Shock!

December 30-án, a Barba Negrában ünnepli fennállásának négy évtizedes jubileumát a hazai metálszíntér minden kétséget kizáróan legalapvetőbb zenekara, a Pokolgép. A zenekar az utóbbi néhány évtizedben csendesen, de stabilan, magas minőségben, kitartóan dolgozik, és ha minden a tervek szerint alakul, 2024-ben végre megjelenik tőlük az oly régóta várt új stúdióalbum is. Kukovecz Gábor gitárossal, a csapat alapítójával és vezetőjével ültünk le áttekinteni az aktuális történéseket.

Kezdjük talán a tavaly megjelent szólólemezeddel! Ez pont egy éve, a december végi nagy Pokolgép koncerten volt először kapható, de az ötlet, ha jól tudom, jóval régebbre nyúlik vissza. Egyszerűen csak most állt össze, vagy a helyzet is generálta, a covid miatti szünet és a többi?

A helyzet is generálta. Egyszer Attila (Tóth Attila, a Pokolgép zenekar énekese – SzG) nem ért rá, mert nagyon fontos másfajta elfoglaltsága volt, amit sehogy nem tudott megoldani, így nem tudott ott lenni egy koncerten. Ez valahogy hét éve történt talán, vagy lehet, még régebben. A lényeg, hogy már nem tudtuk lemondani, és nagy bunkóság is lett volna nem lemenni, mert pár ezren várták, hogy játsszunk, úgyhogy én énekeltem, be kellett ezt a dolgot vállalnom. Elmondtam, hogy akkor sajnos ez most egy ilyen koncert lesz, de a fogadtatás annyira pozitív volt, hogy átértékeltem az életemet picit, onnantól tervben volt, hogy valamikor majd valami lesz.

Ezen a lemezen hét olyan dal kapott helyet, ami korábban még semmilyen kiadványodon nem szerepelt. A többi dalt mi alapján válogattad össze?

Első kanyarban az volt, hogy milyen szövegek kerüljenek rá, mi az, ami engem legjobban tükröz. Mi az, amit elhiszek így hatvan év felett? Az első rostálás ez alapján történt, a második az alapján, hogy a zenekarban volt eddig három énekes, és minden korszakból egyenlő arányban legyen merítés. A harmadik rostálás, hogy én írtam ezeket a dalokat, lényegében a lemez alapvető gondolatisága is az, hogy Kukovecz Gábor szerzeményei saját előadásában. Két szám ezek közül a legelsők között volt, amit írtam. A Pokolgép című szám például, aminek Feró írta a szövegét, és roppant mód aktuális a mai napig. És az is szempont volt, hogy ne egy régi valami legyen, csupa olyan, ami már volt, ezért is került rá hét olyan szám, ami még soha nem jelent meg. De lehet, hogy távlatokban ezek egyike-másika is újra megjelenik majd, csak már nem az én, hanem Attila énekével.

Ezek az új dalok olyanok voltak, amik nem Pokolgépként készültek, vagy csak kevésbé illettek oda, viszont kész voltak, és felhasználtad őket?

Én nem szoktam másképpen írni, csak a Pokolgép együttesnek szánom a dalokat. Mindig „önző módon" magamnak, vagy magunknak dolgozom csak.

Ezen a lemezen két versátirat is szerepel, ebből az egyik, a Tiszta szívvel a lemez címe is lett. Ez a vers-megzenésítés visszatérő dolog már a Pokolgépnél is.

