáték. A rajongóknak teljesen korrekt ajándék ez a kiadvány, ha pedig nem ismered a zenekart, akkor is jó támpont lehet kezdetnek. Viszont az első lemezt, minden idők egyik legösztönösebb, legeltaláltabb magyar rockalbumát (amely záros határidőn belül a Klasszikushock rovatban köt majd ki) semmiképpen sem pótolhatja a gyűjteményben, amennyiben az utóbbi kategóriába tartozol.
