Minden újrakezdés küzdelmes, ám mindig benne rejtőzik a szebb jövő ígérete. Mátyás Attila is jóval többször indult újra a startvonalról, mint az indokolt lenne, noha saját zenekarával inkább folytatásnak számít a 2011-es év - főleg, hogy a kanyarban az új lemez, amit egy lemezbemutató koncerttel fűznek össze július elején. Az elmúlt év történéseiről és természetesen az idei év fontos eseményeiről Matyi a stúdiójában mesélt nekünk egy viharos nyári délelőtt.
Utoljára három éve jelentkeztetek lemezzel, ráadásul letölthető formában adtátok ki saját magatok a Mélyen című anyagot. Miért választottátok ezt a megoldást?
Kerestünk hozzá kiadót, de nem találtunk olyat, aki bevállalta volna, ezért döntöttünk úgy, hogy saját erőből próbáljuk megoldani. Könnyített a helyzeten valamennyit, hogy a saját stúdiómban vettünk fel mindent, viszont a keverést és mastert mással kellett csináltatnunk, amit aztán évekig törlesztettünk a fellépéseinkből. Magánkiadásban kiadtunk belőle 150 darabot, de ezt azonnal el is kapkodták. 2008 januárjában talán az elsők között voltunk Magyarországon, akik ingyen letölthetővé tették az új albumukat. Kovács Levente – az akkori menedzserünk – találta ki mindezt, mivel nyugaton már elkezdték ezt a zenekarok, így megpróbáltuk mi is. Ha nincs kiadó, akkor legalább juttassuk el minél több emberhez a zenét. Eleinte egy kicsit ódzkodtunk tőle, de már az első pár hónapban kiderült, hogy a lehető legjobb ötlet volt a részünkről. Az elmúlt pár év alatt kábé tízezren töltötték le, és nem mondom, hogy mindannyian potenciális rajongók, de legalább eljutott a zenénk hozzájuk, és sokan megismerték a lemezt. Mindenképpen pozitív volt a visszhangja.
Ellenben most találtatok kiadót az új lemezhez…
Ez két okból is így alakult. Egyrészt nem volt a zenekarnak már anyagi tartaléka a keveréshez, majd – mivel véletlenek nincsenek –, a Collective Art kiadó megkeresett minket, és mi lettünk a debütáló rockzenei kiadványuk. Az anyag az elmúlt években folyamatosan készült, csak a keverésig nem tudtunk eljutni. Mivel most ők vállalták a munka költségeit, ezért nem oszthatjuk meg ingyen a lemezt, de azt találtuk ki, hogy legyen ez dupla kiadvány, és ajándékképpen a rajongók kapják meg az előző, Mélyen című albumot is, amiből a 150 darabon kívül nem készült újranyomás, és azóta is sokan keresik.
Zeneileg merrefelé mentetek az előző anyaghoz képest?
A Mélyen volt a visszatérés az indie és rockzenék felé, mivel a 2003-as A Föld és az Ég „beülősebb” zene volt. A Mélyennel visszatért a csapat abba a zenei világba, amit sokan vártak tőlem. Az új albummal még egy lépést tettünk ebbe az irányba, és most még lendületesebbek, húzósabbak lettek a dalok. Mondhatjuk, hogy kicsit cultosabb lett az anyag (nevet), hiszen
a mostani dobosunk, Gerő Balázs szintén óriási Cult rajongó, akárcsak én. A hangzás szempontjából meghatározó, hogy kikkel zenélek. A basszusgitáros, Bense Sanyi már hosszú évek óta velem van, Bali pedig még inkább az erőteljesebb irány felé vitte a zenét. A szövegek pedig olyanok, mint amit tőlem megszokhattak már az emberek. Néha kicsit megcsavarom mélyebb gondolatokkal, amiről azt érzem, fontos elmondanom.
Egyértelmű, hogy a zenekarról mindenkinek te jutsz elsőnek az eszébe, mint dalszerző. A többiek mit tesznek hozzá, mennyire csapatmunka nálatok a dalszerzés?