Gyakorlatilag ez koncepció már. Mióta iskolában dolgozom (civilben Gábor ének-zene tanár egy általános iskolában – SzG), valamelyest van rálátásom, a mai gyerekek hogy állnak hozzá a magyar nyelvhez, az irodalomhoz, az ének-zene oktatáshoz, a magyarságtudathoz. A médiából manapság már jobban rávilágítanak, de nem biztos, hogy a gyerekeket például nagyon érdekli, hogyan gondolkodnak a felvidékiek a magyarságtudatukról. Itt jött be ez a dolog először a képbe, hogy valamit tenni kellene, ezért próbáltam olyan verseket válogatni, ösztönösen, amiből rátettem egyet lemezre is. Aztán jött a következő, arra is rátettem egyet. Aztán volt egy népdalfeldolgozás, amit már Joe (Rudán Joe – SzG) énekelt, aztán a Szent István ének, ami erdélyi eredetű, és leginkább azok ismerik, akik elmerültek jobban a népzenében is. Ha emiatt engem megköveznek, kövezzenek meg, de be kell vállalni. Nem vagyok a zászlólobogtatás híve, jelmondatokat sem puffogtatok, inkább csak jelzés értékkel próbálom kifejezni, hová tartozom, és mennyire fontos nekem ez a dolog. Összejött tizenhét vers, abból történetesen kettő most helyet kapott ezen a Kuko-lemezen, de a legtöbb még sosem jelent meg. De az sem baj, ha egy számot többféleképpen megközelítünk. A Hol van a szót pl. akkor írtam, amikor Joe még nem is volt a zenekarban, aztán ő énekelte fel lemezre, a Hammerfall együttesnek is tetszett, ki is adták, aminek azért is örülök, mert kaptam egy visszaigazolást, hogy nem annyira hülyeség, amit csinálok. És most saját megközelítésből én is felénekeltem. Ez volt az alapkoncepció, ami egyáltalán nem tér el az eredeti kiindulástól, maximum másképp hangszereltem meg. Nyilván nem szeretnék úgy énekelni, mint bárki más, csak úgy tudok, ahogy én éneklek.

Énekesként A túlélő lemezen debütáltál, az édesapád emlékére íródott A túlsó part dallal. Az is jól sikerült, ahhoz képest, hogy nem vagy képzett énekes, és most a teljes lemez kapcsán sem azt érzi az ember, hogy erőltetett lenne a dolog.

Próbálkozom! (nevet) De tudod, ha így szokták volna meg a Pokolgépet anno az emberek mondjuk, az én hangommal, akkor ma ez lenne az etalon. Én egyébként inkább mindig a gitárhangokat keresem, arra fókuszálok, és nem az énekre, de mint énektanár, meg tudom különböztetni, ki jó énekes, és ki nem. Én igazából csak egy hangulatot próbáltam feltenni a lemezre, hogy mit gondol a szívem ezekről a szövegekről. Gyakorlatilag most három malomban őrlünk egyébként. Készül az új Pokolgép-sorlemez is, csak hát, mivel minőségi munkát akarunk csinálni, nem nagyon akarom ezt a dolgot elkapkodni. Ebből fakadóan jelenhetett meg ez a Kuko-lemez is, ez így látszott praktikusnak. Először ez jött ki, az új albumot meg elcsúsztattuk, az jövő májusban érkezik majd a terv szerint. És egy verses lemezt is meg fogunk jelentetni jövőre, az összegyűlt megzenésítésekből. De hogy a közönséget addig se hagyjuk kielégítetlenül, ha valaki vinylgyűjtő, meg fog jelenni egy kétszámos Pokolgép-kislemez. Lesz rajta egy a leendő verses lemezről, és egy a leendő új Pokolgép-albumól.

Ez egy klasszikus értelemben vett kislemez lesz?

Két dal, tehát igen. Az lesz a címe, hogy Áldomás, tekintve, hogy negyvenéves lett a zenekar. Az új Pokolgép-dal címe is Áldomás, a verses megzenésítés meg a Nem ért engem a világ, egy Petőfi-vers. Volt egy Petőfi-pályázat, ahol Petőfi-versek megzenésítésével lehetett pályázni, na, ezt, hogy Nem ért engem a világ, nem lehetett, mert ezt nem írták ki. (nevet) Én többet is megzenésítettem, de annyira megtetszett a versből áradó gondolatiság, hogy úgy vélem, jól sikerült szám lett.

