Shock!

A gyöngyösi Beyond a hazai színtér egyik legnagyobb veteránja, akiknek nem a mostani az első visszatérésük, de mindegy, a lényeg, hogy sokáig ők sem képesek tétlenkedni, és igyekeznek nem lemaradni a mostani underground thrash felívelésről. Az új lemezüket sajnos még nem hallottam, és le is késtem a fellépésük nagyrészéről, így véleményt ennek alapján inkább nem mondanék, pláne, hogy elég rosszul is szóltak. Majd legközelebb…

A görög Suicidal Angels különböző szervezési-logisztikai problémák miatt otthagyta a turnét, helyükre az olasz Neurasthenia ugrott be, akikről korábban még nem hallottam, és amikor kijöttek a színpadra, kicsit meg is ijedtem. Különösen az énekes/gitáros fazonja volt rémisztő a gömbszerű habtesten viselt bőrdzseki vállaira erősített szarvakkal, de a borzalmas digó fazont bemutató basszusgitáros sem tűnt túl szimpatikusnak – egészen addig, amíg el nem kezdtek játszani… Nem állítom, hogy ezentúl kizárólag Neurastheniát hallgatok majd, de az biztos, hogy a négyes nagyon is meggyőzően nyomult: zenéjük amolyan dallamos speed/thrash volt lényegesen több tradicionális metal dallammal, mint a két amerikai főbandáé, de ennek ellenére sem lógtak ki az összeállításból. Itt-ott nagyon halványan még valami jellegzetesen az olasz metal bandákra jellemző pátoszt is felfedezni véltem a brutális tika-tika tempók és a sikálós riffek mögött, de ezzel együtt is teljesen rendben volt a produkció. Tanítanivalóan feszesen játszottak, és a cucc is egész jól megdörrent.

A Los Angeles-i Bonded By Blood tavalyi debütáló albuma, a Feed The Beast a nagy zenedömping közepette csak néhány héttel a buli előtt jutott el hozzám, és szépen dobtam is tőle egy hátast. A Dél-Kaliforniában tobzódó ifista neothrasherek közül zeneileg talán ők tetszenek a legjobban, így kíváncsi voltam, mit domborít majd az ötös a színpadon, és nem kellett csalódnom: kissé kásásan szóltak ugyan, de az a hihetetlen intenzitás egyszerűen mindent elsodort, amivel hozták magukat. Komolyan és túlzások nélkül mondom, a fiatal latino arcokat nézve minduntalan az jutott eszembe, hogy ilyen lehetett mondjuk a Death Angel úgy ’86 körül, amikor szétszedték a San Francisco-i öböl klubjait. Nemcsak fiatal korukat meghazudtolóan profi gépezetként játszottak, de amennyire a zsebkendőnyi színpad engedte, mindent bele is adtak a produkcióba. El tudom képzelni, mit műveltek volna egy nagyobb helyen…

A Death Angel párhuzam egyébként már csak a repkedő fekete hajak és a kölyökarcok miatt is adta magát, ráadásul Jose „Aladdin” Barrales énekes kinézetre is kiköpött olyan, mint Mark Osegueda hispán változata. Rutinos rókaként vezényelte le a bulit, az igazi csúcsteljesítményt azonban Alex Lee gitáros nyújtotta, aki Juan Juarezzel karöltve tökéletesen hozta a lemezen is lenyűgözően eltalált, feelinges szólókat. A program elég nyilvánvalóan az albumra épült, a sajátok közül talán a Mind Pollution vitte a pálmát, a leghatalmasabb beindulást azonban természetesen a Tini Nindzsa Teknőcök szignál thrashesített változata és a záró feldolgozás – naná, hogy az Exodus Bonded By Bloodja – okozták. A klubot zsúfolásig megtöltő cirka száz ember eszét vesztve tombolt a dalokra, és ez láthatóan a csapatnak is jólesett: így legalább jó hangulatban zárták a turnét, másnap ugyanis ők is idő előtt indultak el hazafelé az őket érő sorozatos balszerencse miatt… Mindenesetre ha a Bonded By Bloodnak szerencséje lesz, még nagyon sokra vihetik, és meglehet, hogy ez a száz ember néhány év múlva büszkén emlegeti majd, hogy ők bizony itt voltak a Trafóban a csapat első budapesti koncertjén. Nálam hivatalosan is előléptek a következő évek egyik nagy ígéretévé.

A Fueled By Fire-re – kissé érthetetlen módon – némileg megritkultak a sorok, de a kaliforniai srácokat nem nagyon zavarta semmi ezen az estén, és olyan koncertet produkáltak, hogy csak úgy lestem. Nem hittem volna, hogy képesek lesznek rátromfolni a Bonded By Bloodra, pedig így történt. Azt persze gondoltam, hogy jó koncertet adnak majd, egy ennyire feszes és vérprofi gépezetre azonban semmi sem készíthetett fel: egyáltalán nem egylemezes banda benyomását keltették, hanem egy folyamatosan turnézó, évtizedes tapasztalatokkal felvértezett rutinos alakulatét. Helyből adott egy speciális ízt a bulinak, hogy a négy muzsikusból kettő közel tökéletes Tom Araya-klón, egy harmadik pedig olyan, mintha a Slayer főnök egy kövérebb unokatestvére lenne, csak a dühödt törpe énekes/gitáros, Rick Rangel lóg ki ebből a szempontból a sorból…

Eleve sokkal jobban is szóltak, mint az előző csapatok, ez azonban önmagában elég keveset ért volna, ha nem játszanak úgy, ahogy. Itt azonban nem volt tökölődés, szünet vagy pihenő. Náluk is olyan 45-50 perces lehetett a koncert, de amit produkáltak, az bizony a thrash veleje volt: a Fueled By Fire már túlnőtte azt a szintet, amelyiken vicces hobbicsapatnak vagy jövőbeli reménységnek lehetne őket titulálni. A program náluk is adta magát, a kiváló Spread The Fire debüt dalai sorjáztak némi új anyaggal és egy kis Necrophobic idézgetéssel kiegészítve, és ahogy Carlos Gutierrez hozta a mániákus dobtémákat, miközben a többiek felülüthetetlen pontossággal reszelték a gyors és még gyorsabb tempójú nótákat, megint csak az jutott eszembe, hogy ha sikerül megcsípniük valami normális szerződést és benyomják őket pár jobb turnéra, két-három év múlva ilyenkor már a Fueled By Fire sem Trafó-féle pinceklubokban játszik majd száz embernek. Ezzel a kiállással valamelyik ismertebb thrash banda, mondjuk az Anthrax vagy az Overkill előtt garantáltan maguk mellé állítanák a közönség legalább 99 százalékát, de akármelyik nagy nyári európai metal fesztiválon tuti lenne az agyeldobós siker… Komolyan annyira jók voltak, hogy szabályosan megdöbbentem, és csak még jobban várom az év második felére ígért kettes albumukat, ami elég sok mindent eldönthet majd nemcsak a Fueled By Fire, de az egész kitörésre készülő Los Angeles-i underground brutálmetal színtér szempontjából.

Retrós, ám ízig-vérig fiatalos lendületű, forró hangulatú este volt ez két kiváló főzenekarral. Aki eljött, annak már garantáltan nem kell bizonygatni, de vélhetően a távolmaradók is hamarosan megtapasztalják majd, amit a Fueled By Fire is hangoztat: thrash is back!

További fotók:
Bonded By Blood
Fueled By Fire