Shock!

Vannak zenekarok, amelyeknek pályája viszonylag pontosan dokumentált; rengeteg és részéletes biográfia olvasható velük kapcsolatban, ráadásul családfájuk is nagyából egyenes vonalú. Az Iron Maiden pontosan ilyen zenekar: felállásuk néhány tagcserét leszámítva gyakorlatilag az első nagylemez óta szilárd, azaz esetükben szó sincs olyan állandó jövés-menésről, ami mondjuk a Black Sabbathot jellemezte a klasszikus, első Ozzy-éra után. Szóval az ember azt gondolná, hogy mindent tud a Maidenről, aztán jön Polgár Péter, és olyan információ-cunamit szabadít ránk az Iron Maiden Antológia első, a zenekar 1975-től 1979-ig tartó korszakával foglalkozó számában, hogy csak kapkodom a fejem.

Ha Péter neve nem lenne esetleg ismerős az Iron What? fanzine vagy természetesen a Miadennel foglakozó könyve (A Vasszúz fogságában) kapcsán, akkor is biztos összefutottál már vele, hiszen koncertfotósként szinte minden fontos hazai rendezvényen felbukkan, képeit pedig többek között mi is rendszeresen használjuk beszámolóinkhoz. Nem tudom, melyik lehet a nagyobb szerelem számára, az Iron Maiden vagy a koncertfotózás, mindenesetre tény, hogy a még tavaly novemberben útjára indított Antológia olyan részletes, kimerítő és minden részletre kiterjedő írás, amelyhez még csak hasonlót sem láttam soha. Ahogy maga a szerző fogalmazott, ez bizony 132 oldalnyi, tömény Iron Maiden. És ezt most szó szerint értsd! Megtippelni is nehéz, mennyi idő és energia, pláne kutatómunka kellett az első szám összeállításához, de tény, hogy nincs olyan apró részlet, információmorzsa vagy érdekesség, ami felett a kiadvány elsiklott volna.

Hogy csak néhány példát említsek: a korabeli próbák és koncertek teljes körű felsorolása és dallistája mellett az Antológia bemutatja valamennyi kocsmát is, ahol a Maiden akár csak egyszer is fellépett, ráadásul kiegészítve azzal is, melyik mikor szűnt meg, illetve ma mi áll a helyén. Természetesen fotókkal is illusztrálva. De emellett megismerhetjük a korai korszak háttérembereit, és persze lubickolhatunk a korabeli flyerek, koncertfotók százaiban, Steve Harris naplóbejegyzéseiben, meg még ezernyi egyéb információban, azaz a kiadvány tényleg olyan szinten alapos és részletes, hogy még a legelvakultabb fanatikusok is szájtátva olvasgathatják.

Persze mondanom sem kell, hogy valamennyi egykori és jelenlegi Maiden-tag zenekar előtti és utáni munkássága is részletes elemzésre kerül, akárcsak a legelső díszletek megszületésének körülményei, és persze Eddie korai inkarnációi is. Felsorolni is lehetetlen, mennyi minden szerepel itt ezeken túlmenően is, de kétségtelen, hogy rengeteg jó sztori és kulisszatitok olvasható, így remélem, hogy az első szám iránti kereslet hozza majd azt a szintet, ami a folytatáshoz kell. Péter ugyanis az utolsó oldalon beígérte a folytatást: a kettes lapszám a zenekar 1980-as évét, azaz a debütlemez megjelenésének időszakát fogja kivesézni, ami nem kevésbé érdekes, mint az ős-Maiden sztorija. Remélhetőleg nem kell rá sokáig várnunk, addig pedig érdemes figyelemmel kísérni a kiadvány Facebook-oldalát is, mivel Péter ott is fáradhatatlanul ontja a zenekarral kapcsolatos apró finomságokat.

U.I.: Azt a sztorit azért még el kellett volna mesélni, amikor Thunderstick elaludt koncert közben.