Shock!

Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az esseni Kreator thrash vonalon ugyanolyan megkerülhetetlen, mint legnagyobb tengerentúli tettestársai, legyen szó akár a Megadethről vagy a Slayerről. Harmincéves pályafutása alatt a legendás teuton thrash trió – azaz a Sodom, Destruction, Kreator hármas – vezetőjévé, és ezzel vitathatatlanul Európa első számú thrash bandájává nőtte ki magát a Mille Petrozza énekes/gitáros vezette négyes, akik mind népszerűség, mind pedig minőség, muzikalitás és izgalmasság tekintetében felülmúlták mára a két régi harcostársat.

Ha a Kreator neve felmerül, a rajongók általában a Pleasure To Kill, az Extreme Agression vagy épp a Coma Of Souls lemezeket szokták kiemelni, mint a zenekar csúcsproduktumait. E vélekedésekkel nincs is értelme vitába szállni, a Coma Of Souls például mai napig a kedvenc lemezem a banda hőskorából, azonban a későbbi, kísérletezős '90-es évek-beli Kreatornek is voltak igencsak kiemelkedő lemezei, amelyek bár a rajongókat rendre megosztották, kellő nyitottság és objektivitás birtokában azonban minden kétséget kizáróan remek alkotások. Ilyen a régi rajongókat totálisan kiakasztó Endorama is, illetve jelen cikk tárgya, a Cause For Conflict, amely nálam egyértelműen a top Kreator alkotás.

Az 1990-ben megjelent Coma Of Souls igen komoly sikereket hozott a zenekarnak a szakma és a közönség részéről egyaránt. Két kislemezt is kimásoltak róla, és mind a When The Sun Burns Red, mind pedig a People Of The Lie nagy sikert aratott. Sajnos azonban a folytatás nem sikerült túl jól, az 1992-es Renewal egy meglehetősen szétesett bandát mutatott. Mille így vélekedett minderről a Cause For Conflict megjelenésekor: „A Renewal idején mélyponton volt a csapat. Mind emberileg, mind zeneileg válságos időket éltünk meg akkoriban. Súlyos gondjaink voltak a bandán belül és azon kívül is. Nem jöttünk ki a kiadónkkal, mert egy fűszálat sem voltak hajlandóak megmozdítani értünk, túlzásba vittük a bulizást, ráadásul a banda fele egyszerűen nem akart rendesen dolgozni. A dalokat kizárólag Frank (Frank „Blackfire" Gosdzik – K.G.) és jómagam írtuk, a többieket egyáltalán nem érdekelte már a zenekar sorsa. De mi sem voltunk angyalok... Még az is szóba került, hogy feloszlatjuk a bandát. A Renewal lemez kísérletezős hangulata, a pszichedelikus hatás onnan jött, hogy elég sokat drogoztunk akkoriban. Bizonytalanok, elégedetlenek voltunk, és így akartunk javítani a hangulatunkon. Ez óriási hiba volt, amire másfél-két évvel ezelőtt jöttem rá. Azt mondtam magamnak, el kell döntenem, mi a fontosabb: a drogok vagy a zenekar. Így aztán fokról-fokra megerősítettük a banda gyenge pontjait, és megpróbáltunk minden olyan dolgot helyrehozni, ami nem működött a csapat körül."

A helyrehozatal alatt természetesen tagcseréket kell értenünk, hiszen a Cause For Conflictot egy totálisan átalakított Kreator vette fel. A Renewal lemezen szerepelt gárdából a főnök mellett csak Blackfire maradt. A ritmusszekció teljesen kicserélődött, ami két régi harcostárs és alapító – Jürgen „Ventor" Reil dobos és Rob Fioretti bőgős – távozását jelentette. Mille: „Robnak megszületett a második gyereke és úgy érezte, hogy a turnézás helyett inkább a családjával szeretne több időt tölteni. A helyére először Andy Herz (lásd még Solemnity – K.G.) került, akivel egy ideig nagyon jól megvoltunk, aztán kiderült, hogy a hozzáállása nem egészen olyan, mint a miénk. Nagyon jó bőgős, rendes srác, csak valahogy nem tudott közénk beilleszkedni. Sokáig próbáltunk alkalmazkodni egymáshoz, de végül inkább úgy döntöttünk, keresünk egy új bőgőst. Így találtuk meg Christian Gieslert, aki régi ismerősünk és zseniális basszer." A basszusgitárosi poszton tehát nagy drámák nélkül zajlott le a tagcsere, ez azonban nem mondható el Ventor kiválásával kapcsolatban. Ráadásul személyében a banda egyik alapítójától és egyben a rajongók által nagyon szeretett ikonikus alaktól kényszerült megválni a csapat. Mille: „Ventorral az volt a gond, hogy teljesen megbízhatatlan lett, szinte egyáltalán nem járt próbára. Megbeszéltük, hogy ekkor és ekkor próba van, és meg is ígérte, hogy mindenképpen lejön, de aztán órákon át hiába vártunk rá. És ezt rendszeresen megcsinálta. Ha felhívtuk, mindig újabb kifogást talált, ami miatt nem tudott lejönni a próbaterembe. Egyszerűen elveszítette az érdeklődését, már nem izgatta a zenélés. Egy ideig húztam-halasztottam a döntést, hiszen több mint tizenkét éve játszottunk együtt, és voltaképpen muzsikálni is együtt tanultunk meg. Ráadásul alapítója volt a Kreatornek, de meg kellett válnunk tőle. Egy év alatt mindössze öt új nótát tudtunk írni, ami nevetséges volt, úgyhogy ultimátumot adtunk Ventornak. Kapott egy utolsó lehetőséget arra, hogy összekapja magát, de szart a fejünkre."

