Shock!

Mi is sokszor írtunk már Toto-koncertekről, elvégre a csapat gyakorlatilag hazajár hozzánk, valahogy tehát nálunk is szélesebb körű kult-népszerűségnek örvendenek, mint sok helyütt a világban. Érdekes persze, hogy eközben a nyugaton hasonló státuszú pályatársaikat teljes érdektelenség övezi itthon (emlékezzünk csak az elmaradt Foreigner-koncertre), de hát a magyar közönség már csak ilyen szélsőséges marad: anno a U2 is buktát csinált a Népstadionban, de a Depeche Mode egy évben háromszor is teltházas nagykoncertet tud adni. Valamivell kisebb kaliberben – nyilván a magyarországi bázist értve ezalatt – a Toto is hasonló kategória, mint a Mode: ahányszor itt jártak, mindig Nagy Eseménynek számított, cinkosan összekacsintós, „teisottvoltál?" hivatkozási alapnak a későbbi években is.

Mindez nyilván betudható a Jeff Porcaro Emlékzenekar áldásos tevékenységének a '90-es, korai 2000-es években, akik önmagukban is kultikusnak számítanak itthon – summa summarum, a dolgok jó oldalát nézve, akármennyire is Brüsszelben találkoztam először az anyazenekarral, legközelebb mindenképpen Pesten szeretném megnézni őket. Amit ugyanis a csapat ezen a kábé félarénányi méretű, hat-nyolcezer fős befogadóképességű helyen, laza teltház előtt lenyomott, az úgy, ahogy van, a Budapest Parkba kívánkozik. Nemcsak azért, mert nálunk amúgy is mindig nyáron voltak a bulijaik, hanem mert bár négy napig úgy fáztam Belgiumban, mint még soha életemben, két és fél órára Brüsszelbe költözött Los Angeles.

Komoly kihívást jelent közhelyek nélküli Toto-beszámolót írni, mert erre a zenekarra gyakorlatilag mindenki, zenész és zenehallgató, vájt- vagy botfülű, zenei ízléstől, preferenciától, érdeklődéstől függetlenül etalonként tekint. Ami dallamos és igényes, az benne van: pop, AOR, soul, funk, rock, prog, metal – mindenki által befogadhatóan. Lemezen kreatívabbak, mint a kortársak 99,9 százaléka, élőben pedig lehengerlőek, a pár évvel ezelőtti többedik újrakezdés óta pedig különösen erős az egység. És az „átjáróház" kifejezés is kevés banda esetében használható annyira pozitív jelzőként, mint itt: ahogy Steve Lukather fogalmazott többször is az este során, lényegében egy nagy családról beszélhetünk, ahol bármikor feltűnhet egy-egy régebbi arc vagy akár egy teljesen új (Bobby Kimballt persze nyilván soha az életben többet nem látjuk itt).

Jelen pillanatban ugyebár a negyvenéves évforduló áll a fókuszban, ami különleges műsort jelent és kissé visszafogottabb létszámot – ez utóbbi, nevezetesen a háttérénekesnők hiánya kissé sajnálatos, és nem gondolnám, hogy költségcsökkentési okai vannak. Inkább olyasmit sejtek mögötte, hogy a kezdeti korszak jammelősebb feelingjét kívánták inkább megidézni, kevésbé a kései korszak szuperprodukció-jellegét. A nyolcas felállás persze tökéletesen hozta a formát, egy ekkora zenekar nyilván látványként is megállja a helyét, elég csak Lenny Castro monumentális konga-perka-akármi cuccát megemlíteni, de Shannon Forest „sima" dobjai is impozánsak a plexifal mögött, pláne, ahogy az ütősök együtt szólnak. A jó öreg Lenny amúgy is a legnagyobb fazon itt, vetekedve a zongora mögött különféle kalapokban vigyorgó és a rá kiosztott dalokat, versszakokat remekül hozó David Paichcsel. Vele szemben a modernebb szintipark mögött a sajnos ma már egyetlen élő Porcaro-zenekartag, az évtizedek során ki-be járkáló Steve, aki később Paich mellé ült egy szerényebb cucc mögé a műsor közepi unplugged blokknál – ő is lelazultan nyomta izgalmas témáit, amelyek megannyi Toto-sláger és rejtett gyöngyszem jellegzetességei. Warren Ham is régi-új arc úgy harminc évvel ezelőttről, tavaly csatlakozott újra a bandához mindennel, ami fújható, emellett baromi jól vokálozik, de az igazi újonc Shem Von Shroeck basszer, aki viszont konkrétan végig is énekelhetné a koncertet, annyira jó hangja van. Tényleg érdemes lett volna rábízni legalább egy teljes nótát.

Persze ez nem azt jelenti, hogy Joe Williamsszel ne lett volna minden tökéletesen rendben. A tucatnév miatt korábban sose esett le, hogy ő bizony a legendás filmzene-komponista fiacskája, de a Toto történetét visszaolvasva eléggé adta magát a dolog, hiszen vélhetőleg így került hollywoodi „networking" révén a bandába anno, és mint afféle elkényeztetett aranyifjú, hamar rá is szolgált arra, hogy túlzott rocksztárkodásért eltanácsolják – nem véletlen, hogy ezután pár évig főállású énekes nélkül, Lukatherrel a mikrofonnál működött a csapat. Joe feje lágya ugyanakkor idősebb korára benőtt, lett annyi esze, hogy értékelje a második esélyt, és odategye magát – az utóbbi évek diadalmenete igazolja, hogy érdemes volt őt visszahozni. Méltóképp lehet tehát ünnepelni a négy évtizedet, és nyilván így lesz ez a negyvenötödik és az ötvenedik évfordulón is, hiszen a Lukather / Paich / Williams / Porcaro alapnégyes remek formában van. Ha pedig lesarkítjuk, manapság a Toto tulajdonképpen maga Lukather: mára a gitársound, a témái azok, amiket más valószínűleg nem tudna megszólaltatni. Illetve de, csak az akkor az már nem lenne totós.

Ami a műsort illeti, a setlist elérhető, és előbb-utóbb az előző napi, Amszterdamban felvett koncertet is láthatja mindenki, nem érdemes tehát elemezgetni, főleg, hogy én „kocatotós" vagyok. Az viszont biztos, hogy az életmű alapos keresztmetszetét kaptuk, érthetően a klasszikusokra koncentrálva, a már említett középső rész pedig nemcsak az unplugged jelleg miatt volt igazán érdekes, hanem mert itt egyvelegszerűen játszották a dalokat, de nem egybefűzve, hanem anekdotákkal összekapcsolva azokat. Az új best of egyik friss dalát, a Spanish Sea-t is megkaptuk, és nem átallottak a Hold The Line-t másodiknak betenni, ugyanakkor a régi dalok közül is felcsendült olyan, amit nagyon régen vagy egyáltalán nem játszottak élőben. Egy fanatikus véleményére is kíváncsi lennék (házigazdánk, Polgár kolléga is inkább „csak" sima rajongó), de az én meglátásom az, hogy jelen helyzetben, a normál műsoridőt figyelembe véve ennél jobban nem nagyon lehetett volna összerakni ezt a turnét. A negyvenegy vagy negyvenkét éves jubileumot tehát remélem, egy fülledt magyar nyárestén is meg tudjuk majd ünnepelni.

Fotó: Steve Van Stappen