Richard Christy dobosi tehetségéről már az általa feljátszott sikerlemezek (Death – The Sound Of Perseverance, Control Denied – The Fragile Art Of Existence, Iced Earth – Horror Show) alapján is bárki meggyőződhetett, az azonban csak a Charred Walls Of The Damned kiváló tavalyi bemutatkozása után derült ki, hogy a manapság főállásban Howard Stern stábjában melózó muzsikus dalszerzőnek is elsőrangú. A Richard mellett Tim „Ripper” Owens énekest, Jason Suecof gitárost és Steve DiGiorgio basszusgitár-művészt tömörítő fogat második lemeze októberben jelent meg Cold Winds On Timeless Days címmel, és kötelező hallgatnivaló mindazoknak, akik tényleg naprakész, súlyos és főleg unalomig cincált kliséktől mentes heavy metalra áhítoznak. Tavalyi interjúnk után Christy mester idén is készségesen válaszolt a Shock! kérdéseire.
Mit gondolsz, mi a legfőbb eltérés az első Charred Walls Of The Damned lemez és a Cold Winds On Timeless Days között?
Az például biztos, hogy ezen az anyagon sokkal több metal van, hiszen míg az előző 34 perces volt, ez már 58 percnyi hosszúságú! Emellett szerintem a dalszerzésről is elég sokat tanultam a bemutatkozó lemez felvételei során, és így a dalok is jobban sikerültek most, mint legutóbb.
Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt számodra, hogy egy normálisan funkcionáló bandát szeretnél létrehozni, vagy inkább csak amolyan egyszeri projektként startolt a dolog?
A Charred Walls egyértelműen hosszú távra tervező zenekar, és mindig is ilyennek szerettem volna. Tulajdonképpen ez az egyik oka annak is, hogy ilyen gyorsan kihozzuk a második albumot az első után. Azt szeretném, hogy az emberekben tudatosuljon: még nagyon sokáig itt leszünk!
Mikor kezdtétek meg a dalszerzést ehhez az új anyaghoz? Külön-külön dolgoztatok, vagy jammelésből születtek a nóták?
Már akkor, amikor még zajlott az előző album keverése. Annyira inspirált az a lemez, illetve amit sikerült kihoznunk belőle, hogy gyakorlatilag egyből el is kezdtem megírni a másodikat. Ami magát a dalszerzést illeti, egyéni munkában születtek a témák. Én írom az összes zenét és szöveget, és a demófelvételekre én is játszom fel minden hangszeres szólamot. Nagyjából két hónappal a stúdióba vonulás előtt elküldtem ezeket a demókat a többieknek, így ők is mind kigyakorolhatták a saját részeiket, és természetesen a stúdióban aztán szépen hozzá is tették ezekhez a saját ötleteiket.
Olvastam, hogy amolyan élő, spontán jellegű hangzásra törekedtél. Mit jelentett ez a gyakorlatban?
Tudod, manapság egy rakás album hangzásában nincs semmi élet, egyszerűen túlproducerelik a lemezeket. Én viszont azt akartam, hogy pontosan úgy szóljon az anyag, mint amikor élőben játszunk. Valami olyasmit képzeltem el, mint ahogyan a ’70-es évek klasszikusai is szóltak, amikor a zenekarok még tényleg élőben, igazi zenekarokként rögzítették ezeket. Vagyis kicsit nyersebb, kevésbé csiszolt, természetes hangzást akartunk elérni. Nagyon rövid idő alatt rögzítettük az anyagot, és azt hiszem, ez is elég alaposan hozzájárult ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani a céljainkat. Megpróbáltuk nem túlgondolkodni a melót: csak bementünk a stúdióba, és nyomattuk a metalt!
Milyen előnyeit látjátok annak, hogy Jason személyében egy tapasztalt stúdióguru gitározik a zenekarban?
Jason óriási gitáros, és kiváló dalszerző is egyben, szóval a jelenléte mindenképpen hatalmas előny. Nagy szerepet vállalt a dalok végső formába öntésében: kiegészítette, jobbá tette az általam írt nótákat. Immáron tizenegy éve vagyunk jóbarátok, és dalszerzőként, zenekari tagokként egyaránt kiválóan tudunk együtt dolgozni.
És hogy dolgozol Timmel? Megmutatod neki a kidolgozott énekdallamokat, vagy inkább szabad kezet adsz neki?
