Shock!

Sokak álma válik valóra június 7-én, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán: a '90-es évek elejének szétrobbanása óta mindössze harmadik ízben áll ismét közösen a deszkákra minden idők legalapvetőbb magyar heavy metal zenekara, a Pokolgép klasszikus felállása. Kalapács József énekes, Kukovecz Gábor gitáros, Nagyfi László gitáros, Pazdera György basszusgitáros és Tarcza László dobos egy nagyszabású, rengeteg további vendéggel színesített koncert speciális műsorszámaként vezeti majd elő a csapat legnagyobb slágereit, de az eseményen természetesen a Pokolgép mostani tagsága is jelen lesz, és szintén játszik. Gábort, Józsit és Lacit is kifaggattuk arról, mi várható az év legfontosabb magyar vonatkozású metal koncertjétől.

KUKOVECZ GÁBOR

Már amikor pár éve beszélgettünk egy lehetséges jubileumi nagykoncertről, akkor is egyértelműen leszögezted: csak akkor vagy benne a dologban, ha azon a jelenlegi felállás is részt vesz.

Pontosan. Amennyiben a régi tagok mellett nincsenek ott azok a zenészek, akikkel együtt játszom, azzal gyakorlatilag ledegradáltam volna, amit csinálok. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy a közönség látni akarja a régi tagokat, hiába működik adott esetben huszonnégy-huszonöt éve a zenekar egy-egy ember nélkül. Így az motivált, hogy aki kíváncsi az első, lemezt készítő Pokolgép felállásra, az meg is nézhesse. De egyébként azt is mondhatnánk, hogy egyfajta tradíció ez a megközelítés, hiszen a 2003-as, húszéves jubileumi bulink is ilyen volt. Most összejött a harmincéves jubileum is, méghozzá úgy, hogy erkölcsi szempontból mindenki számára vállalható a dolog. Nekem őszintén szólva nem lett volna pofám úgy kiállni a színpadra a régi tagokkal, hogy közben a mostani zenésztársaim nem játszanak, és úgy érzem, a közönséggel szemben sem lett volna szerencsés egy ilyen megoldás.

A mostani társaidnak nem probléma, hogy a figyelem óhatatlanul a legnépszerűbb felállásra irányul a buli kapcsán?

Én a húszéves bulin sem éreztem ilyet, és most sem érzek hasonlót, főleg, hogy decemberben a jelenlegi zenekar is nagyon jó nézőszám előtt játszott Budapesten. Úgy gondolom, ez egy kitűnő buli lesz egy minden ízében felkészült zenekarral, nagyon sok számmal a Pokolgép minden korszakából.

Ha jól tudom, csak közvetlenül a buli előtti időszakban csatlakozol a Kalapács – Nagyfi – Pazdera – Tarcza próbákhoz, ugye?

Igen. Mivel tanítok, napközben kora reggeltől este hat-hétig általában be vagyok táblázva, így aztán akkor tudok teljes intenzitással részt venni a dologban, ha az iskolában is közeleg az évvége. De ez nem lesz probléma, hiszen a nótákat tudom.

Józsival, Lacival és veled ellentétben Pazdera Gyuri és Tarcza Laci ma már nem zenél aktívan. Mennyi idő alatt lehet szerinted visszakerülni csúcsformába egy-egy ilyen hosszabb kihagyás után?

Nézd, ez olyan, hogy mindenkinek saját magának kell beindítania a dolgokat, hogy visszatérjen az erő, az energia. Úgy gondolom, fel sem merül, hogy probléma legyen, hiszen egyrészt intenzív próbák folynak, másrészt van, amit nem lehet elfelejteni. Ezeket a dalokat hosszú éveken át nyomtuk, vagyis egy idő után mindenképpen visszajön, ami régen ott volt.

Milyen manapság a személyes viszonyotok?

Kiegyensúlyozott. A koncert kapcsán sikerült egy síkba terelni az egyébként különböző gondolkodásmódokat, szóval teljesen jó a hangulat. De ez, azt hiszem, eleve nélkülözhetetlen is a közös munkához, hiszen hányingerrel nem lehet kimenni a színpadra. Jókat sztorizgatunk, nevetünk.

Milyen súlyozással válogattok a repertoárból? Miben kapnak majd szerepet a klasszikus felálláson felül érkező vendégek, így például Paksi Endre vagy Rudán Joe?

