Shock!

Derek, Derek! Egyből szólólemezeket kellett volna csinálnod ahelyett, hogy beléptél a Dream Theaterbe! Mert onnan bizony kilógtál, ismerd el. Sőt, sokan még a slágeresedést is neked tulajdonítják a Falling... lemez idején. De azóta a szólólemezeiddel bizonyítottál, nem is kicsit!

Az előző anyagaidra is ugyanazt lehet mondani mint erre: király instrumentalis METAL lemez, csupa nagybetűvel. Ráadásul megint egy csomó olyan zenésszel dolgoztál együtt, akik 110 százalékosra emelték a zenéd egyediségét és különlegességét.

Az első dalban például két teljesen eltérő stílusú gitárost (Zakk Wylde és Allan Holdsworth) állítottál párhuzamba, és megmutatod, hogyan fér meg egymás mellett az ultrasúly és a virtuóz finomkodás! Itt ráadásul egy gitáros dobol (Brian Tichy) és nem is akárhogy! Az Alpha Burstben máris életem egyik legfurcsább gitáros-hatásával, Steve Stevens-szel játszol együtt, jönnek is a Billy Idol vagy Vince Neil mellől megszokott "csillagharcos-effektes" gitárok. Középtempós, mégis feszes, vibráló nóta! Simon Phillips elegánsan kísér dobon, Tony Franklin basszusa gépként dohog, fölötte pedig játékosan felelget a szénné effektezett gitár és a szinti - néha nem is tudni, melyik melyik!
God Of War: Marco Mendoza bőgőn és a szinte soha nem vendégeskedő John Sykes nevű gitáralapvetés tekeri a riffeket és szólókat! Hogy tudtad rávenni? Király húzós nóta, itt sem az ész nélküli virtuózkodás a lényeg, hanem az energia és a feeling. Sykes olyan szép szólót ereget, szerintem te is sírva fakadtál a stúdióban, nem csak én itt a hangfalak előtt...

Az El Flamingo Suave latinos világában rávetted Steve Stevens-t, hogy az effekteket elhagyva tiszta hangú spanyol gitáron szösszenjen veled egy flamenco dalt - játékos pihenés, nagyszerű ötlet! Csak tudnám, melyikőtök az, aki egy ideig együtt énekel a felvételen a gitárszólóval! Érdekes... Aztán írtál egy gospel nótát is, és Steve Lukather játssza el benne a drabális néger énekesnő szerepét gitáron... Szép dolgok jönnek ki a fejedből néha!

Jerry Goodmant és hegedűjét már megszólaltattad a nyitó dalban is, de a One Way Or The Other nagy mértékben róla szól: olyan progresszív gitártémákat játszik a nyírettyűn, amiket gitáron se kis feladat! Holdsworth mester azért itt is elereszt pár finom jazz-gitár szólót...

A Trojan Horse-ban Brian Tichy kényeztetett el, hiszen egyszerre gitározik és dobol is a dalban. Málházós, Sabbathos indítás, majd egy modernizált Van Halen-szerű, pattogós folytatás - megint csak zseniális. Nem akarlak folyamatosan dicsérni, de a legjobb helyre tetted be az A View From The Sky-t, ami egy egyszerűbb de feelinges ballada Steve Stevens-szel. Jól nyugtatja le az előző pattogást és kiválóan felkészít a lemezt záró The River Songra: itt ismét kiváló játszótársad, Zakk Wylde játssza a főszerepet, ráadásul énekel is! Ez az első igazi vokális tétel, amit szólólemezre rögzítettél, ha jól tudom, és ahogy olvasom, színtiszta jammelésből alakult ki a dolog, szimplán odanyomtál egy mikrofont a stúdióban örömködő Zakk elé. Tiszta Ozzysan énekel, no meg a nóta is amolyan Sabbathos málha, hatalmasra húzott vigyorral tudom csak meghallgatni.

Nos, Derek barátom, már szinte el is felejtettem azt a Dreames affért. Csinálj még ilyen és hasonló lemezeket, és ha egyszer valahogy a fejedre esik a Bank Of America, tereld össze ezt a sok-sok jó zenészt és gyertek el turnézni is!