Balázs és Sanyi elsősorban a lemezfelvételek és az élő koncertek során teszik hozzá azt, ami szükséges. A dalokat általában egyedül írom meg, ők pedig a hangszerelésben segítenek sokat. Ezután találom ki, mit kell még változtatni, hiszen később élőben is el kell játszanunk mindezt, az meg nem mindig ugyanaz, mint ami a lemezen hallható.
A lemezen van egy dal, ami akár Sex Action is lehetne. Miképp döntöd el, hogy egy dalt melyik zenekar számára készül?
(mosolyog) Igen, itt jön az, amit az előbb kérdeztél, hogy a többiek mit tesznek hozzá: amikor elkezdjük játszani, mi szólal meg a kezükben. Ezen egyébként mi is röhögtünk, hogy akár fel is kerülhetne a Sex Action lemezre, de mivel én énekelem, ezektől a dallamoktól lesz inkább „Mátyás Attilás”. Néha persze összemosódnak bennem a határok. Az előző anyagon például a darkos, F.O. Systemes hatásokat is lehet érezni. De mindegyik én vagyok. Hogy végül hova kerül, azt leginkább az dönti el, hogy min dolgozom éppen, melyik lemezre készülnek a számok. Van sok olyan dalkezdemény, amiből még bármi lehet, ám előfordul, hogy rögtön tudom, ez éppen Sex Action lesz. Az is sokat változtat egy témán, ha egy akkordot másképp húzok be, netán rárakok egy kevés effektet, mert úgy már inkább a M.A.B. felé hajlik zeneileg. A végén pedig ha valami dallamot vagy szöveget is hozzáillesztek, még jobban körvonalazódik, az már pontosabban elviszi a dalt egy adott irányba.
Az számít, hogy milyen gitáron játszol dalszerzés közben?
Először akusztikus gitárokon ötletelgetek, olykor csak egy harmóniamenet az alap. De előfordul, hogy csak úgy gyakorolgatok és beugrik egy jópofa motívum az elektromos gitáron. Az számít inkább, hogy van-e 
rajta valami effekt, ami beindítja a fantáziám. Ez főleg a saját dolgaimra igaz. A Sex Actionben nem használok ilyesmit, oda a nyers gitárhangzás illik. Koncerteken is különböző hangszereken játszom, a Sex Actionben a Gibson Les Pault, a saját zenekaromban és az F.O.-ban a Hagström gitárokat használom, aminek az endorsere is vagyok.
Július 2-án lesz a lemezbemutató koncertetek az A38 hajón, ahol már az új lemezt is meg lehet vásárolni. Mit várhatunk még ezen kívül, lesz esetleg valami extra meglepetés az estén?
Vetkőzni fog a fél zenekar! (nevet) Természetesen sok új dalt eljátszunk, amelyekből már korábban is bemutattunk néhányat koncerteken. Maga a helyszín lesz inkább egy kicsit különleges, mert mi ritkán játszunk ilyen jellegű helyen, mint a Hajó. Az időpont is korai, este nyolckor kezdünk. A régi lemez, meg néhány nagy F.O. sláger is biztosan elhangzik majd. És persze Farkas Töpi gitárossal kiegészülve most ismét négyen leszünk majd a színpadon.
Ha egy lemez elkészül, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ne a munkát lásd benne?
A lemezkészítés utolsó fázisában az embernek néha elege van az egészből. Én is úgy voltam vele, hogy a végén már csömört kaptam tőle, és nem akartam hallani a dalaimat. Az utolsó pillanatig minden zenész folyamatosan csiszolgatná a részleteket, hiszen befejezni nem lehet, csak abbahagyni egy lemezt. Ebből a szempontból jó is volt, hogy van kiadónk, mert rákényszerítettek arra, hogy abbahagyjuk a munkát. Elkészülés után felrakom a polcra, mert akkor már hallgassák a rajongók, én egy darabig nem szeretném. Aztán ha fél év múlva újra előveszem, teljesen rá tudok csodálkozni részletekre, hogy: jé ezt így csináltuk? Akkor már szívesen hallgatom.
Érzed már, hogy melyik lesz potenciális sláger a lemezről?
