Shock!

A Dethroners a jó régen kiadott, Without Face-szel közös split albuma után (ott még The Art Of Dethronement néven) mondhatjuk, hogy igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor tavaly elkészítette Madách Ember Tragédiájának feldolgozását. Bátorság és felkészültség kellett hozzá, és bár akadtak fehér foltok a megvalósításban, derék munkát végeztek - jól sikerült a lemez.

Egy igen sokszínű anyag volt, amire jó okuk is volt, hiszen az alapkoncepció igényelte is ezt, azonban kérdés volt, hogy ezt az jó értelemben vett eklektikusságot tovább viszik-e, vagy a Madách-mű abszolválása után bezárják-e a padláson a gőzölgő kémcsövekkel és oldatokkal zsúfolt kísérleti szobát.

Az új mini-CD tanúsága szerint nem zárták be, sőt ki sem tették a lábukat onnan. Nem eszeltek ki hajmeresztő, elképesztő, világot sarkaiból kiforgató experimentumokat, viszont mindkét dal kellemesen érdekes és változatos lett. Összeszedett és izgalmas az összkép, de nézzük csak milyen komponensekből készült.

Először is Gergely Tamás énekes helyére Ágoston került, akinek némileg másmilyen a hangja természetesen. Olyan Seattle-szerűnek tűnik nekem, nem túl gyakori itthon az ilyesmi. Néha két sávon énekel és általában korrektül kitaláltak a témái, a kiejtése pedig tökéletes. A Dethronersnél mindig az ének volt az, amibe bele lehetett kötni, de most már nem feltétlenül ez a helyzet. Kicsit több színt még elbírna, de idővel és rutinnal ez is meglesz. A dobok géppel szerkesztettek, arányosak és cseppet sem gépiesek, van azért nekik egy nagyon jó dobosuk, aki csak az otthoni felvételi körülmények miatt nem játszik most. Hallatszik persze, hogy ki van találva minden rendesen, nem kettő-négyről van szó közel sem. A gitárok jó mélyen, vastagon szólnak, sterilek, de éppen ezért tiszták. Ez száz százalékig házi felvétel és bizony lehet csodálkozni, hogy mi mindent meg lehet már odahaza csinálni, ami egyébként nem feltétlenül pénz, sokkal inkább odafigyelés és türelem kérdése.

Tehát két dalról van szó, mindösszesen nyolc perc negyvenöt másodpercben. A First To Fall staccatos, zakatolós gitárokkal indít, érkezik rá az elektromos hegedű, egy folkmentes Aebsence jut eszembe róla, főleg az ének miatt. Két verze után olyan jó kis elszállós instrumentális betét jön be hegedű-szólógitár összjátékkal, ami a dal csúcspontja nálam. Nem tudom, melyik mit játszik, összefolynak, egymásba kapaszkodnak, alattuk a ritmusgitár, és amikor bejön az ének megint egy új, elnyújtott dallammal, az nagyon szép. Szinti egyáltalán nincs az anyagon egyébként, talán csak ennek a dalnak a legvégén, de az is lehet, hogy effektelt hegedűről van, fogalmam sincs.

A Refurbished ugyancsak szigorú szaggatással kezdődik, amire ezúttal is olyan különös hegedű-gitár összjáték telepszik, ami abszolút megmagyarázhatatlan módon valami régi detektívtörténet hangulatára emlékeztet, aztán a verze után húzós duplázás és izgalmas hegedűmotívum, meg kell dicsérnem Ádámot, mert egyéni módon játszik a hegedűn, így van értelme használni ezt a hangszert, nem csak a metalban még mindig egzotikus hangja miatt. Bejön aztán némi elektromos alap is, rá megint a hegedű, aztán vissza a verzék. Nagyon erős dal, sokszor meghallgattam már, és egyre inkább ezt érzem. Talán a szubjektív detektívregényes atmoszféra miatt, vagy mert egyszerűen tényleg jó hallgatni.

Az anyag letölthető a zenekar honlapjáról, ingyenes persze, ahogy az manapság nagyon helyesen gyakorlattá válik demók, kislemezek esetében. Nekem olyan példányom van, amihez rajzolt, igényes borító is van és az Excerpts demóhoz hasonlóan szintén kicsi CD-n a zene. Amit, mármint az Excerpts-et egyébként szintén meghallgattam ennek az MCD-nek a kapcsán és hát ég és föld a különbség, főleg a megszólalás terén. Ezt hívják fejlődésnek.