Hájer Gergő, az Omega Diatribe gitárosa az agy az Audionerve projekt mögött, amelynek első, szeptember 3-án megjelenő nagylemeze, a Burn Your System most a Shock! hasábjain debütál. Az albumon olyan nemzetközileg ismert zenészek működtek közre, mint Nick Oshiro (Static-X), Kevin Talley (Misery Index, Suffocation, Six Feet Under), Schrottner Tamás (Ektomorf), valamint Andres Vincze (Monastery). Miniinterjú, alatta albumpremier.
Hogyan jött létre az Audionerve? Miért érezted úgy, hogy az Omega Diatribe mellett szükséged van egy önálló projektre is?
Az ötlet 2013-ban pattant ki a fejemből, miután megjelent a debütáló Omega Diatribe-lemez, az Iapetus. Tizenéves korom óta a dalszerzés okozza az egyik legnagyobb örömfaktort az életemben, és viszonylag termékeny is vagyok ilyen téren, ebből kifolyólag már akkor akadt egy csomó dalvázlatom, ami érezhetően nem az Omega Diatribe világa volt, de ettől függetlenül baromi fontosak számomra, és éreztem bennük a potenciált. A közeli barátoknak sűrűn mutogattam az újabbnál újabb dalötleteket, és tőlük is maximális biztatást kaptam, hogy érdemes ezekkel is kezdeni valamit. Sokan kérdezték, hogy miért nem az én nevemmel billogoztam meg a produkciót, de nekem az valahogy sosem volt szimpatikus. Jobb szeretem, ha van némi fantázia a név mögött.
Miben más az Audionerve, mint a főzenekarod?
Az Audionerve sokkal letisztultabb, zsigeri energiát közvetítő zene, ahol szintén a gyilkos groove-oké a főszerep, de emészthetőbb formában, mint az Omegánál. Mivel a 1990-es és 2000-es évek eleji groove metal szcénán szocializálódtam, és a mai napig nagy rajongója vagyok az ilyesmiknek, ezért mindig is fontos volt nekem ez a vonal. E lemez formájában csapódott le bennem mindaz a behatás, amit kaptam ebből az irányból!
Hogyan állt össze a lemez, mi alapján hívtál vendégeket, és kik ezek a vendégek?
Az alapelképzelés az volt, hogy mindegyik dalt más énekes fog énekelni, aminek a megvalósítása alapvetően egy merész gondolat, főleg, hogy mást nem igazán tudtam honoráriumként felhozni az illetékeseknek, mint a zene puszta szeretetét. Ezzel nem is volt gond, de aztán teltek-múltak a hónapok, és belefáradtam a sikertelen szervezkedésekbe, ezért úgy döntöttem, hogy a vokál egységes lesz az egész lemezen, ez a feladat pedig Vincze Andresnek jutott, akit már régóta ismerek, és mindig is imádtam a hangját. Schrottner Tomival szintén nagyon régóta jó barátok vagyunk, sokat lógunk együtt, és nagyon jól ismerjük egymást. Mindig is szerettem a vandalisztikus hozzáállását a zenéhez, és ez az attitűd pont dukált a lemez atmoszférájához, így nem volt kérdés, hogy összedugjuk-e a fejünket. Kevin Talley-vel a kapcsolat ugye már adott volt az Abstract Ritual lemez időszakából, így nem volt kérdéses, hogy teszek egy lépést felé, mert mindenképp szerettem volna egy rendkívül gyors dalt a lemezre, és az ő játéka teljes mértékben megfelelő ehhez. Ez volt az első alkalom, hogy már előre megírt dobtémára írtam rá a gitárokat meg a basszust, és roppant inspiráló volt. Teljesen más kontextusba került ezáltal a dalírás. Nick Oshirót abszolút nem terveztem a lemezre, de teljesen véletlenül belefutottam, hogy meghirdetett egy dalszerző-versenyt, ahová bárki beküldhette a saját demóját, ő pedig vállalta, hogy a neki legjobban tetsző dalhoz hozzáteszi a nevét, és feldobolja annak a sávjait. Óriási megtiszteltetésemre a több száz jelentkezőből én lettem a két szerencsés közül az egyik, akinek elvállalta a stúdiómunkálatait. Meglepően szimpatikus és rugalmas arcnak bizonyult, ami a közös munkában is abszolút teret nyert, ezért úgy gondolom, hogy a kontakt nem fog elhalni... (mosolyog) Egy szó mint száz, nem terveztem ezt a nagy felhajtást a lemez köré, csak egyszerűen éltem a lehetőségekkel ami adódott a munkálatok közben.
Mik a céljaid ezzel az albummal? Lesznek-e koncertek például, vagy megmarad stúdióprojektnek a formáció?
A legfőbb célom az volt a lemez megjelenésével, hogy kiadhassam végre magamból ezeket a dalokat, amelyek oly régóta forrtak bennem, és nem mellékesen izgatottan tárom őket publikum elé. Az Omega Diatribe – civil munka – párkapcsolat trióba aligha férne bele még egy aktívan működő formáció, főleg úgy, hogy ha én belekezdek valamibe, akkor azt szeretem 110 százalékos erőbedobással csinálni, és véghezvinni a kitűzött célt. Ehhez jelenleg sajnos kevés a 24 óra egy napban... (nevet) Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy nem kerülnek ezek a dalok majd színpadra valamikor, mert kétségtelenül baromi működőképesek ezek élőben! Andres például iszonyatosan rajta lenne, és sokat nyüstöl vele, hogy csináljuk már, de a fentebb említett prioritások miatt nem akarok olyasmibe belefogni, amit nem tudnék az általam elképzelt kvalitásokkal működtetni.
Plusz egy Omega, ez megkerülhetetlen: miért váltatok meg Komáromi Gergőtől, és hogyan tovább az új felállásban, immáron Lucsányi Milánnal a fronton?
Pontosítok: nem mi váltunk meg Geritől, hanem ő döntött úgy, hogy nem tud belefektetni annyi energiát, amennyit a zenekartagok elvárnak egymástól. Nem titok, hogy elég intenzív a tempó, és sok lemondással jár, hogy mindannyian elégedettek legyünk a zenekar helyzetével. Nyilván nem érintette a csapatot a legjobban ez a döntés a harmadik lemez felvételeinek kellős közepén, hiszen még idén ki szerettük volna hozni a lemezt, de eddig az összes tagcsere minőségbeli ugrást jelentett a bandánál, amiben most is teljes mértékben hiszünk. Ezt mit sem támasztotta jobban alá, mint az első próba Milánnal. Én személy szerint roppant nehezen élem meg a gyökeres változásokat, de szerencsére az első próba fél percében Milán eloszlatta minden kételyemet. Ilyen fajsúlyos zenéhez szükségünk volt egy karizmatikus frontemberre, amit úgy tűnik, hogy most meg is kaptunk. Készül a harmadik lemez, és nem fogunk kímélni egy hallójáratot sem!
Az Audionerve lemeze tehát alább meghallgatható, letölteni/megrendelni vagy merch-cuccokat vásárolni pedig itt lehet. További információk a projekt Facebook-oldalán.
Hozzászólások