Shock!

Az életmódmagazinok, internetes bölcselők és mindenféle coachok legkedvencebb közhelye szerint az ünnepek végre lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ember kicsit kiszakadjon a mindennapi mókuskerékből, kissé elcsendesedjen, lassítson és befelé forduljon. Az ilyesmihez pedig szokás valamilyen jó könyvet meg egy pohár bort is javasolni, melyek segítségével rögtön meg is szállhat minket a belső béke. Más kérdés, hányunknak van akár csak minimális esélye is a karácsonyi roadshow közepette megvalósítania mindezt, de ha te is azon szerencsések közé tartozol, akiknek kijut majd némi én-idő, és szereted minden idők egyik leghatalmasabb rockénekesének munkásságát, azt a néhány órát akár ezzel a kötettel is eltöltheted.

Ronnie James Dio 2010-ben hunyt el, életrajzi kötete mégis csak 2021-ben jelent meg először (nálunk pedig idén), aminek egészen prózai oka volt: Ronnie felesége és menedzsere, Wendy Dio egész egyszerűen képtelen volt hamarabb rávenni magát, hogy rendszerezze férje feljegyzéseit és vázlatait. Merthogy a könyv alapját természetesen az énekes kézzel írott visszaemlékezései, illetve feljegyzései képezik.

Ronnie tehát ugyanúgy régimódi módszerekkel dolgozott, mint ahogy Bruce Dickinson is, és pályafutásának elejét alaposan, minden részletre kiterjedően fel is dolgozta. Betegségének kialakulását követően aztán kénytelen volt visszább venni a tempóból, de a halála után fennmaradt számos jegyzet és vázlat elegendő volt hozzá, hogy Wendy a hétpróbás rockzsurnaliszta, Mick Wall segítségével összerendezze és kiadja a művet, ami Ronnie tervei szerint életrajzának első kötete lett volna. Ahogy az Előhang című részben fogalmaz, mindenképpen azt szerette volna ugyanis, hogy az első memoár ott érjen véget, amikor már a DIO zenekar frontján állva, saját jogon töltötte meg a Madison Square Gardent. Olyan mérföldkőnek tekintette ezt ugyanis, amit pályafutása legeslegelső koncertjével egyenrangú, született New York-iként pedig szívéhez különösen közel állónak élte meg. A végeredmény pedig tulajdonképpen ez is lett, hiszen a Rainbow In The Dark némileg túlmegy ugyan ezen az időponton, azonban a kronológia a Holy Diver utáni turné és a már említett fellépés idejéig igazán részletes és teljes: a Hear 'n Aiddel és az Intermission EP-vel záródó kötet a további eseményeket tényleg csak zanzásítva tartalmazza.

Ronnie James Dióra a szakma – talán csak az egy szem Vivian Campbellt leszámítva – és a rajongók a mai napig is végtelenül kedves és udvarias, ízig-vérig úriemberként tekint, ez a kötet pedig maximálisan meg is erősíti ezt a képet. Annak ellenére, hogy pályáján érték azért igen komoly sérelmek, és összehozta a sors néhány igazán nehéz emberrel Ritchie Blackmore-tól Don Ardenen át az említett Campbellig, Ronnie mindenkiről maximális tisztelettel és elismeréssel szól. Wendy Dio néhány rövid hozzászólása olykor kevésbé toleráns, de tőle sem hangzik el tulajdonképpen semmiféle olyan kijelentés, ami akár csak a legkisebb botrány kavarására is alkalmas lenne. Ronnie egész egyszerűen nem ilyen karakter volt életében, így halála után kifejezetten stílusidegen is lenne a nevével egyfajta szennyest kiteregető botránykönyv. Mint írtam, ilyesmiről szó sincs, ez a kötet ugyanis gyakorlatilag olyasfajta tündérmese, amilyeneket Dio életében is annyiszor elmesélt: egy történet, amiben a megalkuvást nem ismerő királyfi többször is legyőzi a sárkányt, és a végén ellovagol a királylánnyal a naplementébe.

Ha tehát kizárólag a kokainba tüsszentős, szívószálon keresztül húgyot szürcsölő rockmemoárokat szereted, nem biztos, hogy neked szól a Rainbow In The Dark: Ozzy, Lemmy vagy a Mötley Crüe kalandjaihoz képest ugyanis Ronnie vállalásai és sztorijai a fasorban sincsenek, ha viszont az érdekel, mi vezetett odáig, hogy az eredetileg baseballosnak, majd trombitásnak készülő pici olasz kisifúból világklasszis legenda legyen, nem szabad kihagynod. Ráadásul az egész könyv nincs 300 oldal, így akár egy nap alatt a végére is lehet jutni. Én minden percét élveztem, és remélem, hogy egyszer a folytatása is elkészül, hiszen 1986 utánról is bőven lenne mesélnivaló, az biztos.