Shock!

Legutolsó stúdióalbumuk, az Aura (2001) óta kissé szikárabb lett a legendás AOR-prog-soft rock csapat. Természetesen a zene minősége továbbra is első osztályú (na de milyen is lehetne, ha a tagok olyan zenekarokban csiszolódtak, mint a Yes, a King Crimson, az ELP vagy a Uriah Heep).

Csupán az Aura csillogó, billentyű-gazdag, túláradó monumentalitása után tűnik úgy, hogy kicsit egyszerűsítettek a nótákon: kevesebb a simító billentyűs szőnyeg, az apró csilingelő ezmegaz. E helyett amolyan vissza a gyökerekhez jelleggel kissé töményítettek a gitárokon, pattogósabbra vették a ritmusokat - no persze nem kezdtek bele a death metal rejtelmeinek feltérképezésébe, hiszen továbbra is hard rock, amit csinálnak, vokálgazdag refrénekkel, megadallamokkal, nyolcvanas évek, nagy amerikai autók, országút feeling...

A Hammond orgona is újra feltűnik a Midnight című dalban, ezt is jól elfelejtették az Aurán használni. Maga a dal mondjuk inkább egy szoftos bárzenévé alakul később, aztán kicsit a Queenre emlékeztető zenei játékba kezdenek a középrészben, hogy aztán újra visszatérjen a könnyed refrén. Az Aura-időszakra a Blue Moon Monday emlékeztethet, pszichedelikus, középtempónál is lassabb témái álomszerű lebegést idézhetnek elő az óvatlan közönség tagjaiban. A Silent Nation sem egyértelműen tipikus dal a zenekar múltját ismerve, gitáron egy csomó korai U2-s dzsidzsi effektet hoznak, a dob is furcsán groove-os, fifikás (ráadásul az a kopasz Chris Slade csépeli őket, aki anno az AcvillámDC-ben volt kénytelen tufa kettőnégyeket kalapálni).

A Ghost In The Mirror sok akusztikus gitárral, Hammonddal visszatér a hetvenes évek hard rockjához, de persze vannak sziruposabb lírai tételek is (Gone Too Far, The Prophet) és késői Pink Floydosabb középtempós elszállások (Darkness Day), szóval azért nem kell olyan hatalmas változástól tartani: aki eddig is szerette a csapat lemezeit, továbbra is megtalál benne mindent ami eddig is jellemző volt rájuk: kifinomult, igényes, nyugodt, szép szerzeményeket, kifogástalan megszólalást és előadásmódot.