Shock!

Pár napja jelent meg a lengyel Behemoth új albuma, a The Satanist, amely bizonyosan 2014 egyik legfontosabb black/death metal anyaga lesz. Adam Darski, azaz Nergal, a zenekar frontembere egy friss interjúban kifejezte abbéli reményét, hogy az emberek ráéreznek majd a lemez különlegességére.

„Az extrém művészetnek sokkolónak kell lennie, amely reakciót provokál”, magyarázta a Ghost Cultnak Nergal. „Őszintén remélem, hogy az emberek többet látnak bennünk, mint pusztán egy black metal bandát. Mi egy olyan extrém zenekar vagyunk, amely rengeteg szinten képes kifejezni az ötleteit. A mai extrém zene általában csak névleg extrém: a legtöbb zenekar igazából soha véget nem érő küzdelmet folytat a tökéletesség elérése érdekében. Túl sok zenekar hajszolja ezt, aminek következtében a színtér egyre inkább egy black metalos X-faktorhoz hasonlít. A veszély és a kiszámíthatatlanság megszűnt. Az amerikai death metal bandák többsége teljesen átlagos: mind tökéletesen szólnak. Technikásak és gyorsak, de nincs semmiféle velejük. Amikor a zenekarok a tökéletességre törekszenek, közben elfeledkeznek az érzelmekről. Pedig igazából a megérzéseidnek kellene vezetniük, nem pedig csak azzal kellene foglalkozni, hogyan tekersz a gitárodon. A tökéletesség unalmas és egyáltalán nem inspiráló. Amikor az emberek meghallgatják a The Satanistet, a lemez számos különböző módon stimulálja majd őket. Nemrég például kabarét láttam egy színházban, és hihetetlenül nagy hatást tett rám. Az extrém művészet hatására az embereknek kényelmetlenül kell érezniük magukat, legyen szó akár zenéről, akár képzőművészetről, akár filmekről. Gondolatokat kell kiváltania az adott alkotásnak.”

Ami egészségügyi állapotát illeti, az elmúlt években leukémiás megbetegedésen és csontvelő-transzplantáción átesett Nergal most már jól van. „Épp most jártam néhány rutinellenőrzésen, és boldogan jelenthetem, hogy nagyon is élek és virulok! Teljessé teszi az életemet, hogy egészséges vagyok, és a kezemben van a leghalálosabb fegyver, amelyet a Behemoth valaha is elkészített. Egyértelműen sokszínűbb ma az életem, mint azelőtt. Nem töltöm az időmet azzal, hogy túlelemezzek mindent, mint azelőtt, és sokkal élvezetesebb, örömtelibb így minden. Tudom, hogy úgy hangzik, mint egy közhely valamelyik James Bond filmből, de a holnap mindig kérdéses, szóval ki kell élveznünk a mát. Amikor a transzplantációm után ismét elkezdtünk koncertezni, volt egy idő, amikor azt hittem, hogy a színpadon fogok kinyúlni, annyira fárasztó volt a dolog, nem volt annyi energiám, mint korábban. De most már készen állok, és tudom, hogy mindent bele tudok adni ebbe.”