November 13-án este végre Budapesten is bemutatkozhat a '70-es évek második felének egyik korszakos hard rock zenekara, a Thin Lizzy. Mivel a csapat egykori agya, Phil Lynott 1986 eleje óta halott, a visszatérés a kezdetektől fogva megosztotta a rajongótábort, bár azt mindenki elismeri, hogy a csapat élőben hihetetlen minőséget produkál. A vitáknak azonban az aktuális turné után vége: a zenekar eljutott odáig, hogy összeraktak egy teljes nagylemezt, és végül úgy döntöttek, ezt már egy új néven jelentetik majd meg. A jelenleg három régi taggal (Scott Gorham gitárossal, Darren Wharton billentyűssel és Brian Downey dobossal) üzemelő Thin Lizzyből a korábban a The Almighty frontembereként ismertté vált Ricky Warwick énekes/gitárossal beszélgettünk az aktuális ügyekről.
Ricky, kezdjük a legújabb fejleményekkel: a jelek szerint ez a mostani európai kör lesz az utolsó turnétok Thin Lizzyként, és az album is más néven jelenik majd meg valamikor jövőre, igaz?
Igen, helytálló az információ.
Miért döntöttetek így? Pontosabban: miért pont most döntöttetek így?
Hosszú és nehéz folyamat eredménye volt ez a döntés, és elsősorban azért mostanra érett meg bennünk, mert elkészültünk egy albummal, amivel mindnyájan roppant elégedettek vagyunk. Sokáig gondolkodtunk rajta, helyes-e kihozni egy lemezt Thin Lizzy néven úgy, hogy Phil Lynott nem szerepel rajta, és nem vett részt az elkészítésében, és végül úgy döntöttünk: más dolog élőben Thin Lizzyként játszani, és teljesen más helyzet kiadni egy új albumot ezen a néven. Utóbbival valószínűleg túl messzire mennénk. Ennek a bandának hihetetlen öröksége van, és sokak szemében megbocsáthatatlan lenne egy új albumot kihozni ezen a néven, legyen az akármilyen jó is.
Vagyis ha jól értelmezem, innentől fogva az új néven működtök majd tovább, igaz?
Pontosan.
És feltételezem, nem fogod most nekem elárulni ezt az új nevet...
Ezt is jól látod! (nevet) A név egyelőre még szigorúan titkos. De hamarosan eláruljuk, tavasszal pedig a lemez is megjelenik. Maga a Thin Lizzy név egyébként nem merül végleg feledésbe, mert elképzelhetőnek tartjuk, hogy bizonyos kiemelt eseményeken, például olyan régiókban, ahová sosem jutottunk el így, adjunk egy-két koncertet Thin Lizzyként a jövőben is, ezek azonban kivételes alkalmak lesznek. 2013-tól kezdve az új néven működünk tovább.
Zeneileg miként jellemeznéd az elkészült albumot?
Klasszikus Thin Lizzy lesz, de korszerű, modern formában. Scott és Damon óriási riffeket gyártottak a dalokhoz, és én is igyekeztem továbbvinni a szövegekben azt a jellegzetes sztorimesélős stílust, ami olyannyira jellemző volt Phil Lynottra. Úgy gondolom, a Thin Lizzy rajongók nagyon elégedettek lesznek az albummal.
A mostani turnén esetleg lesz belőle némi ízelítő?
Nem, nem, most még nem. A turnén csakis a klasszikus nótákra koncentrálunk.
Mit gondolsz, nehezebb vagy könnyebb dolgotok lesz ezzel az albummal így, hogy nem Thin Lizzyként jelenik meg?
