Shock!

Méltó módon ünnepli Glenn Hughes, a Deep Purple egykori énekes/basszusgitárosa az idén ötven éve megjelent Burn lemez ötvenedik születésnapját: a Glenn Hughes Performs Classic Deep Purple Live – Celebrating the 50th Anniversary of the album Burn 2024 Europe című turné műsora a klasszikus album anyaga köré épül. A körútnak április 30-án budapesti állomása is volt a Barba Negrában, a koncert előtt pedig alkalmunk nyílt leülni a 72 éves legendával egy kis beszélgetésre.

Hogy halad a turné, és meddig tervezed folytatni?

Februárban indult a turné Amerikában, és már azok is remek bulik voltak, most pedig hat hétig itt leszünk Európában. Az én fejemből pattant ki a turné ötlete, két évvel ezelőtt. Az egész pusztán arról szól, hogy megünnepeljük a Deep Purple örökségét. Novemberben lesznek az utolsó ilyen bulik, aztán soha többé nem csinálok majd ilyesmit. Persze lesz pár Purple-dal műsoron jövőre is, de visszatérek inkább a szólódolgaimhoz. Érkezik egy új lemezem is a nyáron, szóval teljesen átalakulnak majd a koncertjeim.

Szóval akkor ezek ilyen „most vagy soha″ jellegű bulik?

Ebben a formában igen. Tudod, nem csinálhatom ezt örökké. Olyan sok más dal is van, amit játszhatok, például a szólólemezeimről is, és pontosan ezt is tervezem csinálni a jövőben.

Szoktál beszélni a régi kollégákkal a Purple-ből?

Csak David Coverdale-lel. Ő a mai napig nagyon jó barátom, de a többiekkel semmi kapcsolatom nincs. Fogalmam sincs, mi van velük.

Van szó esetleg egy élő felvétel kiadásáról, ezen turnét követően?

Nem tervezek ilyesmit, de persze sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.

Hamarosan érkezik az új Black Country Communion-album is. Hogy jöttetek újra össze a többiekkel?

Joe Bonamassa jött el hozzám 2022 végén, akkor döntöttük el, hogy 2023 elején újra együtt fogunk mizsikálni. Így is lett, a dalokat pedig nálam, a házamban raktuk össze, ketten. Nagyon könnyen össze is állt minden. Abban a bandában mindenki nagyon jó barátom, jó srácok, könnyű velük együtt dolgozni.

Beszéljünk kicsit a The Dead Daisiesben töltött évekről is!

David Lowy 2019-ben kért meg, hogy csatlakozzak. Írtam is pár dalt nekik a Holy Ground lemezre, aztán beütött a covid és kábé egy évig semmi sem történt. Utána felvettünk még egy közös lemezt, amire szintén hoztam egy csomó ötletet, komplett dalokat is. Elégedett is voltam azzal a Radiance-szel, és tulajdonképpen nem is volt semmi gond a Dead Daisiesszel, de azt éreztem, hogy ez mégsem az én bandám. Bennem volt, hogy vissza kell térnem a saját világomba, a saját dolgaimhoz. Ezért léptem végül ki tőlük.

Ahogy te is említetted, már éppen ideje, hogy megjelenjen egy új Glenn Hughes-szólólemez, hiszen nyolc éve nem adtál ki ilyesmit. Mit lehet tudni a nemsokára érkező anyagról?

Igazi Glenn Hughes-cucc lesz, egy soul-rock lemez. Nem metál, nem sima rock, hanem Glenn-féle „soulful rock″. Ez vagyok én. Pont a múlt héten fejeztem be a dalok felvételét, és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.

Ott lesz a dalokban az a funkos érzésvilág is, amiket annyira szeretünk tőled? Mert nekem az ilyesmi nagyon hiányzott a The Dead Daisiesszel készített lemezeidről.

(suttogva) Próbálkoztam ilyesmivel náluk is, de nem működött!

Karriered során játszottál különböző korosztályok legnagyobb gitárosaival, Blackmore-ral, Iommival, majd később John Norummal, Doug Aldrichcsel. Hogy látod, mi a legnagyobb különbség ezen gitárosgenerációk stílusa között?

Számomra a '70-es évek volt az aranykor, az autentikus rockmuzsikák ideje, és ekkor alkottak a legnagyobb gitárosok is: Tony Iommi, Ritchie Blackmore, Jeff Beck, Jimmy Page. A '80-as években nem igazán láttam ekkora egyéniségeket, egyetlenegyet, Eddie Van Halent kivéve. Ő fantasztikus volt, de a többiektől nem igazán ájultam el. Mindig valami izgalmasat, frisset, újat keresek, és már akkoriban sem nagyon hallottam ilyesmit, és sajnos manapság sem hallok.

Szerinted a mostani fiatalok között lesznek, akik olyan legendás karriert futnak be, mint akár te magad?

Nagyon remélem, de egyelőre nem igazán látom, ki lesz az.

Szerinted miután visszavonultál, lesz valakiből az új Voice of Rock?

Remélem, és biztosan lesz is. Több mint három évtizede én vagyok a Voice of Rock, szóval igazán jöhetne valaki, aki átveszi a stafétát. Viszont nem tudom, ki lesz az. Mondd meg inkább te! Van pár jó barátom, akik remek énekesek, például Chris Stapleton, de ő is elmúlt már 40 éves.