Mindkettő. A demókat felénekelni is én szoktam, amiket aztán elküldök Timnek, de ha van ötlete arra, hogy miként szeretne ezeken változtatni vagy jobbá tenni, természetesen nyitva áll előtte is a lehetőség. Vagyis ezen a téren szabad keze van, de ezek a változtatások értelemszerűen már csak a stúdióban öltenek alakot. Mivel most mindössze hat napot töltöttünk el együtt a stúdióban, többnyire nem történtek jelentős változások az általam elképzelt eredeti verziókhoz képest, de Tim és Jason rengeteg nagyszerű ötletet vezetett elő ahhoz, miként szólhatna jobban az ének az általam felnyomott demóknál.
Steve DiGiorgio régi harcostársad. Hogyan jellemeznéd a kapcsolatotokat emberileg és zeneileg? Mi az az összetevő, amit Steve rak bele a Charred Walls Of The Damnedbe?
Steve-vel 1997 óta nagyon jó barátok vagyunk. Nagyszerű fickó, baromi vicces, és persze szuper-tehetséges is egyben. Ő a kedvenc basszusgitárosom, és egyszerűen imádom azokat a témákat, amikkel előáll a dalainkhoz. Csak azt szoktam neki mondani a demókról, hogy tegye a sajátjaivá az ötleteimet, és szólaltassa meg őket olyan csodásan, ahogyan arra csak ő képes. Már a hangzása is totálisan eredeti… Óriási megtiszteltetés számomra, hogy itt van velem a zenekarban.
Van esetleg kedvenc dalod a Cold Winds On Timeless Daysről?
Nehéz választanom, hiszen az összes nótát én írtam, de ha mindenáron ragaszkodsz hozzá, akkor talán a Forever Marching Ont emelném ki. Imádom azokat a dobtémákat! Eleve az egész dal egy dobtéma köré épült, ami egy próba során pattant ki az agyamból. A középrészt szintén nagyon szeretem, mert baromi epikusan szól. Akár a témákat, akár a dalszerkezetet vesszük, talán ez a legerősebb friss szerzemény a lemezen.
Mi a helyzet a turnézással? Terveztek-e Charred Walls Of The Damned turnét, és látsz-e esélyt arra, hogy a jövőben valamikor felbukkanjatok Európában?
2012-ben mindenképpen turnézni szeretnénk, Európában pedig nagyon reménykedem. Hatalmas lenne átmenni hozzátok, főleg, hogy most már két albumunk is van, vagyis bőven akad anyagunk, amit elnyomhatunk élőben.
Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek egyébként az eddigi kevés élő fellépésen?
Fantasztikusakat! A közönség reakciója hihetetlen volt. Annyira élveztem játszani ezeket a dalokat, hogy alig várom az újabb bulikat. Bevallom, az is nagyon jól esik, hogy rengetegen mondják: élőben is hallani szeretnék a zenekart.
Mit tartogat a zenekar számára a közeljövő?
2012 mindenképpen turnézást hoz majd, illetve további Charred Walls Of The Damned dalokat. Elárulhatom, hogy már most írom a nótákat a harmadik lemezhez!
És mikor jön ki végre a kettes Control Denied lemez? Egyáltalán miért tart ennyi ideig, hogy befejezzétek és megjelentessétek?
Remélem, minél előbb be tudjuk fejezni a munkálatokat, és 2012 elején most már tényleg megjelenhet az is. Nem egyszerű összehangolni Jim Morris időbeosztását a többi zenekari tag naptárával…
Végezetül arra kérnélek, hogy értékeld a következő dobosokat egy tízes skálán!
Gene Hoglan – 10. A Symbolicon félelmetes, miket játszott!
Dave Lombardo – 10. Óriási hatásom.
Charlie Benante – 10. Szintén hatalmas példaképem!
Lars Ulrich – 10. Gyakorlatilag az …And Justice For All lemez segítségével tanultam meg, hogyan kell alkalmazni a dupla lábdobokat.
Steven Adler – 10. Fantasztikus rockdobos, és nem mellesleg remek arc is egyben!
Phil Collins – 8. Kiváló dobos, de a zenéjéért nem igazán rajongok.
Neil Peart – 10. Pár éve találkoztam vele, és állati jó fej volt. Dobosként pedig igazi zseni.
Mike Portnoy – 10. Jó cimbora ő is, akivel 2005-ben New Yorkban jammelhettem is a színpadon.
Paul Mazurkiewicz – 10. Az egyik kedvenc death metal dobosom!
Stewart Copeland – 10. 2007-ben láttam őket a The Police-szal, és Stewart egyszerűen letaglózott.