Ez egy jó kérdés. Valószínűleg mindkettő egyszerre. Rengeteg ember örült annak, hogy ismét létezik a banda, de természetesen mi is tisztában voltunk vele, hogy mások korántsem tartották olyan jó ötletnek a névhasználatot Phil nélkül. Akinek kifogásai voltak a név miatt, annak most már nem lehetnek ellenérzései. Azt persze mi is tudjuk, hogy manapság teljesen más bevezetni egy új nevet a piacra, mint azelőtt. Annak idején elkészítetted az albumot, nyilatkoztál a magazinoknak, az MTV pedig jó esetben elkezdte játszani a klipedet. Ez a legtöbb esetben elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a közönség ráharapjon egy zenekarra, az emberek elkezdték venni a lemezeket. Mára ennek a világnak végérvényesen vége, minden az internet körül forog, és aki életben akar maradni, annak élnie kell ezekkel az új csatornákkal. Mi is ezt fogjuk tenni, aztán majd meglátjuk, mennyire leszünk eredményesek vele. Annyi bizonyos, hogy hiszünk az új albumban. És összességében szerintem az a lényeg, hogy ez a lemez fantasztikusan erős lett, és akármi is áll a borítóján, a rajongóink mind tudni fogják: ez itt a Thin Lizzy.
Mindannyian a világ különböző tájain éltek. Hogyan írtátok a dalokat, a neten, vagy netán összeugrottatok párszor pár hétre zenélgetni?
A lemez nagy részét teljesen közösen, valódi zenekari munkában írtuk, méghozzá a legutóbbi nagy turné során, amikor fél évet töltöttünk úton. Teljesen old school módon álltunk a dalszerzéshez, mert mindannyian ebben hiszünk: a buszban, az öltözőkben, a hotelszobákban álltak össze a témák. A zenéhez mindenki hozzátette a magáét, ezen a téren igazi csapatmunka folyt, a szövegek többségét pedig én hoztam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy részt vehettem ebben a folyamatban, ez a felállás ugyanis félelmetesen erős, és a koncerteken is azonnal megbizonyosodtunk róla, mennyire működőképesek vagyunk így együtt.
Milyen érzés volt közösen dalokat írni Scott-tal, Briannel és Darrennel? Gondolom, tinédzserként te is óriási Thin Lizzy rajongó lehettél...
Ne is mondd! (nevet) Mindig is a Thin Lizzy és a Stiff Little Fingers volt a két kedvenc zenekarom, és egyenesen hihetetlen, hogy most közösen zenélhetek a hőseimmel! Teljesen szürreális, agybomlasztó élmény velük színpadon állni, tényleg egy igazi álmom vált valóra ezzel az egésszel... Néha még ma is meg kell csípnem magam, hogy tényleg igaz-e mindez!
Egyáltalán miért pont rád esett a választásuk?
Pontosan nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy épp engem keressenek meg, miután John Sykes távozott, és ismét össze akarták hozni a csapatot, de Scottot nagyon régóta ismerem. Több mint húsz éve jóban vagyunk, vagyis még a The Almighty-korszakból eredeztethető a barátságunk. A zenei kapocs kicsit későbbi: 2002-ben csináltam egy Tattoos & Alibis című szólólemezt, amire őt is meghívtam, és négy vagy öt dalban szólózott is rajta. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy közös hullámhosszon rezgünk zeneileg. Aztán amikor elérkezett az idő, felhívtak, és megkérdezték, nem lenne-e kedvem kipróbálni magam velük énekesként.
Egyből igent mondtál a felkérésükre? Ez azért egy elég veszélyes poszt, hiszen sokan még Sykes-ot sem fogadták el Phil helyén, hiába volt részese annak idején a régi Thin Lizzynek...
Egy ilyen felkérésre az ember nem mond nemet, de amint letettem a telefont, az volt az első gondolatom: bassza meg, mit tettem? (nevet) De szerencsére majdnem tíz hónap állt rendelkezésemre ahhoz, hogy felkészítsem magam a feladatra. Végig úgy álltam ehhez az óriási kihíváshoz, hogy ezt egyszerűen nem cseszhetem el. Őszintén mondom neked: ha akármikor, egyetlen másodpercig is úgy éreztem volna, hogy amit csinálok, az méltatlan Phil Lynott emlékéhez és a Thin Lizzy örökségéhez, én lettem volna az első, aki azt mondja, hogy ezt nem szabad csinálni.
Hogy lehet egyáltalán hozzákezdeni a felkészüléshez egy ilyen szituációban? Mi volt a kiindulópontod?