Az új dobos az amerikai Whiplashből ismert Joe Cangelosi lett, aki anno Tony Scaglione-t váltotta a bandában, és két lemezen, a Ticket To Mayhemen és az Insult To Insuryn játszott. Mille: „Joe már évek óta Kölnben élt ekkor. Még akkor ismerkedtem meg vele, mikor a Whiplashben dobolt, és miután Németországba költözött, rendszeresen találkoztunk. Időközben felhagyott a zenéléssel és egy pizzériában helyezkedett el. Amikor Ventorral elviselhetetlenné vált a helyzet, eszembe jutott Joe, így hát megkérdeztem, lenne-e kedve újra zenélni, mégpedig velünk. Természetesen igent mondott, és innentől kezdve felgyorsultak az események, elkezdtünk komolyan próbálni, mikor pedig Christian is megérkezett Andy helyére, nagyon beindultunk. A lemez nagy részét meg is írtuk négy hónap alatt."

Bár Ventor komoly szerepet játszott a Kreatorben (és 1996-os visszatérése óta a mai napig is fontos tényezője a csapatnak), el kell ismerni, hogy Joe Cangelosi érkezéséből rengeteget profitált a csapat. Míg Ventor a mai napig is egy megbízható, ám középkategóriás dobos, addig Joe abszolút a felső ligát képviselte, rendkívül technikás, emellett pedig szélvészgyors játéka mosott mindent, amit addig Kreator lemezen hallani lehetett. Személye természetesen a többiekre is inspirálóan hatott, melynek eredményeként a Cause For Conflict a mai napig is a Kreator legösszetettebb lemeze: roppant hideg és rideg, kíméletlen, acélkemény lemez, melyből árad a düh és az agresszió. Mille: „Bennünket mindig is az agresszív, kíméletlen, vad muzsikánkról ismertek a rajongók, és emiatt nem nagyon tetszett nekik a Renewal pszichedelikusabb világa. Azt egy tétova, igazi cél nélküli zenekar készítette, ezt a lemezt viszont egy dühös, agresszív, feszültséggel teli banda tagjai, akik új erőre kaptak, és mindenképpen bizonyítani akartak. Az új lemezen is vannak persze olyan témák, melyek egyenes folytatásai a Renewal kísérletezős dolgainak, de ezúttal mindez egy kissé visszafogottabb formában zajlik, nincs akkora hangsúly fektetve rá."

Való igaz, hogy lassabb, pszichedelikus dolgokkal csak pillanatokra lehet találkozni a Cause For Conflicton – ilyen például a Crisis Of Disorder dallamosabb témája vagy a záró Isolation –, a lemez összességében végtelenül gyors és kegyetlen, amihez párosul a szintén roppant barátságtalan, mindig egy poszt-apokaliptikus világot eszembe juttató sound is, amelyért a producer Vincent Wojnót is dicséret illeti. Mille is nagyon meg volt elégedve vele: „Vinnie tényleg csodákra képes. Mind az első Machine Head, mind pedig a Trouble Plastic Green Head lemeze brutálisan szól, sőt, a kettes The Organization is, pedig ott csak hangmérnök volt. Ezúttal végre egy olyan producerrel dolgozhattunk, aki megértette, honnan is jön ez a banda és mit akar elérni. Én magam sem hittem volna, hogy ilyen extrém és brutális hangzásunk lehet. Szerintem az is sokat segített, hogy Joe iszonyatosan jól és egyénien dobol, a kétlábdobjai pedig egyenesen gyilkolnak."

