A Romanek Airlines három fiatal srác rock and roller légitársaságának a neve, amely Velencéből (a Fejér megyeiből, nem az olaszországiból) szállítja az utasokat valahová messzire, ahol kizárólag életvidám középtempós dalok léteznek, és az AC/DC uralkodik a népek felett mindörökkön örökké, ámen. Nem volt ez azonban mindig így, korábban Noise néven játszottak – saját bevallásuk szerint – brit rockot, amibe elég sok minden belefér, és mivel nem ismertem a Noise-ot, nem tudom, ez alatt pontosan mit értenek, azt viszont igen, hogy a már Romanek Airlines név alatt megjelentetett 2009-es Ledőlnek a falak a mostanihoz hasonló muzsikát tartalmazott.
|
megjelenés:
2011 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
A nyitó Nem kell más bevezető riffjétől kezdve lehet tudni, hogy itt hatalmas megfejtéseket ugyanolyan hiba lenne keresni, mint belekötni abba, hogy a lemezen halható tíz dal dinamikailag szinte ugyanazt a középtempót hozza. Mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy megfogadjuk a fivérek tanácsát - „Légy ami lennél, csak boldog és ennyi" –, és hagyjuk, hogy magával rántson a lendület, végül is ha a modernkori Tankcsapdának bejött ez a nem igazán túlbonyolított rockolás, akkor ők sem tévedhetnek vele olyan nagyot. A kettes A zeném az enyém még slágeresebb tétel, mint a nyitónóta, még markánsabb díszí hatásokat mutatva fel, azonban szerencsére még a koppintáson innen maradva. (Ez a megállapítás többnyire az egész korongra igaz lesz, kivéve tán a nyolcas Nem eléget, ami címével ellentétben már éppen hogy túl sok is a riffek újrahasznosítását tekintve.) A borzasztóan magyartalan című Egy percre, ha itt hagynál sajnálatos módon ordenáré gyenge, egyrészt felbukkan benne az az affektálón mondókaszerű ének, ami a magyar rocktörténelem egyik kiirthatatlanul vissza-visszatérő balféksége, másrészt pedig egészen Hooligans módon geil. Itt még Romanek Gergely hangja is túlzottan Csipás (jó kis képzavar, mi?), pedig Hooligansből jelenleg is pont eggyel több van, mint amennyi kéne. Srácok, ezt a vonalat nagyon nem kéne erőltetni, mert indokolatlanul lerontja az összhatást!
Még jó, hogy a következő Rock 'n' roll huszár visszatér ahhoz a komolytalan szövegű 2/4-es világhoz, ami jól áll nekik, és amiben sokkal otthonosabb is mozognak. Romanek Bence gitárszólója kimondottan ízes, és a csöppet szexista szöveg miatt is nagy koncertfavorit lehet a dologból. Akárcsak a következő Eyaoo-ból, ami nekem azért elég üres, viszont a piások új himnuszának címére pályázó Jim, Johnny, Jameson mindent visz. Természetesen alapokra vett rock and roll ez is, de a párkapcsolat egyik szakítópróbáját jelentő eseményeket taglaló szövege abszolút telitalálat, többször is felröhögtem hallgatása közben. Az Előre ólomkatonák ismét egy könnyedebb hangvételű, lazán hard rockoló tétel, akár rádiós sláger is lehetne belőle, az „Állj a napra, ne az esőre!" pedig kábé a zenekar hitvallását rögzíti.
Azt hiszem, elég is a számonkénti kivesézésből, a lényeg ennyiből is jól látszik: napfényes, vidám zenét tolnak a Romanek tesók, nyilván nem véletlenül Szíverősítő a korong címe sem, mindezt közhelyeket ügyesen kerülő, jól megfogalmazott szöveggel. Zeneileg nem a legfrissebb, pláne nem a legváltozatosabb a játék, de van olyan, hogy ennél több egyáltalán nem kell. Nyilván nem mindenki szereti az ilyesmi, kicsit súlytalanabb muzsikát, némi dögösítés ráadásul szerintem is elfért volna a gitárokon, és valamivel több agyalást elbírtak volna az énekdallamok is, de „aki igazán jó, mindenhol nyer" - ahogy ők mondják. Addig ugyan még fejlődniük kell egy kicsit, de az irány szerintem mindenképp jó lesz. És mivel többször is mosolyt csaltak gondterhelt pofázmányomra, jószívű (vagy inkább erősszívű?) leszek velük. Miként ők is azok, hiszen facebook oldalukon egyetlen like-ba kerül, és már töltheted is magadba a Szíverősítőt. Egészségetekre!