Valamilyen szinten mindegyik az számunkra. Egy-két hallgatás után már mindegyik fülbemászó és megjegyezhető. A Vége a mesének és a Mindig újra kezded már slágernek mondható, mivel játszottuk korábban is. De az egész zenekar úgy gondolja, hogy minden dal kimondottan erős.
Az előző interjúnk alkalmával már a zenei része megvolt az új Sex Action lemeznek, de énekes akkor még nem volt hozzá. Azóta Áfonya került Szasza helyére, akit a közönség is elfogadott. Mi a terv, kiadjátok a félbemaradt lemezt valamikor?
(mosolyog) Úgy néz ki, hogy még idén, késő ősz körül meg fog jelenni az új lemez. Munkacímek is vannak már. Az nem titok, hogy már megírtam a zenét hozzá, de félbehagytuk akkor a munkát. Ezek közül öt dalt játszunk már élőben Áfonyával, és már azok is változtak a megírtakhoz képest. Az új Sex Action anyag egy igazán húzós rockandroll lemez lesz.
Melyik korszakhoz köthető szerinted?
A lendületességével visszatért talán az első lemezhez, de ez csalóka, mert a zenei világ nem olyan. Igyekszem mindig a legjobb számokat kiválasztani, noha nem írok tömegesen dalokat. Inkább úgy vagyok ezzel, ha már dalt írok, az legyen sláger – persze, ha sikerül. (mosolyog) Feleslegesen nem csinálok vackokat. De érzem, hogy ez a Sex Action lemez erős lesz. Egyetlen gyenge pontja van, hogy ez már nem a régi négyes, és talán az emberek emiatt egy picit előítélettel lesznek iránta. De ha Áfonya összeszedi magát, és hozza, amit kell, akár korszakos lemez is születhet. Kiléptünk újra egy kicsit saját magunkból, szokatlannak is tűnhet ez a fajta húzósabb stílus. A Danko Jones-, Buckcherry- Backyard Babies-vonalhoz hasonlíthatnám. De ugye ott a régi zenekarnév, és lehet, úgy állnak hozzá, ez „régi csapat”, „öreg srácokkal”, holott a zenei anyag tényleg nagyon friss. Viszonylag ritkán játszunk mostanában, ami egyrészt nem is 
baj, másrészt viszont a fiatalokat nehéz elcsábítani, ha nem vagyunk folyton ott a szemük előtt.
Te hogy élted meg zenészként és magánemberként a zeneipar változását? Főleg, hogy manapság minden két gombnyomással elérhető, és legtöbbször már sok minden így sem kell…
Zenészként az ember a saját bőrén érzi mindezt, pontosan azért, mert mi ebből szeretnénk megélni, a lemezeladásokból, a jogdíjakból. Manapság ez szinte már nem lehetséges, nagyon kevesen tudnak eladott lemezekből megélni. Ebből a szempontból nagyon is megérezzük a bőrünkön a változásokat. Viszont magánemberként bizony én is kihasználom az internetet, az információ hihetetlen sebességgel árad. Elég, ha csak a zenei dolgokat nézzük. Ez egyrészt jó, másrészt tényleg akkora a dömping, hogy már szinte nem lehet kimazsolázni a jó dolgokat. A mi generációnk már nem tudja annyira felvenni a fonalat. A fiatalok viszont ebben élnek. Nem is értem, hogy tudják ekkora áramlásból kiszűrni azt, ami megfoghatja őket, vagy ami esetleg leülepszik. A '90-es években ez nem így volt, sokkal jobban odafigyeltünk mindenre. Annak is megvolt a szépsége, hogy valaki végre megszerzett valami kalóz cd-t. Most két kattintással ugyanattól a zenekartól rögtön huszonöt kalóz telefonos felvételt lehet megtalálni. Ami miatt az ember egyik szeme sír, a másik nevet, mert azért mégiscsak jó végignézni ezeket. A világ errefelé megy, nem tudjuk kivonni magunkat alóla, bele kell illeszkednünk. Nekünk, akik még éltünk az előző „világban”, talán egy picit nehezebb, de ez a jövő útja.