Brutális muzsikához és hangzáshoz természetesen hasonló szövegek is dukálnak, és Mille ebből a szempontból is visszakanyarodott régi önmagához. „Már nem vagyok ugyanaz az ember, aki a Renewal idején voltam. Azok a szövegek a drogok hatására születtek és egy befelé forduló ember önvizsgálatáról szólnak. Akkoriban olyan elvont dolgok foglalkoztattak, mint a reinkarnáció kérdése vagy más parapszichológiai jelenségek. Elméleti fejtegetésekből álltak a szövegeim és semmi közük nem volt a valósághoz. A Cause For Conflict szövegei viszont már a realitás talaján állnak. Vannak politikai témájú dalok, a rasszizmusról szólók, de olyan is, ami a katolikus egyház korruptságával foglalkozik, vagyis csupa olyan témáról írtam, amivel a valós életben mindenki nap mint nap találkozik. De született egy dal az oklahomai merényletről is." (Timothy McVeigh 1995-ben 108 zsák ammóniumnitrát műtrágyából 2,5 tonnás bombát készített, amivel felrobbantott egy oklahomai irodaépületet és megölt 168 embert, köztük 19 gyereket, akik az irodaház második emeletén lévő bölcsödében voltak. – K.G.)

Mint a fentiekből kitűnik, a Cause For Conflict iszonyú tüskés, barátságtalan és rideg lemez, amibe jócskán kell energiát fektetni, azonban maximálisan megéri a fáradságot. A nyitó Prevail bevezető pörgetésitől a záró Isolationig tizenkét méregerős thrash bomba hallható az albumon. A lemez ásza egyértelműen Cangelosi, akinek hihetetlen játéka hallatán még Dave Lombardo is csettintene, de a Mille/Blackfire duó gitárjátéka is pazar. A zseniális dobalapokra remek riffek és kiváló szólók érkeznek a dalokban, mindezt pedig megfejelik némi kis samplerrel, ami csak a világvége hangulatot erősíti, komoly sikerrel. Gyenge szerzemény nincs a lemezen, személyes kedvencekből azonban több is akad. Ilyen a roppant dühös és kiábrándult szövegű Catholic Despot (a „There is no justice, there is no law, there's no messiah, there is no savior, there is no God" sorokat azt hiszem, nem kell magyarázni), de a még két percnyi hosszúságú vadulás, a Bomb Threat vagy a kapitalizmust pellengérre állító Progressive Proletarians is. Érdekesség, hogy a lemez limitált, fémdobozos, illetve japán verzióján egy Raw Power feldolgozás, a State Oppression másfél perces vadulása is helyet kapott, ami néhány kazettaverzión is feltűnt később, a szimpla CD kiadáson azonban nincs rajta.

Bár az ezúttal már a GUN kiadó által piacra dobott Cause For Conflictot jól fogadta a közönség és a szakma is (a német és a belga listákra is felkerült a lemez), az 1997-es Outcastet ismét egy gyökeresen átalakított Kreator vette fel. Cangelosi és Blackfire felszívódott, helyükre pedig a Coronerből ismert Tommy Vetterli érkezett, illetve visszatért a dobok mögé Ventor. Nemcsak a felállás, de a muzsika is igencsak megváltozott, az Outcast és az Endorama a mai napig a csapat legvitatottabb lemezei, hiszen igen hangsúlyos dark és goth hatásokat lehet hallani ezeken az albumokon, amik elég furcsán hatottak a csapattól. Természetesen a dobjátékot tekintve visszalépést jelentettek ezek a lemezek, de a zeneanyag is sokat egyszerűsödött, illetve dallamosodott, amit sok régi fan nem tudott megemészteni, még annak ellenére sem, hogy objektíven szemlélve az Endorama igencsak kiemelkedő alkotás volt.

2001-ben aztán a Tommy Vetterli helyére érkező Sami Yli Sirniövel (lásd még Waltari) és a Violent Revolution lemezzel ismét visszakanyarodtak a régi hangzáshoz, és az eltelt egy évtizedben változatlan felállásban muzsikáló csapat azóta sem tud hibázni. Legutóbbi lemezük, a 2009-es Hordes Of Chaos messze a legintenzívebb anyag a Cause For Conflict óta, annak zsenialitásával azonban nem ér fel. Bár a Cause lemez dalait nyilvánvalóan hiába várjuk majd a MetalFesten (Ventor egyszerűen képtelen lenne eldobolni őket, a banda jubileumi dupla DVD-jére is csak a lebutított Lost fért fel), azért érdemes lesz elcsípni a csapatot, hiszen az utóbbi évek kiváló lemezei mellé remek koncertteljesítmény is párosul náluk. Gyilkosan intenzívek élőben, majdnem annyira, mint a Cause For Conflicton.

A Kreator június 5-én, vasárnap este headlinerként játszik a csillebérci MetalFesten.