Amikor 2005. augusztus 26-án rákban elhunyt Denis „Piggy" D'Amour, a Voivod gitárosa, úgy tűnt, a kanadai pszichedelikus prog/thrash/space mesterek soha többé nem jelentetnek meg új nagylemezt. A sors végül szerencsére nem ezt tartogatta minden idők egyik legfontosabb kultikus metal csapatának: azóta két album is kijött, rajta még Piggy által a halála előtt rögzített témákkal, és a csapat a koncertezést is újrakezdte Daniel „Chewy" Mongrain gitárossal. Az idő végül ahhoz is megérett, hogy nekifogjanak egy teljesen új produkciónak: a végeredmény Target Earth címmel került a boltokba január végén, és az első visszajelzések alapján a rajongótábor igencsak elégedettnek tűnik a Voivod minden korszakát felidéző albummal. A Piggy örökébe lépve igen nehéz helyzetben lévő Dannel beszélgettünk az anyag készítéséről.
Chewy, hadd gratuláljak az új albumhoz, mert nagyon erős lett. Minden korszakotok érezhető benne, tényleg vérbeli Voivod lemez született még Piggy nélkül is.
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik az album! Egyelőre nagyon pozitívak a visszajelzések, akikkel beszéltünk, többnyire ugyanazt mondják, amit te: hogy nem tudták, mire számítsanak Piggy nélkül, de a végeredmény igazi Voivod lett, és nagyon örülnek is ennek. Ami pedig a korszakokat illeti, tényleg elég változatosra sikeredett az album. Benne van az az egyszerre thrashes, de mégis progresszív, összetett vonal, ami a Nothingface-t jellemezte, de az Angel Rat dallamosabb világa és a The Outer Limits sci-fi hangulata is visszaköszön. Sőt, még a Phobos durva, egyenesebb megközelítése is tetten érhető szerintem itt-ott.
Eleve ilyen sokszínű albumban gondolkodtatok, vagy úgy álltatok hozzá, hogy lesz, ami lesz?
Rengeteget dolgoztunk a dalokon, és tényleg volt bennünk egy olyan törekvés, hogy ha már úgyis harminc éves a banda, akkor elevenítsünk fel minél több színt a múltból. Viszont ezzel együtt is van ebben a lemezben valami újszerű érzés, egyfajta modernebb íz, még amellett is, hogy sok szempontból tényleg a klasszikus Voivod lemezek thrashesebb, gyorsabb világa a leginkább meghatározó. Szerintem nagyjából kiegyensúlyozott a kép, és minden érából a legjobb összetevők köszönnek vissza. Egyfajta megünneplése ez a lemez a banda három évtizedének és persze Piggy munkásságának is.
Azért nem lehettél valami könnyű helyzetben, amikor elkezdtetek dolgozni az új nótákon... Piggy árnyéka igen messze ér.
Pontosan így van. Éppen ezért soha, egyetlen pillanatig sem tekintettem magam Piggy utódjának a zenekarban, egyszerűen csak megtiszteltetésnek veszem, hogy az ő témáit játszhatom, és együtt muzsikálhatok a hőseimmel. Teljesen természetes, hogy a rajongótábor számára mindig is Piggy marad a Voivod gitárosa. Hatalmas Voivod fanatikusként én is jobban örülnék neki, ha a koncerteken nézhetném, amint játszik a csapattal... De hát ugye az ilyen dolgok felett senkinek sincs hatalma, a halálba mindannyian kénytelenek vagyunk beletörődni. Viszont hihetetlenül hálás vagyok azért a szeretetteljes fogadtatásért, amiben a rajongók részesítettek már az első percektől kezdve. A többiek úgy döntöttek, folytatják a sztorit többek között épp az elesett bajtárs emlékére, hogy így is ápolják Piggy örökségét, a Voivod tábor pedig nagyon gyorsan elfogadta ezt. Egyetlen pillanatra sem éreztem semmiféle negatív rezgést senki részéről, és ez hatalmas öröm számomra. Úgy gondolom, mindenki tisztában volt vele az elejétől fogva, hogy Away, Snake és Blacky sem kockáztatná a Voivod hírnevét azzal, hogy a névhez méltatlan módon folytatja a munkát. Amennyiben nem ítélte volna mindenki megfelelő színvonalúnak a produkciót, ma már nem lenne Voivod, ez egészen biztos. A rajongók pedig elfogadták ezt a helyzetet, és boldogok, hogy ma is működik a csapat. Nagyon jólesik az is, amikor mesélik nekem a jobbnál jobb sztorikat Piggyről, hiszen személyesen én csak pár alkalommal találkoztam vele életemben, talán háromszor vagy négyszer.
