Shock!

Az AC/DC énekesének önéletrajza – szól az odakint még 2022-ben, nálunk pedig tavaly megjelent memoár totál megtévesztő alcíme. Ráadásul még egy kis port hintenek a szemünkbe a hátsó borítóval is, amely szerint „Brian Johnson a rá jellemző humorral mutatja be életútját." Ezzel szemben az igazsághoz akkor jártak volna közel a kiadó marketingesei, ha a kötet címe mögé odabiggyesztenek egy „első rész" matricát vagy az alcím kissé módosulva valahogy úgy szólt volna, hogy „Az ember életrajza, aki majd később az AC/DC énekese lesz." Nem kérdés persze, hogy a Geordie sokkal gyengébb hívószó, mint az AC/DC, és nyilván sokkal nehezebb lenne eladni a kötetet úgy, ha a potenciális vásárló tudja, hogy a legendás ausztrál csapatról alig lesz benne szó, de azért mégis így lett volna tisztességes.

Ez ugyanis Brian első 33 évének kronológiája, ami pont akkor ér véget, amikortól igazán érdekelne mindenkit. Igen, a Back In Blackkel, meg a megjelenése után adott legelső koncerttel. Ezen kívül a prológus és az epilógus ír viszonylag friss dolgokról – Johnson hallásproblémáinak kialakulásáról és szerencsés végkimenetelükről –, a bő 300 oldalas életrajz döntő része azonban mind-mind ötven-hatvan-hetven évvel ezelőtti eseményekkel, Brian gyerekkorával és korai zenekaraival foglalkozik. Szóval, ha AC/DC-rajongóként veszed meg ezt a könyvet, akkor bizony jogosan érezheted átverve magad, mert csak arról nincs benne szó, amiről egyébként a promó meg a külcsín alapján kellene.

Pedig egyébként nem rossz a sztori, kifejezetten olvasmányos is, ráadásul eltér a rockkönyvek szokásos sémájától. Johnson világ életében távol tartotta magát a botrányoktól, nem drogozott – első spangliját is 30 felett szívta el –, nem kurvázott, azaz ezúttal hiába is keresnéd a sorok között a brutális partikat, az embertelen elhajlásokat és a vállalhatatlan, szekunder szégyent okozó, erőszakos baromságokat is. Ez itt egy tündéremese, amiben a legkisebb királyfi, számos akadályt leküzdve, az ellenszéllel dacolva, a reményt soha fel nem adva végül révbe ér, és övé lesz a királylány keze meg a fele királyság. Ami jelen esetben természetesen a világ egyik legnagyobb bandájának mikrofonját jelenti.

Egyértelműen lejön a lapokról, hogy Brian egy végtelenül szerény, páros lábbal a földön álló figura, aki vagy oltári mázlista, hogy csakis rendes és szimpatikus zeneipari arcokkal találkozott karrierje során, vagy tényleg talpig úriember. A Brian életeiben ugyanis gyakorlatilag mindenkiről az elismerés és a tisztelet hangján beszél, sokszor érezhető meghatottsággal, azaz a könyv még abban a tekintetben is mentes mindennemű botránytól, hogy egyetlen híresség sötét titkairól sem rántja le a leplet, senkiről sem fest rossz képet.

Összességében így is kifejezetten szórakoztató olvasmány a Brian életei, érdemes végigfutni rajta, de nem lehet szó nélkül elmenni hatalmas hiányosságai mellet sem. Az a furcsa helyzet állt elő ugyanis, hogy ha arra vagy kíváncsi, hogyan élte meg Brian Johnson az AC/DC-ben eltöltött bő négy évtizedet, akkor ne „az AC/DC énekesének önéletrajzát" vedd meg, hanem valamelyik, a teljes zenekarral foglalkozó monográfiát. Azokból magyarul is vannak kifejezetten részletesek.