Shock!

Nyugodtan mondhatjuk, hogy NAGYON vártam ennek a könyvnek a magyar kiadását, az elsők között szálltam be a Dudich Ákos fordító által meghirdetett crowdfunding kampányba még a tavalyi év végén, hogy aztán idén tavasszal végre a kezembe foghassam a kötetet. Esetemben a kitüntetett figyelem elsősorban a főszereplő, Peter Steele személyének, illetve személyiségének szól. Bár a borítón legnépszerűbb zenekarának neve virít, ez itt valójában Peter füveskönyve, amit sajnos ő maga már nem tudott tollba mondani, így Jeff Wagnerre hárult a feladat, hogy az információmorzsákat megpróbálja egy kalap alá rendezni. Szerencsés helyzetnek tartom, hogy nem vagyok igazi Type O-rajongó, hiszen a könyv nagyban demisztifikálja a mainstreamben a zenekarról élő képet, nem egy esetben komplett összeesküvés-elméleteket döntve porba, és ha engem kérdezel, ez nem válik hátrányává. A fókuszban Peter bonyolult lelkének milliónyi rétege áll, amely szerintem sokkal izgalmasabb a Bloody Kisses-korszakos Type O Negative tesztoszteronbomba frontemberének sokadszori (amúgy teljesen jogos) piedesztálra emelésénél.

Mindenekelőtt sajnos arról kell megemlékeznünk, ami a kötetből kimaradt: ez egyrészt maga Peter Steele hozzájárulása, aki nyilván millió tekintetben egész más dolgokat tartott volna fontosnak kiemelni az életére vonatkozóan, mint ami itt helyet kapott. A másik a többi Type O Negative-zenész távolmaradása az interjúktól, ami a 2014-es keltezésű eredeti munka idején még viszonylag frissnek tekinthető sebek ellenére sem igazán érthető. Utóbbiról Wagner is beszél a könyv előszavában, megemlítve, hogy a Type O Negative számára meghatározó páros másik felét, Josh Silvert azért végül csak sikerült pár kérdés erejéig becserkészni, ami nélkül olvasóként nyilván jóval szegényebbek lettünk volna. Nos, igen, ha valakitől az ezredforduló óta IGAZÁN vártam egy egyes szám első személyben megírt memoárt, az pont Peter Steele volt, de ez a remény 2010-ben, vele együtt sírba ment. A Soul On Fire a fentiek miatt, a rengeteg elkészített interjú dacára is leginkább Jeff Wagner személyes búcsújának tekintendő a Zöld Embertől, amitől a végeredmény kevesebb nem, de mindenképp más lett, mint lehetett volna.

Wagner munkája előtt amúgy le a kalappal, tényleg minden elképzelhető, megszólaltatható forrást igyekezett megkeresni a könyvhöz, közvetlen családtagoktól kezdve a zenekar számára legmeghatározóbb zeneipari arcokig. Ami mindebből kiderül, pont annyira evidens, mint amilyen meglepő: teljes mértékben egyikük sem ismer(het)te Petert, aki a kultuszsztárrá válás ellenére is minden bizonnyal a bolygó legszomorúbb embere volt, amíg itt tengette napjait. Hatalmas ellentmondások feszítik szét ezt a könyvet is, az öniróniában lubickoló, zseniális fekete humorral megáldott, csajmágnes férfi és egy kisfiú világképe feszül egymásnak, aki semmi másra nem vágyik, mint hogy hagyják békében zenélni a háza pincéjében. Peter sokkal egyértelműbben volt született sztár, mint például Kurt Cobain, de utóbbihoz hasonlóan hamar világossá vált, hogy a nagyon várt siker az ő (művész)lelkét is el fogja emészteni. Mindketten hajlamosak voltak megfeledkezni róla, hogy a zeneipari daráló, az érdekbarátságok és a végtelen mennyiségű drog világában nincs győzelem, legfeljebb idejében felismert vereség.

Peter és egyben a TON történetének vége a maga csúfságában is emberi tud maradni, ráadásul a könyv a végkifejlet szempontjából is gazdagítja a képet jónéhány új információval, akárcsak a felvezetés esetében. Az elképesztően részletgazdag munka magyar fordításának dizájnja a tájpós eleganciát követi, roppant mutatósra sikerült, mind külső, mind belbecs tekintetében, talán csak a fekete-fehér fotók minősége hagyhat maga után kívánnivalót. Határozottan jól esik kézbe fogni/olvasni. Szívesen mondanám, hogy a „tájpók" tekintetében is hasonlóan jó a helyzet, ez viszont sajnos nem lenne igaz. Typo O Negative-ból konkrétan annyi akad, hogy egy ponton szándékosságra gyanakodtam...

Különösebb kötözködésre túl sok ok azonban nincs, abszolút méltó a kiadvány Peterhez, és ez önmagában sem kevés. Ahogy Silver monda Wagnernek: „Ez az életrajz csak akkor lesz méltó Peterhez, ha mindenkit felbaszol majd vele." Jeff és Ákos becsületére legyen mondva: rajtuk nem fog múlni!