A vendégek azokban a dalokban szerepelnek majd, amelyek kapcsolódnak hozzájuk, amit kiválasztanak, bár a dolog ezen része még jelenleg is szervezés alatt áll. Ami a program többi részét illeti, mindent nyilvánvalóan nem lehet eljátszani, hiszen több mint százhatvan számunk van – ebbe a közönség is belehalna. Vagyis muszáj szelektálni. Az első lemezes felállás amolyan greatest hits műsort ad majd, ennek a gerincét Kalapács Józsi állította össze, de figyelembe vette a különböző fórumokon megnyilvánuló rajongói igényeket is. Mind a négy albumról játszunk majd, még a Metal az észről is biztos lesz valami, amit annak idején hanyagoltunk. Persze mire idáig eljutunk, addig nekem végig kell élnem a buli első részét, a koncert ugyanis olyan lesz, mint egy időutazás visszafelé: a jelen formáció kezd majd, és utána, sorrendben jönnek majd a vendégek, így utazunk vissza egészen a kőkorszakig. Fizikailag biztosan nem lesz egyszerű a dolog, hiszen egy jó három óra húsz perc még álldogálva is fárasztó.

Mi várható a Pokolgép frontján a június 7-ei koncert után?

Idén mindenképpen szeretnénk kihozni egy új sorlemezt. Tudom, hogy ezt korábban még régebbi időpontokra datáltam, de remélhetőleg a nyári szünetben most már tényleg be tudjuk fejezni az anyagot. Címet egyelőre nem mondok, mert még képlékeny a dolog... Emellett régóta készül egy verslemez is, vagyis egy magyar költők verseit megzenésítő Pokolgép album, és egy jubileumi Kukovecz Gábor szólólemezen is dolgozom. Ezen saját szerzemények kapnak majd helyet, amelyeket én éneklek majd fel. Úgy gondolom, újszerű és érdekes dolog lesz – eddig egyszer próbálkoztam hasonlóval, József Attila Tiszta szívvel című versének feldolgozásával, és nagyon jól sült el koncerten.

Sejtem a válaszod, de azért megkérdezem: az nem fordult meg a fejedben, hogy esetleg valamelyik régi tagot, netán többjüket meghívd az új albumra, ha már úgyis jubileumot ünnepeltek? Vagy ez megzavarná az embereket?

Engem az alkotó szeretet vezérel a zenélésben. Zenélni tiszta szívvel kell, azt pedig nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy bármilyen döntésünket üzletpolitikai felhangokkal hozzuk meg, csak azért, hogy többen vegyék meg vagy többen hallgassák meg a lemezt. Különböző ötletek egyébként vannak, akár vendégeskedésekre is: felmerült például, hogy egy gitárszóló erejéig hívjuk meg például a Hammerfall egyik tagját. Ez hasonló ahhoz, amit te kérdeztél, csak más emberekkel, de itt is bejöhet a képbe a gazdasági szemlélet, szóval még semmi sem dőlt el. Én viszont nem szeretnék alkalmazkodni a teljesen elanyagiasodó, üzleties világhoz. Nálunk a zene az első és a legfontosabb – csakis így lehet kényszer nélkül muzsikálni.

KALAPÁCS JÓZSEF

Ennyi zenéléssel eltöltött év után mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást egy efféle koncertben, mint amilyen a június 7-ei lesz?

Ugyan manapság nagyon szeretik használni ezt a szót, hogy „kihívás", én nem kedvelem ezt a kifejezést. Számomra ugyanis egy koncert nem kihívás, és soha nem is éltem meg így a koncertezést. Ezzel most természetesen nem azt mondom, hogy nem vagyok lámpalázas egy buli előtt, mert máig az vagyok – de ez a lámpaláz is inkább csak amolyan természetes adrenalin-növelő eszközként működik nálam. Inkább azt mondanám, egy régi, ismert izgalom újraéléséről van szó ilyenkor, ami a június 7-ei buli kapcsán már csak azért is felfokozódik, mert ebben a felállásban azért nem játszunk heti rendszerességgel. Szóval nincs kihívás. Nekem a zene mindig örömforrás, és remélhetőleg másoknak is az, bár tudom, hogy nem feltétlenül minden zenész így áll ehhez. Pedig itt ma is pontosan ugyanaz a lényeg, mint amikor régen a pajtában összejöttek a fiatalok, és egy szál hegedűvel nyomták: ott is volt erő, volt érzelem, volt szex, nagyon erős emocionális töltés hatotta át az egészet. Nekem a zene, a rock'n'roll ma is ezt az erőt jelenti, és a közönség is ezért jár a koncertekre.

Laci és Gábor említette, hogy te állítod össze a programot. Ez régen is így volt?

Igen, ez volt a jellemző.

Milyen szempontok szerint válogatod össze a dalokat? Azt nézed elsődlegesen, mit szeretnének hallani a nézők, vagy inkább azt, ének szempontjából mi a legideálisabb?

