Shock!

Június 20-án ismét Magyarországon játszik Gilby Clarke, a Guns N’ Roses egykori gitárosa, aki a csúcson, a Use Your Illusion lemezek turnéin került be a világ legveszélyesebb rock’n’roll csapatában Izzy Stradlin helyére, majd az eredeti banda hattyúdalát jelentő 1993-as „The Spaghetti Incident?" feldolgozásalbumon is játszott. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és az idén 52 éves gitáros is számtalan dologba kapott bele: több önálló lemezt készített, játszott a Slash's Snakepit első albumán, az It's Five O'Clock Somewhere-en, de dolgozott Nancy Sinatrával, az MC5-val, a Hearttal, illetve a VH1 Rock Star Supernova produkciójában is Tommy Lee-vel és Jason Newsteddel. Gilby eddig kétszer fordult meg nálunk: először 1992-ben, a zenekar legendás koncertjén játszott a Népstadionban, majd 2006-ban az A38-on, egy önálló klubbulin. Gilby idén Szolnokon, a Tiszavirág Fesztiválon áll színpadra műsorával. Vele beszélgettünk.

Jó rég nem jelentkeztél már albummal. Miért ez a hosszú szünet?

Épp egy lemezt készültem megcsinálni, amikor felmerült a Rock Star Supernova projekt lehetősége. Azokat a nótákat, amikkel akkoriban rendelkeztem, és a saját albumomra szántam, a zenekarnak adtam. Új album akkor várható, amikor elég olyan dalom lesz, amiket megfelelően erősnek ítélek ehhez. Ez a pont viszont még egyelőre nem érkezett el.

És milyen dalaid vannak most?

Szerintem a zeném stílusa nem változott az évek során: ma is azokat a muzsikákat hallgatom, amiket korábban is. Persze találtam új előadókat is, akiket kedvelek, de a lényeg változatlan: a kreatív, jó rock'n'roll zenéért dobban meg a szívem. Az újabbak közül nagyon szeretem például a Rival Sonst, a Blackberry Smoke-ot, Gary Clark Jr.-t vagy a Black Keyst.

Idén húsz éve jelent meg az első szólóalbumod, a Pawn Shop Guitars. Mit gondolsz ma arról a lemezről, és hogyan emlékszel vissza arra a korszakra?

Szerintem a Pawn Shop Guitars abszolút kiállta az idő próbáját. Ebben persze az is benne van, hogy nem 1994-es módon szólt, amikor elkészült. A mai napig azt tartom a definitív lemezemnek, az mutatja meg a leginkább, ki is vagyok előadóként, dalszerzőként. Az a gitárjáték, azok a nóták, az a hangzás – pontosan ez Gilby Clarke. Nagyon büszke vagyok arra a lemezre.

A mai napig nem tiszta számomra, melyik oda felkerült számokat írtad eredetileg a Guns N' Rosesnak...

Néhányat a Gunsban töltött időszakomban írtam, néhányat még azelőtt, korábban. Mindegyiket felajánlottam Axlnek és Slashnek, de visszautasították őket: a Tijuana Jailt, a Blacket, a Cure Me Or Kill Me-t...

Ha már itt tartunk, kissé a „The Spaghetti Incident?" feldolgozásalbum elkészítésében játszott szereped sem teljesen világos. Mintha lettek volna Izzy által felnyomott sávok is, nem?

Voltak, de ezeket újra felvettem. Az ő témáit egyáltalán nem használtuk, és nem fordult elő olyan sem, hogy rávettem volna bármit is az általa feljátszott dolgokra. Egyébként pedig marha jó élmény volt közösen dolgozni és felvételeket készíteni a zenekarral. Mindenki pontosan tudta, mi a szerepe a csapatban, adott volt a hangzás, a hangulat, minden.

Mik voltak a legfontosabb dolgok egyébként, amiket megtanultál a Gunsban?