Az igaz, hogy felmerült: esetleg újrafotózzátok a klasszikus 1985-ös Pokolgép-kislemez borítóját annál a várkapunál?

Akár ez is ott van a lehetőségek között.

Az nagy poén lenne.

Igen, az egyik fele valószínű ez lesz, hogy egy fotót elhelyezünk magunkról, ami a jelen zenekart tükrözi, mint Pokolgép együttest, a másik felére pedig már alkotás alatt van egy olyan borító, ami elgondolkodtató, benne van az eltelt negyven év, és minden olyan dolog, ami a két számhoz köthető.

Ez a kislemez mikor jelenik meg? Van belőtt céldátum?

Azt mondták a kiadónál, hogy amint a kezükbe adtuk a felvételeket, onnantól két hónap. Én szeretném, ha februárban, vagy március elején meg tudna jelenni. Már csak a végső dolgokat kell rögzíteni, aztán Töfivel a keverést egyeztetni. Ez egy előzetes tulajdonképpen, azoknak, akik már alig győzik kivárni a teljes albumokat. Ott egyébként tényleg csak annyi van, hogy a minőségi munkára fókuszálunk, ezért is kérjük, hogy legyenek türelemmel.

Eredetileg, ha jól tudom, egy maxi CD-ben gondolkodtatok, hogy lett ebből klasszikus vinyl formátum?

A kiadótól jött az ötlet. Ami magát a kislemezt illeti, azt láttam, elég macerás felvenni így év végén egy teljes lemezt, hogy az elfogadható minőségben a közönség karmaiba kerülhessen, de ha már nem lehet, akkor lassítsuk le a folyamatot, adjunk kóstolót magunkból, és ténylegesen olyan megjelenésű lemez szülessen, amilyennek én a Metálbombát tartom a zenekar munkásságában. Van még ilyen egyébként, nekem az Adj új erőt is ezt képviseli. Ott is volt idő, senki nem noszogatott, hogy gyorsítani kell, vagy meg kell jelenni. Ezért például a Grunddal is nagyon jó dolgozni. Annyira gördülékeny, és kompromisszumokat tudunk kötni, amik nem is kompromisszumok tulajdonképp, megbeszélés tárgyát képezi minden. A lehető legjobbat szeretném kihozni a zenekarból.

Negyven év alatt nem egy kiadónál megfordultatok, valamiért mégis azt érzem, hogy a GrundRecords az, ahol tényleg megtalálta a zenekar a helyét.

Eljutottunk egy olyan kiadóhoz, ahol úgy érzem, hogy ha ez így tovább tud működni köztünk, ahogy az elmúlt utolsó három kiadvánnyal, számomra tökéletesen megfelel. Tényleg kipróbáltunk már minden dolgot, külföldi kiadónál is voltunk. Régen persze nem volt más lehetőség, mint kipróbálni az egyetlenegy kiadót, a Hungarotont! (nevet) De utána aztán az ember próbálkozott. Még magánkiadásban is hoztunk ki anyagot, a Vedd el, ami jár úgy jelent meg eredetileg. Nagyon macerás dolog, főleg, ha az ember nem is rutinos, hanem csak úgy belecsap a lecsóba. A Grund kiadványai színvonalasak, a borítótervtől kezdve, tényleg nincs az, ami régebben volt, hogy hozzuk már ki olcsóbban, ne legyen perforálva mondjuk a borítója, csak legyen sima egyszerű, akármilyen. Itt rámennek, hogy legyen minőségi. A jelenünkben úgyis szinte nevetségesnek tűnő mennyiségek fogynak el, de ha már van lemez, az ténylegesen legyen olyan, hogy aki a kezébe veszi, azt mondhassa: na, sikerült megszereznem egy tök jól kinéző dolgot.

Az említett külföldi kiadó nemzetközi vonalon tudott lendíteni valamit a zenekaron?