Tehát akkor nem is volt olyan érzésed, hogy nyomás alatt írjátok a dalokat?
De igen, csak elsősorban én helyeztem magamat nyomás alá. Nagyon komolyan mondom, hogy ha nem működött volna száz százalékosan a dolog, akkor most nem beszélgetnénk. 2008-ban kezdtünk el ebben a felállásban koncertezni, és gyorsan kiderült, hogy jó az összhang a csapatban. Először 2010 környékén merült fel komolyan, hogy talán érdemes lenne megpróbálkozni pár új ötlettel is. Eleve úgy kezdtük el a munkát, hogy ha nem jön minden természetesen, akkor inkább abbahagyjuk. De minden tökéletesen klappolt, pozitív, kreatív energiák szabadultak fel mindenkiből. Nem kellett görcsölni, szenvedni a nótákkal.
Volt esetleg konkrét pillanat, amikor először érezted, hogy működni fog a dolog?
Igen, a második nagy zenekari jammelés végén. Eleinte baromi furcsa volt ez az egész, de aztán elkezdtek áradni a riffek, a témák. Tudod, kölyökkorom óta a Voivodon nevelkedtem, tisztában vagyok a zenekar filozófiájával, lényegével. Blackynek volt a legtöbb dalötlete, így azokon kezdtünk el kísérletezgetni, és minden nagyon voivodosan szólt. Láttuk, hogy egy nyelvet beszélünk. A többiek nagyon nyitottan álltak az ötleteimhez, tettek azért, hogy én is jól érezzem magam a kreatív folyamatok során. Nem fogtak vissza, hanem hagyták, hogy hozzátegyem a magamét az anyaghoz.
Mennyire érezted úgy, hogy Piggy vezeti a kezeidet a húrokon?
Végig igyekeztem úgy közelíteni a dalokhoz, hogy átgondoltam: vajon mit játszana, milyen típusú riffet írna ide vagy oda Piggy? És ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy erőltetetten hozzá akartam volna hasonlítani. Mivel mindig is Piggy volt a legfőbb zenei hatásom, és Voivod dalokkal tanultam meg igazán gitározni, nem kellett megerőszakolnom magam: ezek a témák, ez a zenei világ van benne a kezemben és az agyamban leginkább. Így aztán csak hagynom kellett, hogy természetesen áradjanak belőlem az ötletek, és erre néha rá kellett erősíteni. Egy idő után ráéreztem a dologra, és onnantól kezdve egyre gördülékenyebben jöttek az egyre jobb témák, riffek.
Van kedvenced az új dalok közül?
Csak a szokásos zenészközhelyet tudom mondani: ez olyan, mintha egy szülőtől megkérdeznéd, melyik gyerekét szereti jobban! (nevet) A Warchaic olyan típusú progresszív, agyas muzsika, ami mindig is nagyon közel állt hozzám, a Mechanical Mind pedig a tempóváltások miatt kiemelt favorit. De a Resistance is ott van szerintem a legjobb új szerzemények között.
Több helyen is olvastam, hogy Blacky írta a dalok alapjainak nagy részét. Ő nagyjából veled egy időben került vissza a csapatba, igaz?