Imádtam azt, amiért a zenekar akkoriban kiállt. A Guns N' Roses a világgal szemben, erről szólt az egész. Akkoriban kurva szar légkör uralkodott a zeneiparban: folyamatosan meg akarták szabni neked, mit tehetsz és mit nem, és azt is, hogy kivel. Minden hatalmuktól megfosztották a zenekarokat, a Guns N' Roses viszont azt mondta: ezek vagyunk mi, és senki kedvéért nem megyünk bele olyasmibe, ami ezzel nem fér össze. És keményen ki is tartottunk emellett.

Szerinted elkerülhetetlen volt, hogy úgy érjen számodra véget a sztori, ahogy véget ért?

Igen. Semmit sem tehettem ellene, és ugyanígy más sem akadályozhatta volna meg.

Nagyon bírtam, hogy ott voltál velük azon a bizonyos elhíresült Rock And Roll Hall Of Fame-es koncerten...

Jó móka volt, és én is örültem neki, hogy megkerestek vele a srácok. Nagyon könnyű volt újra felvenni azt a fordulatszámot, és megint eljátszani azokat a nótákat. Ami egyébként magát a Rock And Roll Hall Of Shame-et illeti, arról nekem is megvan a saját véleményem, és ez egyáltalán nem áll messze attól, amit Axl is gondol róluk. Viszont úgy gondoltam, tartozunk annyival az embereknek, akik megvették azokat a lemezeket és fizettek a koncertbelépőinkért, hogy elmegyünk és eljátsszuk azokat az óriási dalokat.

Bevallom, mindig is furcsállottam, hogy a Velvet Revolvernél fel sem merült a neved...

Igen? Én egyáltalán nem. Az már egy évtizeddel azután történt, hogy utoljára közösen dolgoztunk, és nem én vagyok az első gitáros Slash névjegyzékében. Ráadásul Dave Kushner tökéletes ember volt a csapatba.

Hogyan jellemeznéd ma a személyes kapcsolataidat a Guns volt tagjaival, illetve Axllel és Dizzyvel?

Hosszú ideje nem beszéltem már Axllel. Ennek nem az az oka, hogy nem jövünk ki egymással, hanem hogy már akkoriban sem álltunk egymáshoz olyan közel, amikor még a zenekar tagja voltam. De egyébként mindenkivel jóban vagyok, és a többséggel időről időre úgy is alakul, hogy játszunk közösen itt-ott.

És mit gondolsz a Chinese Democracyről?

Jó lemeznek tartom. Kreatív, és vannak rajta kiugró hangszeres teljesítmények is. De nem az a fajta rock'n'roll, amit igazán szeretek, mert nem veszélyes.

Mit tanultál a már említett Rock Star Supernovából?

Maga a tévés élmény pozitív volt. Nagyon sokat tudtam meg arról, hogyan készül egy sikeres televíziós műsor. Ez tehát mindenképpen jó. Az viszont negatív volt, hogy nem igazán érkezett visszacsatolás a dologra a rockközönségtől. Igazság szerint azt hittem, izgalmasnak tartják majd, hogy figyelemmel kísérhetik a folyamatokat, és megbíznak bennem meg Tommy Lee-ben, ahogy összerakjuk a dolgokat. Maga a lemez egyébként kifejezetten jól sikerült, csak éppen nem volt kiugróan erős. Akkoriban elég nehéz volt megpróbálkozni egy modern rocklemez elkészítésével. Viszont annak ellenére, hogy nem vagyok igazi rajongója Lukas Rossinak, azt például el kell ismernem, hogy nagyon jó munkát végzett az albumon.

A Guns előtti csapataiddal, a Candyvel vagy a Kill For Thrillsszel nem tervezel valami újjáalakulósdit?

Nem, nem. Az a két csapat nem volt elég sikeres egy újjáalakuláshoz.

Mi minden idők legjobb három lemeze?

A T. Rextől a Slider, David Bowie-tól a Ziggy Stardust és a Beatlestől a Let It Be.

Mi az élet értelme?

Az, hogy a sajátodat éld.

Gilby Clarke június 20-án a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon koncertezik. További részletek itt.