Kifelé próbálkoztunk, hogy milyen a helyzet. Hozott egy-két koncertet, mellékhozadékként egy-két fellépésre el tudtunk menni, de gyakorlatilag, akik ismertek kint, azok most is ismernek, és még mindig nem lettünk világsztárok! (nevet) De nem is ez volt a lényeg, inkább a koncertlehetőségeket kicsit kinyitni. Ez végül sikerült is valamelyest.

Ennek az újrakiadása is a Grundnál jött ki pár éve.

Beszélgettünk többekkel is, és ők megbíztak ebben a dologban. Megjelent már külföldön, és nyilván a hazai piacon is fogyott akkor belőle valamennyi, ők viszont megfejelték ezt olyan módon, hogy vinyl formájában is kiadták, ami számunkra mondjuk elég jó dolog, hiszen ez a formátum valamikor a ′90-es évek elején nagyjából eltűnt a lemezkiadás palettájáról.

És a tiétekről is.

Igen, Gyakorlatilag leváltotta a CD, azt meg a mindenféle digitális formátumok, próbálkoztak mindenfélével helyette. Én a magam részéről lehet, hogy kicsit maradinak tűnök, de szeretem megfogni, megtapogatni, érezni, hogy ott van. És ha akarom, fölteszem akár a falamra! (nevet) Régen volt egy Ozzy Osbourne-órám is, ilyen képlemezes, amit fel is tettem a falra. Az aranyos volt. (nevet)

Újrakiadások terén kint így is volt mozgás az utóbbi években Pokolgép kapcsán, először a lengyel Skol Records hozta ki az első négy lemezt CD-n, azán pár éve német High Roller készített ezekből vinyl verziókat, mindenféle izgalmas színekben, de itt valahogy rendre megállt a sor. A többi rég eltűnt lemez nincs esetleg kalapban? Az Adj új erőt, vagy A gép album mondjuk?

Mindenféle kiadóknak a kezében vannak ezek jogilag. Rengetegen szoktak egyébként megkeresni, hogy hozzak már akármelyik kiadványból koncertre, mert én biztos tudok, én vagyok a zenekar. Sajnos nem tudok, mert ezek sokszorosítása még mindig a különböző kiadók joga, és ha nem akarják sokszorosítani, akkor nem sokszorosítják. Ez a Grundnál például gyakorlatilag nem így van, mert ha elfogy, utángyártanak akár kis mennyiséget is. Érdekesség egyébként, hogy a Metálbombát kiadták még kazetta formájában is. Ez is a ′80-as években volt nagy divat.

Tombol a retro, tudod.

Igen, ez egy retro-kazetta. (nevet) A Kuko-album is megjelent kazettán és CD-n is. Ott vinyl nem készült, azt beszéltük, hogy nincs értelme egy duplát kiadni, mert azon tizenhét szám van, és azt már nem bírja el egy szimpla lemez. Én meg nem szerettem volna redukálni és dalokat lehagyni róla.

Attila agyvérzése 2020 elején mennyire volt megrendítő a Pokolgép számára? Már régóta kifejezetten stabil a zenekar, így nyilván ez az emberi oldalon túl is egy nehéz pillanat lehetett.

Hát, nem örültünk neki, értelemszerű. Aki látta őt az elesett állapotában, amikor egyetlen végtagja nem mozgott, és beszélni sem tudott, az tudja igazából átértékelni ezt. Mi az ilyen dolgokra érzékenyek vagyunk, és kitartottunk mellette, mert úgy gondoltuk, hogy ő a zenekar énekese. Ha van egy működőképes dolog, nem szabad megváltoztatni, csak akkor, ha az adott másik fél úgy gondolja, hogy ő változtatni akar.

Koncerten, ha látja ma őt az ember, látszólag minden olyan, mintha mi sem történt volna. Ugyanakkor tudjuk, hogy egy ilyen esetből nem könnyű vagy gyors menet kijönni. Hogy van most, hogy áll a rehabilitációval?