Nézd, teljesen egyértelmű, hogy Phil Lynottot nem lehet helyettesíteni. Ez soha, egyetlen pillanatig nem is volt cél, hiszen lehetetlen. Azok a cipők akkorák, hogy nem létezik ember a világon, aki képes lenne kitölteni őket, legfeljebb oda lehet állni melléjük... Ez a tíz hónapom kizárólag azzal telt, hogy minél jobb eredményre jussak a dalokkal. Igyekeztem őket kicsit másképp, újszerűen előadni, de mégis hűen az eredeti verziókhoz. És szerintem jó munkát is végeztem. Mindezt egyébként az élő fogadtatásunk is igazolta, a rajongóknak egyértelműen tetszett, amit tapasztaltak.
Annak idején láttad egyébként élőben a klasszikus Thin Lizzyt?
Nem, sajnos nem... Ahhoz túl fiatal vagyok. De Philt szerencsére azért láttam Glasgowban a Lizzy utáni csapatával, a Grand Slammel. Ha jól emlékszem, 1984-ben történt a dolog.
Van kedvenc Thin Lizzy lemezed?
Ez azért nehéz kérdés, mert mindegyik albumon akadnak óriási kedvenceim. Lássuk csak... (gondolkodik) Ha csak egyet mondhatok, szerintem a Black Rose lenne az, az ott szereplő nóták közül pedig a Waiting For An Alibi. Ez volt az az album, ami talán a lehető legfényesebben mutatta meg Phil zsenijét, a zenétől a szövegeken át minden tökéletes rajta.
Most nyilván a Thin Lizzy jelenti nálad a fő prioritást, de gondolom, a szólókarrieredet sem adtad fel...
Nem, dehogy! Olyannyira nem, hogy már dolgozom is a következő önálló albumomon, amit remélhetőleg jövőre ki is tudok majd adni.
Milyen lemez lesz ez? Olyan akusztikus hangulatzene, mint mondjuk a Belfast Confetti, vagy rockosabb?
Leginkább talán a kettő ötvözeteként tudnám jellemezni. Vagyis lesznek rajta nagy, riffes rocknóták, és akusztikus, nyugisabb pillanatok is.
És mi a helyzet a The Almightyval? Az utóbbi években megint nem nagyon lehetett hallani rólatok...
Mind boldogok és egészségesek vagyunk, ráadásul beszélünk is egymással, baráti viszonyban állunk, szóval nincs semmi olyan probléma, ami kizárná, hogy ismét együtt dolgozzunk. Ráadásul jövőre huszonöt éves lesz a zenekar, így aztán szó is van néhány koncertről 2013-ban, de konkrétumokkal még nem tudok szolgálni ezeket illetően.
Új dalokban, új lemezben nem gondolkodtok?
Ezt sem zárnám ki, mert elképzelhető, hogy egyszer lesznek majd új nóták is, de egyelőre csak koncertekről van szó. Ha azok lementek, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Az Almighty hatalmas sztárcsapatnak számított Nagy-Britanniában, a világ többi részén azonban korántsem lettetek ennyire ismertek. Szerinted miért nem?
Ha tudnám a választ, valószínűleg te sem tetted volna fel nekem most ezt a kérdést! (nevet) Fogalmam sincs... Valószínűleg a kiadói stratégiában keresendőek az okok, ezen a téren ugyanis nem volt minden rendben nálunk annak idején, de egyértelműen én sem tudom a miérteket. Tény, hogy Nagy-Britanniában állati jól futott a szekér, és Japánban is népszerűnek számítottunk. Máshol viszont valóban nem volt ilyen zajos a siker. Ezen már igazából kár rugózni, ami történt, megtörtént. A lényeg, hogy ma is büszke vagyok arra, amit elértem az Almightyvel, és persze a lemezeinkre is.
Van közöttük kedvenced?
Talán a Crank. Ott minden összejött, a lehető legjobb formában mutattuk meg a zenekart.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A Thin Lizzytől a Black Rose, ahogy ezt már említettem. Aztán az Inflammable Material a Stiff Little Fingerstől. A harmadik pedig legyen a Motörhead No Sleep Til Hammersmith koncertlemeze.
Mi az élet értelme?
Még mindig kutatom, mi lehet. De valószínűleg az, hogy törekedj a boldogságra, mert nagyon rövid időd adatott meg itt.
A Thin Lizzy november 13-án a Pecsa Music Hallban játszik a Concerto szervezésében.
Hozzászólások