Elsősorban nem a saját „kényelmi" szempontjaimat veszem alapul. Az ember hangja az évek során nyilván változik, de régen is azzal gazdálkodtál, ami volt, és ma sincs ez másképp. Inkább azt nézem, mi az, ami nekünk fontos, és mi az, ami semmiképp sem hagyható ki a műsorból. Ehhez egyébként megnéztem a különböző fórumokat, megosztások alatti beszélgetéseket is. Nyilván van egy réteg, amelyik mit tudom én, húsz éve nem járt nemhogy Pokolgépen, de semmilyen más koncerten sem – nekik minden egyes dal a régi idők felidézését jelenti majd. Vannak viszont olyanok, akik rendszeresen járnak koncertekre ma is, és vágynak a ritkábban játszott, kevésbé nyilvánvaló nótákra is. Igyekszünk úgy válogatni, hogy mindenki elégedett legyen, bár száz százalékban természetesen lehetetlen megfelelni az igényeknek. Erre legfeljebb egy háromnapos fesztiválon lenne lehetőségünk, de még ott is csak keresztmetszetet tudnánk adni a zenekar munkásságából.

Ha már a ritkábban játszott témákat említetted: a Metal az ész lemez dalait gyakran hiányolták és hiányolják az utódzenekarok műsorából. Erről is előszedtek valamit?

Egy kicsit játszunk majd róla, igen. A Metal az észről már a megjelenése utáni koncerteken sem nagyon szedtünk elő dalokat, az valóban egy mostoha sorsú lemez volt.

Jó ideje próbáltok már a bulira. Énekesként neked mennyire volt szokatlan a régi társakkal zenélni, mennyire kellett „visszarázódnod" hozzájuk?

Egyáltalán nem volt nehéz. Ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy rengeteg fellépésem van különböző emberekkel, nagyon sokat vendégeskedem, így az sem ritka, hogy adott esetben vadidegenekkel állok ki a színpadra. Ma is két fellépésem lesz például, és az egyik ezek közül is ilyen vendégeskedés. Szóval az én részemről ez nem volt gond, ráadásul már a próbafolyamat előtt feltöltött izgalommal, hogy rég játszottunk együtt a többiekkel. Az időpontokat persze nem könnyű egyeztetni, hiszen elsősorban a hét második felében, csütörtök-péntek-szombat-vasárnaponként próbálunk, és ezek a napok nekem általában telítettek a saját koncertjeim, fellépéseim miatt. De nagyon jó érzés együtt zenélni.

Van esetleg olyan a régi dalok közül, amiket ma már nem kedvelsz annyira, vagy ma már nem szívesen énekled el?

Nincs. Tudod, olyan ez, mint amikor van egy macskád: amikor kismacskaként hozzád kerül, imádod meg dédelgeted, de ugyanúgy szereted akkor is, amikor már 18 éves. Nincs olyan ezeknél a nótáknál, hogy nem szeretem őket: mindegyik az életem fontos része. Olyan persze akad, ami a maga idejében ezért vagy azért nem vált koncertdallá, de ezeket meg éppen ezért jó most előszedni. Lesz most is olyan szám a műsorban, amit szerintem úgy... hú, mennyi is? ... nem tudom pontosan, de szerintem vagy huszonhét éve nem játszottunk.

Mit vársz a koncerttől szakmai szempontból, illetve mikor lennél elégedett?

Kicsit ez a „szakmai szempont" kifejezés is olyan nekem, mint a kihívás! (nevet) Elsődlegesen azt remélem, hogy jól fogom érezni magam, hiszen a koncert elsősorban örömzenélésről szól. Ami természetesen nem elhatározás kérdése, hiszen elmehetsz úgy egy házibuliba, hogy baromi jó lesz, de ettől még korántsem biztos, hogy tényleg baromi jó lesz. Igyekszünk egy olyan koncertet összerakni, ami látvány, hang és zene szempontjából is elsőrangú – a technikai részleteket éppen ezért olyan szakemberekre bíztuk, akik képesek is lesznek ezt gördülékenyen levezényelni. Az ilyesmi egyébként nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hiszen például a két évvel ezelőtti életműkoncertemen is ott volt egy stáb, akik látszólag mindent felvettek DVD-re, de ez a mai napig nem készült el. Amit pedig láttam belőle, annak alapján inkább azt mondom, lehet, hogy messziről kerülni fogom ezt a stábot, és másokat is óva intek tőlük...

Most lesz esetleg DVD-felvétel?

Még képlékeny a dolog. Tudom, hogy furcsa, hogy ezt mondom, amikor két hét sincs már hátra a buliig, de teljesen nyilvánvaló: egy ilyen koncertet csak akkor van értelme rögzíteni, ha a felvétel minden szempontból a lehető legprofesszionálisabb lesz. Én a magam részéről nagyon szeretném, ha felvennénk a koncertet, szóval igyekszem is ambicionálni a döntéshozókat!

NAGYFI LÁSZLÓ

Egy ideig szó volt róla, hogy a tényleges évforduló évében lesz koncert, aztán ez nem jött össze, de most mégis lesz buli. Milyen akadályok hárultak el az útból?