Terápiára jár, sportolásos terápiára is, hogy se a teste, se a hangszálai ne legyenek elhanyagolt állapotban, végignézett minden lehetőséget, és mi is próbáltuk nézni, hogy mivel tudunk segíteni. De ahogy te is mondtad, ez egy több éves folyamat. Szerencsére a koncerteken ez nem hagy nyomot, és a stúdióban sem, az új számokat is ő fogja felénekelni, ahogy gyakorlatilag a Kuko-lemezen is egy „áriát", egy irgalmatlan magas dolgot odatett, mert megkértem. De mindenki más is közreműködött a zenekarból azon a lemezen.

Az szerinted minek köszönhető, hogy hosszú évek óta stabil és egységes már a zenekar? Van ebben titok?

Lehet, hogy nem én vagyok az alkalmas alany, hogy ezt megmondjam. Senki nincs rabláncra verve. Hogy annak idején miért mentek el emberek? Volt, aki azt mondta, hogy azok a számok, amiket írogatok, fabatkát sem érnek. Volt, aki azért, mert egy fillért nem kerestünk, a koncertek ráfizetésesek voltak, a ′90-es évek elején nem volt egyszerű a helyet. Egy adott pillanatban előfordult, hogy ketten maradtunk a zenekarban, Joe és én. Akkor írtam azt a lemezt, ami Gép néven, A gép címmel jelent meg utána. Később volt, aki építkezett, más meg vendéglátózni ment, mert pénzt akart keresni. Én mindig maradtam, azokkal, akik itt akarnak lenni. Aztán lehet, hogy egyszer ők is menni akarnak, mert szól nekik mondjuk Azahriah! (nevet) De viccet félretéve, ez a csapat, Attila, Pinyő (Pintér Csaba – basszusgitár), Zalán (Z. Kiss Zalán – gitár) és Márk (Kleineisel Márk – dob) azért van itt, mert szívügyük. Nem a pénz miatt van együtt ez a társaság.

Itt ülünk a próbateremben, ami egyben stúdióként is funkcionál, itt szoktatok próbálni is, és a lemezeket felvenni is.

Nem, nem, nem stúdió! Ez csak egy pince! (nevet) A stúdiók sok pénzbe kerülnek, itt viszont nem vagyunk sehová sem bekényszerítve, ez ingyen van. Annyi történik, hogy a villanyszámlát én fizetem ki. (nevet)

Nem hallatszik az utóbbi anyagokon, hogy nem egy hiperstúdióban rögzítettétek őket.

Kell hozzá azért némi tapasztalat, megfigyelni más feltételeket, hogy vajon hogy csinálhatták meg, és nem elfogadni azt a tényt, hogy el kell menni egy stúdióba. A legfontosabb ember egy lemezfelvételnél szerintem a hangmérnök. Annak ki kell kérni a véleményét, miről mit gondol. Ebben a pincehelyiségben rengeteg olyan dolog van, amit Töfi javasolt, például, hogy Attila ebben a szivacsos kialakítású kis dobozszerűben énekeljen.

Nálatok Töfi a külső fül, amolyan segítőként?