Igen, és őt is ismerem a legrégebben a zenekarból, szerintem úgy 2002 körül haverkodhattunk össze. Rendeztek akkor Montrealban egy speciális bulit, amin a helyi metal színtér két évtizedét ünnepeltük, és akkor jammeltünk együtt először a színpadon, természetesen Voivod dalokkal. Utána kapcsolatban maradtunk, és nagyon jól összebarátkoztunk az évek során, a hangosításban még segített is párszor az akkori zenekaromnak, a Martyrnak. Aztán úgy 2007 körül rendeztünk Montrealban egy emlékkoncertet Piggy emlékére, ahol a zenekar dalait játszottuk Blackyvel és két másik haverral. Erre a bulira nemcsak Piggy családja jött le, hanem Away és Snake is, akiknek nagyon tetszett, amit láttak, és fel is jöttek a végén a színpadra. Itt álltunk először négyesben a deszkákon. Pár hónappal később pedig érkezett egy telefonhívás Awaytől, miután a Voivod felkérést kapott a montreali Heavy MTL fesztiváltól egy koncertre. A fellépők között az Iron Maiden és a Mötley Crüe is ott volt, így mindenképpen el akarták vállalni. Nem volt mit mérlegelni, azonnal igent mondtam. És voltaképpen ez a buli jelentette a mostani történet tényleges kezdőpontját, mert onnantól már egymás után érkeztek a csapathoz a további megkeresések.
Élőben melyik dalt szereted a legjobban játszani?
Megint nagyon fájdalmasat kérdezel! (nevet) Lehetetlenség csak egyet választani... Elsőként a Jack Luminous és az Experiment jutott eszembe. Hmm... Legyen a Jack Luminous, rendben? Ha egy lakatlan szigetre csak egy dalt vihetnék magammal, ez lenne az, mert elég hosszú, és rengeteg minden van benne! (nevet)
Piggy mellett kik voltak még nagy hatással a játékodra?
Ez érdekes kérdés... Piggy igazság szerint elsősorban dalszerzőként volt rám felbecsülhetetlen hatással. Természetesen gitárosként is felnéztem rá, de a szemléletmódja, a megközelítése, a nótákhoz való hozzáállása meghatározóbb volt számomra, mint a konkrét gitárjátéka. Igazából nem nagyon hiszek a kedvenc gitárosokban! (nevet) Ha mindenáron neveket kell mondanom, azok Piggy mellett elsősorban jazzes, fúziós vonalon mozgó zenészek lennének: Alan Holdsworth, Scott Henderson, Wayne Krantz, John Scofield... De szeretek egy csomó country muzsikust is, így például Chet Atkinst, Hank Williams Jr. III-t. Metalban pedig egy ideig a gitárhősökre, a shredder típusú játékosokra álltam rá, Jason Beckerre és társaira, de ez egy viszonylag rövid periódus volt. Szóval összességében azt mondanám, nincs igazán kedvenc gitárosom, éppúgy, ahogy kedvenc zenei stílussal sem rendelkezem. Az érzés és a minőség a legfontosabb számomra minden irányzatban.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
Ér, ha azt mondom, hogy a Killing Technology, a Nothingface és a Dimension Hatröss? (nevet) Ez is nehéz kérdés nekem... Összességében a legtöbbet a Voivod és a King Crimson albumait hallgattam a legtöbbet életemben. De ha tökéletes lemezekről van szó, a Thriller is az elsők között jut eszembe Michael Jacksontól. És ugyanígy Stevie Wonder is készített egy sor hibátlan albumot.
Mi az élet értelme?
Szilárdan hiszem, hogy az univerzum mint nagy egész részei vagyunk mindannyian, egy nagy gépezet alkatrészei. Ezen belül mindenki akkor cselekszik a leghelyesebben, ha igyekszik magát minél jobban érezni, és azon dolgozik, hogy jobb ember is legyen közben. Legyél minél pozitívabb, tegyél meg mindent, amit csak tudsz, és reménykedj mindig a jobb jövőben.