Évek óta folynak a beszélgetések arról, hogy tisztességesen meg kell ünnepelni a jubileumot. Ahogy mondani szokás, harminc az gombócból is sok... Végül megkerestem Besnyő Lacit, aki annak idején, a '80-as években sok koncertet szervezett, és ahogy a Hammerben is nyilatkozta, tud „kukoveczül"! (nevet)

Sosem volt titok, hogy Gábor kizárólag olyan módon tudja elképzelni a koncertet, ha azon ott van a Pokolgép mostani felállása is.

Nézd, a közönség igényét is figyelembe véve mi beértük volna azzal, ha csak a régi felállás lép fel, de mivel a Pokolgép jelenleg is létező, működő zenekar, természetes, hogy ők is játszanak. Vagyis ez így, ebben a formában egy monstre Pokolgép fesztivál, amibe egyébként bekapcsolódik az Omen is, hiszen egy nagyjából 40 perces műsorral mi indítjuk majd a bulit. Utána körülbelül másfél órában következik a jelenlegi Pokolgép, majd szintén másfél órában az 1984 és 1990 közötti felállás. Ez egy kiegyensúlyozott program szerintem.

Gábor, Kalapács Józsi és te folyamatosan zenéltetek az elmúlt évtizedekben is, Pazdera Gyuri és Tarcza Laci azonban nem. Milyenek velük a próbák?

A zenélés azért nagyrészt olyan, mint a biciklizés: egy kicsit bele kell rázódni, de utána már gyorsan visszajönnek a régi dolgok. Hetek óta mennek a próbák, és nagyon jól szólnak a dalok. Persze ha valakivel sokáig zenélsz, megszokod a másikat, és ha hirtelen összekerülsz egy új zenészpartnerrel, az újdonságot jelent. Mi rengeteget játszunk és próbálunk az Omennel, szóval először nyilván furcsa, amit a közönség adott esetben nem is hall: például, hogy nincs két dobos, aki egyformán üt. Az első próbákon fura volt a dolog, de két-három alkalom után minden jól összeállt. Ugyanez a gitárra is áll, főleg, hogy Gáborral utoljára tizenegy éve, a legutóbbi jubileumi bulin játszottam együtt. Az együttzenélés öröme viszont változatlan, főleg, hogy nagyszerű hangulatban mennek a próbák. Hetente háromszor próbálunk a Dürer Stúdióban, amiről állítom, hogy az ország jelenlegi legjobb próbahelye kiváló felszereltséggel, erősítővel, dobcuccal, gitár- és basszusalapokkal meg mindennel, ami csak kell.

Mennek a nagy sztorizgatások, röhögések?

Igen, olyasmi. Óriási érzés feleleveníteni a régi emlékeket, mert persze azért tartunk próba közben cigiszüneteket.

Eszerint akkor semmiféle magánéleti probléma nincs már köztetek, igaz?

Egyáltalán nincs.

Gondolom, greatest hits programot játszotok majd...

Igen, egy ilyen bulin alapvetően a közönségkedvenceket célszerű elővenni. Szerencsére egyébként ezek nagyjából megegyeznek a Kalapács Joci által összeállított programmal, ugyanis volt egy facebookos szavazás, és szinte teljesen azonos nótákra szavaztak a rajongók, mint amikben előzetesen mi megállapodtunk.

Látvány tekintetében mire lehet számítani?

Én a magam részéről mindig is az egyszerű, de nagyszerű megoldások híve voltam. Ennek szellemében Marshall-hegyek lesznek mögöttünk, lesz a színpadon két dobfelszerelés, meg persze iszonyatos hang- és fénytechnika. Különösebb díszletekkel viszont emellett nem készülünk, így is elég sok minden lesz a színpadon.

Mikor lennél elégedett a buli után?

Szakmai szempontból akkor, ha minél jobban játszanánk. Nem mondom, hogy hiba nélkül, mert olyan nem létezik, de azért törekedni kell rá. A nézőszámot illetően nyilván a teltház lenne a legszebb, az nagyjából 4500 embert jelent. Szerencsére nagyon jól fogynak a jegyek, szóval aki biztosan ott akar lenni, az vegyen belépőt elővételben.

Az Omennel milyen műsort játszotok majd?

Semmi különös extra nem lesz. Idén húsz éve jelent meg a Jelek, szóval arról lehet, hogy kicsit nagyobb súllyal játszunk majd, de egyébként lesznek régi és új dalok is. Ami pedig a további terveket illeti, jövőre szeretnénk egy új lemezt is az Omennel. Az első felállás szívügyem volt, de azóta ez a mostani számomra a legkedvesebb, nagyon jól egyben van a zenekar.

A Pokolgép jubileumi koncertje június 7-én lesz a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán. További információk itt.

Zenekari fotók: Besnyő Dániel