Ő ért a stúdiótechnikához, egy-két dolgot javasolt, hogy mindenképp vegyek meg, ha nyugati szintű felvételt szeretnénk. Itt van ez a csöves mikrofon előfok, külföldön a mai napig ilyenekkel dolgoznak, ő javasolta, hogy ilyet például mindenképpen vegyünk. Vagy menjek le hozzá Szolnokra, mert neki ilyennel van tele a stúdiója. De hát mire ott felveszünk egy lemezt, leutaznánk vagy kétszázszor! (nevet) Itt, amikor van fél órám, lejövök, és felveszek valamit, ez így működik. Itt ismerem, mi micsoda, és ez így tök jó. A keverésnél viszont tudja, hogy mit akarunk csinálni, ismeri a bogaraimat, és azt megpróbálja maximálisan megcsinálni. Nem úgy, ahogy ő szeretné, hanem ahogy én szeretném. És ez lényeges, sarkalatos pont a korábbi dolgokhoz képest. Volt olyan hangmérnök régebben, aki azt mondta, egy mikrofonnal veszünk föl gitárt, mert ha kettőt beteszek, akkor ő hazamegy. Hát jó, mondom, akkor tegyél be egyet, és eggyel fölvette. Arra nem gondolt, hogy két évig dolgoztam azokon a dalokon, betette az egy mikrofont, és elbaszta a lemezt. Na jó, nem baszta el, csak sokkal jobb is lehetett volna. Ha megnézett volna esetleg ez a szaki egy akármilyen stúdiós anyagot, hogy egy gitárt nem feltétlen egy mikrofonnal szoktak felvenni, hanem mindenhová helyezgetnek mikrofonokat, rájöhetett volna, hogy akár többel is meg lehet próbálkozni. Most én hárommal próbálkozom, mert ennyi pénz van, és nekem így megfelel a dolog.

Autodidakta módon képezgeted egyébként magad?

Nem, stúdiótechnikailag nem feltétlenül. Mert nem értek hozzá, nem értek a számítógépekhez. Szerencse, hogy Márk informatikus-mérnök, ő ért ezekhez a dolgokhoz. Én tisztára hülye vagyok hozzá, gitárokhoz sem használok pedálokat sem, csak a legminimálisabbakat. Van egy visszhangpedálom, meg egy zengetőm, aztán kész. Vannak, akik kimennek, ott van előttük százhuszonhat pedál, lépegetnek, és kurva jól szól a gitárjuk. Én meg azt mondom, hogy inkább egyszerűbb legyen a dolog, inkább üssem meg a gitárt, hogy megszólaljon egy erősítőn keresztül úgy, mintha száz pedál ott fölerősítgetné azokat a dolgokat, amik nincsenek benne a jobb kezemben.

Szokás hivatkozni olyan gitárosokra, Zakk Wylde, vagy Ritchie Blackmore mondjuk, akiknek zsigerből felismerhető soundja van,ó amiről ha nem tudod, hogy ő játssza, amit épp hallasz, ismeretlenül is azonnal hozzá csatolod. A te hangzásod is ilyen, ezer közül felismerhető. Ez min múlik szerinted, hogy valaki ezzel rendelkezik, vagy nem?

Többtényezős, hogy ószólal meg egy gitár. Az egyik, hogy ki a zenész, aki megüti a gitárt. Aztán ott van, hogy milyen gitáron játszol, mert ha például odaadnál Blackmore-nak egy gyengébb Gibsont, hiába akarna fenderesen megszólalni. Ő ragaszkodik a gitárjaihoz, és én is gyakorlatilag csak olyan jellegű gitárokkal játszom, amiknek a megszólalása nagyon-nagyon hasonló. Függetlenül attól, hogy Gibson vagy más típus. A hangszedőktől is függ: milyen hangszedőket szeretsz, milyen mikrofonokkal szeded le a hangot.

Ez homogén nálad, úgy koncerten, mint stúdióban is?

Sikerült eljutnom odáig, hogy teljesen ugyanazt a rendszert használom most már. Három mikrofonnal dolgozom, közel hasonló a dolog. Ez itt a ládám, ami melletted van, ezt használom a színpadon a koncerteken. De egy ugyanilyen van beszivacsolva is, idelentre, ott az, látod. Effekteket meg nem veszünk fel, azt Töfivel a stúdióban keresgélünk, ha kell, de különösebben semmi, egy zengető meg némi visszhang volt a Kuko-lemezen is összesen.

A Pokolgép zenéje talán nem is igazán kívánja, hogy fölcsapd mindenféle effektekkel.

Nem, értelmetlen volna, mert minek? A pedálok mindig akkor jönnek, amikor valami hiányérzeted van az erősítőből, hú, nem szól úgy, tegyünk rá valamit, hogy jobb legyen.

