Itt van a Moonspell, itt van újra, és szép, mint mindig énnekem. A portugál darkerek 2003-as alkotása sötét, bivalyerős, egyszerre léleklohasztó és élettel teli - valami ilyesmit vártam tőlük régóta, és asszem nem csak én. Ez a lemez ismét a zenekar kevésbé elektrós oldalát mutatja meg (hála az égnek), és bár a zene nem teljesen ugyanaz már mint az Irreligious idejében, mégis ugyanazok az érzések öntenek el a hallgatásakor.
|
megjelenés:
2003 |
|
kiadó:
Century Media / Record Express |
|
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
Ők olyan csapat, akik a darkosságot nem keverik össze az unott búskomorsággal. Kellemes, kétlábgéppel megtámogatott, gitárral teli rocknótákkal indítanak, Fernando Ribeiro hozza a szokásos szub-basszus mormogós énekét, de nem habozik átváltani gurgulázós üvöltésre is, ha a dal épp azt kívánja. Az Everything Invaded személyében megérkezik a "slágeres", középtempós őrlés is, kövezzetek meg, de ez olyan, mintha a második korszakbeli Depeche Mode megtanult volna metalkodni. És csak jönnek a dalok sorban, hol felriasztva, hol elcsitítva, de végig van bennük egy furcsa feszültség, egy "bizserrrrr", amitől nem laposodik el picit sem a nótafolyam.
A hangzás is szakít, Hiili Hiilesmaa (HIM, Sentenced, stb.) és a Finnvox stúdió ismét jelesre vizsgázott. Bika gitárok, testes dobok, kilóg a hangfalból a cucc. A bőgőnél is finn vendégmunkásember dolgozik, méghozzá az Amorphisból Niclas Etelävuori. Ennek ellenére senki ne féljen attól, hogy HIM lett az anyag, sőt. Ahogy újra hallgatom, egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy a Moonspell az eddigi legsúlyosabb anyagot követte most el a már említett '96-os kult anyag óta. Oké, persze semmit sem érne a súly az ultraszomorúagresszív dallamok nélkül, a címadó dal például tökéletes magasiskolája a dark-power ballada megírásának. Nem is kell túlragozni a zenét. Megzúz és elringat egyszerre, és ez jó.
A végleges, digipack verzión egyébként bónuszként fent lesz az egész anyag portugálul is, ráadásul megspékelik egy csomó videóval, és egy portugál író, José Luís Peixoto The Antidote című novellájával, mely az album szövegeit ihlette.
Tetszik. Fog még sötétkedni a hifiben ez a korong, az biztos
