Habár jelentőségéhez képest viszonylag kevés szó esett róla, idén október 7-én jelent meg huszonöt éve a Slayer korszakalkotó Reign In Blood mesterműve, minden idők egyik legfontosabb metal lemeze. Phil Anselmo egy friss interjúban méltatta az örökbecsű klasszikust.
„Bakeliten vettem meg a Reign In Bloodot, amikor megjelent", emlékezett vissza a The Quietus kérdésére Phil. „Nem igazán volt akkoriban pénzem semmire, de azt a lemezt egyszerűen muszáj volt megvásárolni. Basszus, ha egy haverom nem ad kölcsön rá, szerintem elloptam volna! Az egyetlen cucc, amin meg tudtam hallgatni, egy cimborám szar lemezjátszója volt az akkori bérlakásomban, ami folyamatosan ugrott. Baromi ideges voltam... De aztán megszereztem kazettán is, és ott már minden rendben volt, szétzúzott a cucc! És akkoriban egyszerűen nem lehetett elmenni sehová úgy, hogy ne a Reign In Blood lett volna a téma. Mindent elhomályosított, amit addig súlyosnak neveztünk..."
Anselmo nem tagadja: a Pantera is sokat tanult a Slayer 1986-os remekművéből. „Amolyan fertőző mágia volt ez... A panterás srácok közül igazából én voltam a Slayer rajongó, ők inkább a Metallicát, a Motörheadet, a Def Leppardot és a többit szerették, de természetesen nem tagadták a Slayer erejét. Eleve folyamatosan nőtt is a banda népszerűsége, szóval kemény lett volna átnézni rajtuk. A South Of Heaven turné egy szombat este ért Dallasba, és előtte kicsit körbenéztek a városban. Jó haverom és bokszedzőm, a Z-Rock rádiós Mad Maxx Hammer, aki akkoriban DJ-ként is dolgozott, javasolta is nekik, hogy nézzenek meg minket azon a péntek estén. Tom, Kerry és Jeff le is jöttek, és hogy nagyon rövidre vágjam a hosszú történetet, Kerryvel egyből remekül megtaláltuk a hangot. Jeff-fel még jammeltek is velünk mindenféle Reign In Blood témákon. Pár hónappal később Kerry felhívott, hogy meglátogatna minket. Akkor éppen két turné között tartottak pihenőt. Átrepült hozzánk és zenélgettünk is. Kerry Slayer témákat tanított Dimebagnek, Dime pedig a mi riffjeinket mutogatta neki. Az a jammelés valami elképesztően nagy hatást gyakorolt ránk. Nem is kell messzebbre menni a Domination végénél, hogy hallja az ember a Slayer hatását: kibaszott nyilvánvaló!"
A két zenekar barátsága a későbbiekben is töretlen maradt.