Gyakorló zenészként évtizedek óta a szakmában vagy. El lehet vonatkoztatni attól, hogy szakmai füllel hallgasd a zenét? Ha például kijön egy új Judas Priest- vagy Accept-lemez, hátra tudsz dőlni úgy, hogy rajongói füllel hallgasd, vagy óhatatlan figyelsz a technikai megoldásokra?

Az első, amire felkapom a fejem, hogy szól, de ezzel mindenki így van. Utána, hogy milyenek a zenei ötletek. De hát egy Judas esetében mondjuk csupa olyan muzsikus van, aki nálam etalon. Főleg az új gitáros, Richie Faulkner valami csuda tehetséges. Láttam vele egy riportot, hogy ő honnan indult zeneileg, miket szeret, Hendrixtől kezdve Michael Schenkerig, gyakorlatilag én is keresztülmentem ezeken. Mióta ott van, nagyon-nagyon tetszik az újkori Judas Priest, valami másfajta keverősound érkezett be, máshogy szólnak a lemezek is. Régen a zenék miatt szerettem, most nem csak a zenei megoldások miatt, hanem mert lehengerlő a hangzásvilág is.

Úgy tudom, hogy a legutóbbi Judas-album kapcsán még le is modellezted, hogyan és mitől is szól ilyen jól. Klassz, hogy így követed az új dolgokat is.

Ó, egyfolytában figyelem. De nemcsak azokat a zenéket, amik nekem tetszenek muzsikaként, hanem azokat is, amik nem tetszenek, de technikailag nekem szimpatikus módon oldják meg a felvételeket. Mindent fölhasználtok a számok írásakor, ami jól esik, akár zenei korlátok nélkül is. A Vallomás című számnál például, amikor írtam, erdélyi népi hegedűsöket hallgattam, és azok alapmintájára készült a gitárszóló. Tehát én már a második lemeznél fertőződtem. De hát különbözőek vagyunk, van, aki azt mondta, inkább a nyugati dolgok az irtó jók, a Metallica, a Guns N' Roses, azt kellene követni, én meg más dolgokban keresem a gyökereimet. Ez gyakorlatilag végigkövetett engem. Az első lemezen például van hat szerzeményem, meg Paksi Endrének is voltak ott dalai, de azon a lemezen még rengeteg utánérzés szerepelt. Talán az egyik olyan szám a Pokolgép című, amire azt mondom, hogy fú, ez az első olyan szerzemény, aminél de jó, hogy kitaláltam azt a gitárszólót, mert milyen egyszerű, de még most is azt mondom: de jó, hogy ez így sikerült. Akkor nem gondolkodtam, csak ösztönszerűen játszottam. És most is lényegében ösztönszerűen játszom, csak most már össze tudom kötni gondolattal is, tudatosan. Gyorsabban tudok bármit csinálni, zeneírás tekintetében. Az csak egy dolog, hogy most gyerekeknek népzenét tanítok a suliban, mert azokat a népdalokat nem tanítom, amik nekem nem tetszenek. Amiket viszont igen, azokból én is rengeteget tudok tanulni. Énektémaügyileg is, pedig egy népdalénekes egészen másképp díszíti a dolgokat, mint egy rockénekes. De aki tud népdalt énekelni, az valószínűleg sokkal könnyebben fog rockot is énekelni. Összetett ez a dolog. A klasszikus zenében is sok mindent szimpatikusnak tartok. Gitáros vagyok, de nem biztos, hogy az a legjobb, ha eszeveszett gyorsan játszom. Legyen a játékban egy kis szív, egy kis virga, és tudjak hozzászólni, hogy kell meghangszerelni. Hangszerelni is az tud, aki globálisan hallgat zenét, ez a mai értelemben vett gondolatom erről. És ha így megfűszerezed a saját heavy metalod, lehet, hogy azt fogják mondani, fú, ez a fickó más, mint az összes többi. Nekem ez nagyon fontosó. A Hammerfall is itt tapintott rá valahol a lényegre szerintem, amikor ezt a Pokolgép-feldolgozást bevállalta. Vagy amikor Tóth Gabi a Gép-indulóval elindult a televíziós versenyen. Vagy amikor Majka úgy gondolta, hogy az Ítélet helyettet rá kéne tenni egy raplemezre.

