Shock!

Igen borúsan látják a zeneipar állapotát és jövőjét a rockmuzsikusok. Mindebben semmi újdonság nincs, de nem lehet róla eleget beszélni, így az alábbiakban három neves metalzenész fejti ki véleményét a kérdésről, nem valami pozitív előjellel...

„A kölykök mostani generációja nem értékeli a zenét úgy, mint a korábbiak", magyarázta Rob Caggiano, az Anthrax gitárosa a The Great Southern Brainfartnak. „Ezek a srácok nem értik, hogy a koncepció szerint a zenészeknek ez az életük, ez a hivatásuk, és nagyon sokba kerül elkészíteni egy jó lemezt. Amikor odamész a komputeredhez, és egy kibaszott gombnyomással letöltesz valamit ingyen, lopsz, csak éppen ez nem jut el az agyukig. Ennek valahogy meg kell változnia, és hiszek is benne, hogy meg fog. A zenészeknek előbb-utóbb vissza kell szerezniük az irányítást, a helyzet ugyanis csak egyre rosszabb és rosszabb lesz. Mi ebből élünk, de a zenekarok hamarosan képtelenek lesznek így életben maradni."

Caggiano a kalózkodást egyértelműen elítéli, de a netes zeneterjesztésért sincs oda. „Már csak két nagy lemezboltot ismerek egész New Yorkban, a Bleecker Bob's-ot és a Generation Recordsot. Ezt leszámítva nem tudom, hová mehetnék... Oké, a Walmart is árul zenét, de nem azt, amit én keresek. A Best Buy ugyanez. Vagyis mostanság elsősorban az iTunes-on vásárolok, de azzal meg az a baj, hogy nem szól jól. Ezt nem is értem. Mindent elkövetünk, hogy faszán szóljanak a lemezek, aztán kikerülnek a cuccok az iTunes-ra, és agyonkompresszálják őket, hogy mindenki szar iPodján jól szóljanak. Nincs bajom az iTunes-zal, de hiányzik az érzés, amikor elmentem a lemezboltba, válogattam a CD-k között, éreztem a kezemben a lemezt és láttam a borítót."

A Staind frontembere, Aaron Lewis szerint a mostani helyzetért jelentős mértékben a lemezcégek lassú ébredése tehető felelőssé. „Ma már nincs elég pénze a kiadóknak ahhoz, hogy rávegyenek a visszatérésre", fejtette ki az énekes az EspyRocknak. „Soha nem is lesz annyi lóvéjuk, hogy úgy jelentessenek meg lemezeket, mint azelőtt. A lemeztársaságok üzletpolitikája egy csillogó műanyagdarab köré épült, és amikor ott volt előttük a lehetőség, hogy szembenézzenek a változásokkal, nem tették meg. 41 millióan használták a Napstert, és nagyjából 85 százalékuk havidíjat is fizetett volna ezért. A kiadók azonban hátat fordítottak, és azt mondták: szó sem lehet róla, zárják be az egészet. Ahelyett, hogy meglátták volna, hogy az átlagos vásárlók továbbra is fizetnének a zenéért, inkább ignorálták őket. Amikor a lemezbiznisz még jól pörgött, az emberek átlagosan két és fél CD-t vettek évente. A Napster díjaiból két hónap alatt befolyt volna ugyanez az összeg, vagyis még növelhették is volna a bevételeket, de kihagyták a lehetőséget. Továbbra is egy leszállóágba lépett, haldokló struktúrára építettek, most pedig már mindenkinek más utakat kell keresnie. A kiadók az úgynevezett 360-as megállapodásokat erőltetik (ez leegyszerűsítve nagyjából azt jelenti, hogy a lemezcég nemcsak a zenekar lemezeladásokból befolyt összegeiből részesül, hanem a turné- és merchandise-bevételekből is – a szerk.), ez pedig rossz út. Amíg a kiadók nem törődnek bele abba, hogy a dolgok megváltoztak, nem várható változás."

Az In Flames basszere, Peter Iwers szintén az EspyRocknak nyilatkozva hasonlóan borúsan látta a helyzetet, mint Lewis. „Elmentem a feleségemmel nyaralni New Yorkba. Alig vártam, hogy benézzek a Tower Recordsba meg az HMV-be, de bezártak. Hogyan akarjuk rávenni az embereket arra, hogy CD-ket vegyenek és továbbra is legálisan szerezzék be a zenéket, ha még boltok sincsenek? Nagy-Britanniában szerencsére nem ilyen rossz a helyzet, hiszen léteznek a nagy boltok és a független üzletek is. Fontos megtanítani a fiatalabbakat is arra, hogy jó, ha az ember birtokolja a fizikai terméket. Jóval többet kapsz a pénzedért a booklettel, a szövegekkel, a bónuszlemezekkel. Mikor felnőttem, varázslatos élmény volt megvenni a bakeliteket, hazamenni velük, és a legkisebb részletekig áttanulmányozni a borítót, látni minden információt, miközben énekeltem a bandával a dalokat. Manapság ez nem létezik, ami tök szar. És egyben azt is maga után vonja, hogy a koncertbelépők is baromi drágák lesznek, és az emberek egyszerűen nem fognak tudni elmenni annyi bulira."

Iwers meglátása szerint alapvető probléma, hogy mióta az emberek nem vásárolnak lemezeket, a zenekarok egyre többet turnéznak, és mivel mindenki folyamatosan koncertezik, most már a nézők is alig tudnak dönteni, melyik turnéra költsék a pénzüket. „Dolgoznunk kell, hogy megéljünk, és csatáznunk kell emiatt egymással is, ami szégyen. A nézők pedig simán láthatják ugyanazokat a bandákat hét-nyolc hónapos kihagyásokkal. A zenekarok egyre többet és többet turnéznak majd, és előbb-utóbb az egész rendszer össze fog omlani. Mindannyian lábonlőjük saját magunkat. Onnantól kezdve, hogy a zenélésből nem lehet majd pénzt kiszedni, nem lesz ok rá. Mondhatja bárki, hogy ő azért zenél, mert imádja ezt, de hogyan szerethetsz valamit, hogyan köteleződhetsz el valami mellett időben, ami nem fizeti ki a számláidat, és éhen halsz mellette? Ez a véleményem. Vegyetek lemezeket, vagy a zene meg fog halni."