A Soul Mover lemezeden van egy dal, amiben azt énekled, hogy „nothing lasts forever but the song." Mit gondolsz, tényleg örökké tart a rockzene?

Igen, de hogy örökké hallgatni is fogják-e, abban már korántsem vagyok biztos. Azt gondolom, hogy ugyan a rockzene nem halt meg, de egyértelműen haldoklik. Közel sem olyan népszerű például, mint a hip-hop vagy a popzene. Sajnos már közel sem az a rock′n′roll, ami egykoron volt.

Szerinted fog ez változni, vagy a tendenciát nem lehet megfordítani?

Azt hiszem, több izgalmas, egyéni énekesre és dalszerzőre lenne szükség a változáshoz. Én legalábbis hiányolom ezeket, és többet szeretnék hallani belőlük. Egyszerű, fogós dallamokat akusztikus gitáron. Hogy a dal legyen a lényeg, ne a körítés.

Ki volt az utolsó ilyen dalszerző?

Az utolsó, akit igazán jónak gondolok? Jeff Buckley.

Kiket hallgatsz mostanában?

Egyáltalán nem hallgatok zenét. Folyamatosan írok, új ötleteket dolgozom ki, és emellett nem jut időm rá, de nem is igazán igénylem. Az elmúlt öt évem amúgy is nagyon sűrű volt, hiszen összeraktunk két nagylemezt a The Dead Daisiesszel, aztán jött az új Black Country Communion, meg a friss szólólemezem. Imádom a zenét, de nem jutok el túl gyakran odáig, hogy hallgatni tudjam.

Mi motivál még ma is?

Imádok énekelni, főleg élőben, embereknek. Az én generációm nagy énekesei mind ilyenek. Szeretünk előadni, színpadon állni, szórakoztatni.

Vannak olyan zenészek, akikkel igazán közeli barátságban vagy ma is?

Chad Smith a legjobb barátom, de Joe Bonamassa, Tony Iommi is nagyon közeli barátaim.

Tanultál amúgy valaha énekelni?

Mikor 14 voltam, tagja voltam az iskolai kórusnak, de akkor még tipikus gyerekhangom volt. Aztán egy nap úgy ébredtem, hogy ott volt a torkomban mindaz, amit a lemezeimen hallani. Amúgy nem akartam énekelni, gitárosnak készültem. Sosem gondoltam volna, hogy énekelni fogok, de valahogy mindig úgy alakult, hogy a többiek noszogattak, hogy énekeljek. Kezdve az apámmal. Nagyon hálás vagyok nekik és hálás vagyok a hangomért is. A mai napig imádok énekelni.

Szoktál gyakorolni ma is?

Minden nap. Van egy rakat légzés- és énektechnikai gyakorlat, amiket minden egyes nap elvégzek.

Mit gondolsz, eljön majd egyszer az az idő, amikor eleged lesz a zenebizniszből és nyugdíjba mész?

Ó, már most is elegem van a zenebizniszből, az biztos! Eleve manapság már kifejezetten rossz üzlet ez az egész. Nem a pénzért csinálom, csupán csak azért, mert még mindig imádok színpadon lenni, és csodás rajongóim vannak, akik mindenben támogatnak. De már csak pár évig tervezek aktív maradni.

Komolyan el tudod képzelni magad, ahogy otthon ülsz, és csak magadban énekelgetsz?

Igen is, meg nem is. Csodás feleségem, családom, otthonom és kutyáim vannak. Gyönyörű helyen élek. Az éneklés persze biztos hiányozni fog, ahogy a dalszerzés is. De nézd, Mick Jagger és Keith Richards 80 év fölött vannak, én pedig nem akarok olyan lenni, mint ők, nem tervezek ennyi idősen színpadra állni. Amit ma tudok, az az öt oktáv nem fog örökre menni. Az embernek csak limitált ideje van, és fogok úgy is színpadon állni, hogy nem tudom hozni a régi színvonalat.

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy nem bántál meg semmit a karriered során, annak ellenére, hogy szinte nem is emlékszel a komplett '80-as évekre. Mégis, ha lehetne, változtatnál valamin?

Ha változtathatnék valamin, az csakis egyetlen egy dolog lenne, méghozzá az alkoholizmus és a függőségek. Mikor híres lettem, egyáltalán nem akartam az a fickó lenni, aki végül vált belőlem, de sajnos a rossz utat választottam. Szóval a '80-as években csináltam pár dolgot, amikre egyáltalán nem vagyok büszke. Viszont rengeteget tanultam belőlük, többek között azt is, hogy állhat fel az ember a padlóról, hogyan gyógyulhat meg. Harminckét éve tiszta vagyok, és nagyon hálás, hogy kaptam egy új esélyt az életre.

Mi az élet értelme?

Hogy légy jelen, hogy éld meg a pillanatot. Most, hogy itt vagyok veletek, nem gondolok a következő interjúra vagy a koncertre, hanem megélem ezt a beszélgetést. Az is nagyon boldoggá és elégedetté tesz, hogy itt lehetek veletek most.