A Metálbomba 2015-ben jelent meg, és ha a szólót kivesszük a képből, látszólag tényleg sok év telt el. Igaz, közben volt egy covid, és Attila agyvérzése is, valójában tehát annyira mégsem lassult meg a tempótok.

Ha alapul vesszük, hogy nem hivatásos zenekar vagyunk, akiknek csak az a dolguk, hogy felkelnek és gyakorolnak, és utána még próbálnak is egyet... Itt mindenki felébred, elmegy a munkahelyére és dolgozik egy jóízűt! (nevet) Egy héten egyszer szoktunk összegyűlni, így csütörtökönként, most is nemsokára jönnek a fiúk (az interjú december 14-én, csütörtökön készült – SzG), és próbálni fogunk. Nyilván készülünk a negyvenéves jubileumi koncertre is. Ez sem egyszerű egyébként, ott az iskolai munkám nekem is, Zalánnak is, meg Pinyő is ezer helyen van, karácsonyi műsorok, aztán a kerületi időseknek való műsor, de most jön majd a téli szünet, fel fogunk majd pörögni. Egyelőre annyi energiánk van, hogy próbálunk erre a jubileumra koncentrálni, kitalálni, mit hogy kellene csinálni, hogy ténylegesen olyan látványosságok legyenek külsőleg is, amit még nem csináltunk soha. Tehát, hogy más legyen, mint az összes többi ilyen koncert. És tényleg a műsort is úgy állította össze a közönség, hogy akad munkánk azzal, hogy ezt normálisan el is tudjuk játszani.

Mára már hagyományosnak mondható ez az évzáró koncertetek, amolyan metálkarácsony is ez, jellemzően marha jó hangulattal. Ezúttal viszont több is annál, lévén negyvenéves jubileumi koncertként hirdettétek meg.

December 30-án lesz a Barba Negrában, két vendégzenekarral, az egyik a Radar együttes, akik egy élő videót is rögzítenek, egy koncertfilmet, a másik pedig a Lady Macbeth, akik sok év után visszatérnek a ringbe. Ők is olyan örömzenészek, mint mi, egy jóízűt megpróbálnak muzsikálni. Igazából egyébként azt terveztük, hogy a negyvenéves koncerten negyven számot kell játszani, de az idő intervallum lehetetlenné tette ezt a dolgot, akkor már nem lettek volna se Töfiék a Lady Macbethtel, se Makuék a Radarral. Természetesen mi is megpróbáljuk az említett kislemez két számát videóra rögzíteni, és szerintem az még megjelenés előtt kikerül majd a YouTube-ra.

Említetted, hogy a programot a közönség szerkesztette. Ez szó szerint azt jelenti, hogy a közönség, amiket szavazgatott, azokat raktátok be a programba, akár olyan dalokat is, amik már marha rég nem kerültek elő?

Vannak benne ilyenek is. Huszonhat vagy huszonhét számot játszunk, az nem a megszokott hosszúság, hanem gigadolog. A közönség összes kérését megpróbáljuk teljesíteni, amit lehet. Írogatják, hogy milyen számokat játsszunk az eltelt nem tudom hány nagylemeznek a hozadékából, próbáljuk úgy összerakni, hogy mindenki jól érezze magát. De itt ténylegesen a közönség fogja összerakni a műsort, minden lemezről és minden korszakból válogattunk. Sok szeretettel várja a zenekar a Pokolnépet, hogy együtt ünnepeljük meg ezt a negyven évet! És, persze, addig is boldog karácsonyt mindenkinek!