World War X lesz a Carnifex új nagylemezének címe. Az első single No Light Shall Save Us címmel máris meghallgatható, benne egy neves vendéggel.
Alissa White-Gluz vendégénekel a Carnifex új dalában, amely az augusztus 2-án, a Nuclear Blastnél megjelenő hetedik nagylemezt, a World War X-et vezeti fel. Az Arch Enemy énekesnője ugyanakkor nem az egyetlen vendég az albumon: 
felbukkan még az All Roads Lead To Hell című számban Angel Vivaldi is egy szóló erejéig.
A Jason Suecof producerkedése mellett felvett lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. World War X
02. Visions Of The End
03. This Infernal Darkness
04. Eyes Of The Executioner
05. No Light Shall Save Us (feat. Alissa White-Gluz)
06. All Roads Lead To Hell (feat. Angel Vivaldi)
07. Brushed By The Wings Of Demons
08. Hail Hellfire
09. By Shadows Thine Held
A zenekar az idei The Summer Slaughter turnén kezdi meg a koncertezést Észak-Amerikában, ahol rajtuk kívül többek között a Cattle Decapitation, a The Faceless és a Rivers Of Nihil játszik még.
Hozzászólások
Jaja. Mostanra ráállt mindenki a göteborgicore, bunkócore, deathcore zenékre. Eltűnt az újító kedv. All Out War Autopsy riffjein bunkòcoreval keverve pl lestünk azért nagyokat. Most már nem nagyon kapom fel a fejem semmire.
Ezzel sajnos én is így vagyok, túlfutottam a zeniten :)
Jó metalcore-t valóban nehéz manapság találni, a bandák elnyálasodtak, minden banda nyafogés nyivákol..amitől a falra mászok.
A máig kitartó alapbandák is lejjeb mentek minőségben, meg el is kanyarodtak a régi vonaltól.
A metalcore stílus egyébként mai napig kedvencem, Pl az Unearth bármikor jöhet, de a korábbi dolgok mint az All Out War, Earth Crisis, Turmoil, Vision Of Disorder, Catharsis, ezek ma már megismételhetet lenek.
Igen, valóban úgy gondolom, hogy a metalcore kb az általad is említett Unearth lemez táján elkezdett ellaposodni, ezért én azóta csak elvétve hallgatok már ilyesmit. Persze nehéz ezt objektíven megítélni, mert nyilván szeretem a Shai Huludot meg a Catharsist mert ott ugráltam rá a Kultiban meg a Trafóban. A Parkway Drivehoz meg nem fűződnek emlékek, de szerintem ezek a maiak objektiven is laposabbak. De öreg vagyok má
Azért ez elég erős így :)
Akkor az Unearth: The Oncoming Storm, ABR: Messengers, meg az összes Hatebreed, As I Lay Dying, Parkway Drive, The Ghist Inside kuka ezek szerint....szerencsére erről én nem tudtam :)
Az összehasonlítás sal semmi gond, csak értelmetlennek tartom, de ez megint csak ízlés kérdése. Egy Suffocationt, vagy más alapcsapatot (műfajtól függetlenül) nem hasonlítok össze senkivel sem, annyira nem egy liga a többivel. De ugyanígy nem hasonlítom össze az alapcsapatotoka t sem, mindegyiket másért szeretem, más emlékek fűződnek mindegyikhez. De mondom, ez ízlés kérdése. Nekem így működik a dolog, másnál meg úgy.
Akkor ebben egyetértünk.
Abban is egyetértünk, hogy más stílusokban nincs semmi probléma a verze refrén dologgal. Egyébként így sokadik hallgatásra valóban lehet, h nem a verze refrén szerkezet ami a legjobban jellemzi ennek a számnak a sablonosságát, mert valóban egy kicsit megbuherálták, itt legyen nálad a pont, de ami 2:39nél kezdődik, az annyira ciki, hogy egyből leizzadtam.
Mondjuk azt inkább, hogy sablonos elemekből építkezik ez a szám.
A Suffocationt azért kevertem ide, mert ezek a deathcore zenekarok mindig azzal jönnek, hogy ők már nem deathcore, hanem death metal, ahhoz viszont ez harmatgyenge.
Az a gond ezekkel a breakdownolós cuccokkal, hogy az ilyesmiből már 2003ban kihozott mindent pl az Undying az At History's End lemezzel, amit lehet. Bár arról is mondhatjuk, hogy nem egy liga, mert az nem deathcore, hanem blackes hatású metalcore, csak onnan jutott pont ez eszembe mert ott is csaj énekelt.
Ez az újabb összehasonlítás t azért hoztam, hogy azt szemléltessem, hogy a Carnifex nem pusztán nem világmegváltó zenekar, hanem tök felesleges.
Egyébként miért gond az összehasonlítás ?
(viszont a verze-refrén-verze dalfelépítést ebben a dalban változatlanul nem tudom felfedezni - minőségtől és eredetiségtől függetlenül. Amit nem is érintettem, pláne nem hasonlítottam össze más zenekarokkal. A Suffocationnal meg főleg nem. Nem is egy ligában játszanak, így nem is értem, hogy jött ez az összehasonlítás ...)
Egy death metal jellegű zenénél elvileg azért túl lehetne ezen lépni. Az első Suffocationnél egy számban több téma volt, mint akàrmelyik Carnifex lemezen, a breakdownolás meg már 2010ben is égő volt. De mondom a maga nemében tisztességesen össze van rakva ez a szám, csak semmi extra a csajt leszámítva.
Pontosan ez a helyzet.
Mondjuk én itt ezt a szokásos megoldást sem vélem felfedezni, de sosem kizárt, hogy én hallok rosszul...
Verze, refrén, verzre, breakdown, szóló stb. stb.
A csaj jó mondjuk.