Shock!

Ami egyszer bevált, azt kár bolygatni – mondhatnánk ezt is az Amon Amarth munkásságára, noha pont tőlük lenne a legmeglepőbb, ha tökéletesen működő világukba más ízeket vegyítenének. Azt azonban mégsem lehet rájuk sütni, hogy saját maguk kópiái lennének, mert ugyan hasonló sémákból építkezik a zenéjük, tagadhatatlan, hogy dalaik emlékezetesek, és ugyan lassú, de határozott fejlődést lehet nyomon követni az eddig megjelent anyagaikon. A vikingek idén tavasszal jelentették meg Surtur Rising című legújabb nagylemezüket, amelyen a tíz sajátos-ízű fogós dallamos death metal dal után csupán a feldolgozások okozhattak némi szemöldökráncolást. A hamarosan ismét Budapesten koncertező zenekar magasra nőtt frontemberét, Johan Hegget kerestük meg kérdéseinkkel.

Manapság a dalszerzésnél támad még bármiféle nehézségetek?

Az égvilágon semmi gondunk nincs már. Tökéletesen ismerjük egymást, és kimondottan jó a kapcsolatunk a producerünkkel, Jensszel (Jens Peter Daniel Bogren) is. Minden a lehető legsimábban alakult. Mindamellett mégsem mondanám, hogy annyira könnyű menet volt a lemezfelvétel, mivel a hosszú stúdiózós napok leszívták az energiánkat az ismétlődő munkafolyamatokkal. Kemény meló, de azért már megszoktuk ennyi év alatt.

A munkamódszeren változtattatok valamit ez alkalommal?

Nem, minden ugyanúgy zajlott, ahogy korábban. A próbaterembe levittük a zene- és szövegötleteinket, összeillesztgettük a darabokat úgy, hogy a lehető legjobb dal kerekedjen ki mindből.

Te mit kedvelsz egyébként: a fogósabb vagy a gyorsabb dalokat?

Erre képtelenség válaszolni. Más miatt szeretek mindent, nem tudok egyvalamit kiemelni a többi közül.

Az új lemezen van olyan szám, amire különösen büszke vagy?

Az összesre. Tudom, hogy ez baromira klisésen hangzik, de ez az igazság. A zsigereimben érzem, hogy kiemelkedően jó dalokat sikerült írnunk az új lemezre.

A Surtur Risinghoz felvettetek néhány speciális feldolgozást is. Miért pont ezekre esett a választás?

Három dalra volt szükségünk a bónuszok miatt, és az már eldöntött tény volt, hogy a War Machine-t (KISS) és a Balls To The Wallt (Accept) felvesszük, de szükség volt még egy harmadikra is. Aztán amikor Japánban egy karaoke bárban jártunk, valaki elkezdte énekelni azt a System Of A Down dalt (Aerials), és akkor ugrott be, hogy legyen ez a harmadik. Természetesen nem kevés sör is hozzájárult ehhez a döntéshez...

Történt bármi olyasmi Japánban, ami valamiért meglepett titeket?

Minden fantasztikusan alakult, óriási az ottani közönség, döbbenetesek a moshpitek! A legnagyobb meglepetés talán az volt, hogy a közönség együtt énekelte velünk a dalokat, már amennyire tudták. A lemezeinket ott csak importként tudják beszerezni, szóval rettentő jó érzés volt látni, hogy a srácok ismerik a szövegeket.

Hogy látod, miképp változott meg a hangzásotok 1992 óta?

Manapság sokkal kifinomultabban szólunk, mint a kezdetekkor. Összhatásában sokkal kiegyensúlyozottabb a soundunk, de együttvéve azért mégsem olyan egetverően nagy a különbség. Egyszerűen csak hallatszik az, hogy az évek múltával nagyobb gondot tudtunk fordítani magára a produkcióra, és persze az is, hogy zenészekként is rengeteget fejlődtünk.

Melyik Amon Amarth lemezt és dalt tudnád kiemelni kedvencként?

Erre ismét lehetetlen válaszolni, minden lemezre és minden dalra büszke vagyok, amit csak megírtunk. Mindegyik azt mutatja, hogy az adott időben éppen hol tartottunk. Lemezt egészen biztosan nem tudnék kiemelni, de ha dalról van szó, akkor az Amon Amarth címűt mondanám a szövege miatt, és főleg azért, ahogy készült. Egyszer hirtelen felriadtam az éjszaka közepén, így leültem és megírtam a dalszöveget, majd amikor három óra múlva elkészültem vele, mentem vissza aludni.

Van olyan mai metalzenekar, amire mostanság felfigyeltél?

Az újak közül? Nem is tudom... A Primordialt szeretem, de ők már jó ideje a színen vannak. Most egy sem jut éppen az eszembe. Talán a Witchcraft. Állatul szólnak és jók a dalaik, valahol a '70-es évekbeli Pentagram és Black Sabbath vonalán mozognak.

Milyen emlékeid vannak a zenekar első éveiről?

Remek mulatság volt, noha ezt még mindig el tudom mondani a zenekarosdiról. Mindamellett kemény dolgokon is átmentünk. Rengeteg turnénk volt keresztül-kasul Európán úgy, hogy az égvilágon egy fillért nem kerestünk, így normál munkahelyre is szükségünk volt, és meló mellett turnéztunk, amennyit csak tudtunk. Nem volt könnyű, de rengeteg érdekes tapasztalatot szereztünk ezidőtájt.

És a végén két komolytalan kérdés: ha visszamehetnél az időben, mit mondanál egy igazi vikingnek a mi világunkról?

Semmit. Nem akarnám, hogy azt higgye, hogy az emberiség komplett idiótává változott.

Ha lehetőséged lenne szerepelni egy sitcomban, mit választanál és miért?

Ez fura kérdés! Gőzöm sincs. Elég ritkán tévézem, így nem igazán tudom, milyen sitcomok mennek mostanában. Talán a Married With Children (Egy rém rendes család) klassz lenne, már amikor még futott, de abban az Anthrax szerepelt annak idején. Gyerekkoromban csíptem ezt a sorozatot, és Christina Applegate nagyon dögös volt – illetve még mindig az.

Az Amon Amarth november 21-én Budapesten, a Club 202-ben lép fel az As I Lay Dying és a Septicflesh társaságában. További részletek a Concerto honlapján.