Shock!

Az Ark koncert kezdése előtti órákban sikerült diktafonvégre kapni a hihetetlenül sokoldalú Jorn Lande énekest, aki az Ark mellett is köztudottan rengeteget dolgozik, egy rakás lemezen szerepel mostanában. (A Beyond Twilight projekt óta új szólólemeze, a Worldchanger is elkészült már.)

Az Ark a teljes művészi szabadságról szól, na meg arról, hogy olyan arcokkal alkotok együtt, akiket régóta ismerek. De vannak olyan produkciók is, amelyeket mások írtak, nem én. Ilyen mondjuk a Nostradamus rockopera, amelyhez hozzátettem a saját részemet, de lényegében ott is egy már meglévő, kész anyagon dolgoztam. Szóval a legnagyobb hajtóerő számomra az, ha magam hozhatok létre valamit. Ettől különleges az Ark. Ez egy valódi zenekar. Az, hogy egy adott csapatom létezik vagy nem létezik, a pillanatnyi helyzet függvénye. Sok évvel ezelőtt elkezdtem a Vagabond nevű bandát Ronnie Le Tekro TNT gitárossal és nagy terveink voltak a jövőre nézve de hát a dolgok hol kedvezőtlenül, hol kedvezően alakulnak. A Vagabonddal is ez volt a helyzet. Egyfelől az üzleti szempontok tettek keresztbe, másfelől a profizmus hiánya, vagy a fiatal kor, ha úgy tetszik! (nevet) Az Arkkal is kemény munka van, de sok tekintetben szerencsések vagyunk, értek kellemes meglepetések. A kezdeti időkben nagyon idealista voltam...

Imádok minden bandát, amelyben benne vagyok. Számtalan hatás ér, és szükségem van rá, hogy ennyi mindent csináljak. Énekesként meg is van a lehetőségem az önkifejezésnek erre a sokféle formájára. Szeretem pl. az operát, a színházi dolgokat, a drámai műfajokat és ilyen téren a Nostradamusban ki is tudtam élni magam. Ez az ember szerepe az életben: olyan dolgokat csinálni, amelyekkel azonosulni tud, amelyek tükrözik az életét. Az egyetlen különbség az, kinek mi okoz örömet, kit mi vezérel az alkotásban. Ez a legfontosabb és mi az Arkkal ezt is csináljuk. Ettől olyan speciális ez a csapat. Itt nem kell szem előtt tartanunk a piac követelményeit, nem kell azon igyekeznünk, hogy úgy szóljunk, mint ez vagy az. Játsszuk, ami belőlünk jön, így megy ez... Itt vannak a legjobb zenésztársaim és nagy az összetartás is a bandán belül. Nem szokványos, amit csinálunk, különlegesebb néhány korábbi munkámnál. Kísérletezőbb, merészebb. Mi nem félünk a sok különböző zenei tájon kalandozni. Az Arkkal a legizgalmasabb dolgozni, hiszen itt állandóan mozgásban vagyunk a különböző stílusok között, mindig új koncepcióval, új ötletekkel rukkolunk ki. Nehéz elmagyarázni ezt az egészet, egyszerűen imádok zenét írni és előadni. Így tudok üzeneteket továbbítani a külvilág felé. Személyes dolgokat, a gondolataimat a világról. Végül is nem számít, mi a koncepció, zeneileg az Ark a lehető legátfogóbb. Nem is szeretem, amikor folyton azt kérdezgetik, melyik bandám a legfontosabb. Az Ark valami egészen különleges és valószínűleg sokáig is fog létezni. Tudjuk, hogy fogunk még együtt zenélni a jövőben. Ugyanezeket már nem mondhatnám el más dolgaimról. Ami biztos, szólólemezeket fogok még csinálni...

Nemrég jött ki a Beyond Twilight album, amelyre szintén büszke vagyok. Ez megint valami más, de ezúttal egy szűkebb piac számára dolgoztam. Itt behatároltabbak voltak a lehetőségek. Ez egy elborult dark metal konceptalbum, amelyet a rockopera és a szimfonikus, drámai műfajok ihlettek. Leginkább azokhoz szól, akik szeretik a black metalt, a sötét hangulatú metal zenét. A billentyűstől jöttek ezek a klasszikus hatású témák, én pedig az énekdallamokat és a szövegeket írtam meg. Egy erőteljes, modern, operaszerű dolgot akartunk létrehozni a klasszikus elemek megtartásával, de nagyzenekar nélkül. Itt is a világról, a globális dolgokról van szó, csak nem olyan tág értelemben, mint az Arknál. Az ember mindig lehet idealista, de a jövőjét olyan dolgokkal alapozhatja meg, amiket sokan képesek befogadni. Mindenesetre az Arkban látom a legnagyobb potenciált a jövőre nézve, úgyhogy most az Ark élvez elsőbbséget. A Beyond Twilight esetében nem is terveztünk hosszú távra, csak megcsináltuk ezt az albumot. Az Arkkal szemben ez nem egy valódi csapat. Lényegében a billentyűsről és rólam szólt a történet, rengeteg dobost és gitárost próbáltunk ki. Lehetne rendes zenekar is, de nincs olyan jövője, mint az Arknak...

Van úgy, hogy akikkel együtt dolgozol mind jó arcok és nagyszerű, tehetséges zenészek, de az egész produkció mégsem viszi előre a bandát. Közrejátszhatnak ebben üzleti dolgok is. De a zenésztársaim közül senkit nem tekintek jobbnak a másiknál. Az a kérdés, mennyire őrült az adott arc, úgy értem mennyire meri kifejezni magát, mennyire beszűkült vagy nyitott...