Aligha mondok újdonságot azzal, hogy a Zeal & Ardorhoz hasonló, totálisan imádod-vagy-gyűlölöd jellegű extrém muzsika hallgatásához megfelelő hangulat szükséges. Ezzel azokra a bőséggel eltelt hónapokra próbálok célozni, ami a jelen kiadvány megjelenése óta immár elköszönt a naptárban, a megemlékezés pedig egyre váratott magára. Maradtak azért korunknak is stabil pontjai, és bizonyosan ezek közül való, hogy mindig eljön az évnek az az időszaka, amikor az ember, végső tehetetlenségére ráébredve, a sarokban elterülve csak bámul ki az ablakon, és a tiszta, engesztelhetetlen, mindent vakító hófehérre festő gyűlöleten kívül nem is igen érez mást, bárki és bármi iránt, legyen az élő vagy holt, szent vagy nagyon is világi. Ezt az időszakot a köznyelvben nyárnak hívják, és nálam rendszeresen ekkor jön el Möszjő Manuel Gagneux nagy pillanata.
A „zenekar" ténykedését hellyel-közzel lekövető, ábrándos tekintetű közleményeim fényében azzal sem fogok újdonságot mondani, hogy jelen írás célja sem a Z&A-jelenség részletekbe menő megfejtése. Most is inkább az összbenyomásaimról lesz szó, legyenek azok esetleg vállalhatatlanok is. Már csak azért sem célom az apróságokban való elmerülés, mert ezáltal pontosan az a varázs veszne el a produkcióból, ami a mai napig fenntartja bennem a hallgatáskor jelentkező instant delíriumot. Hasonló, „egyemberes" projektek analógiájánál maradva, míg mondjuk Ihsahnnál a rendkívül kiművelt részletek felfedezése csábít el, addig a Z&A esetében a fotelben hátradőlve, de még sokkal inkább a színpad előtt, az általuk keltett lökéshullámokra felfeküdve, a műsornak egészében átadva magam tudom azt leginkább helyén kezelni.
A stúdióba vonuló Manuel Gagneux mindenekfelett a minimalizmus nagyszerűségében hisz, legyen szó a közreműködők névsoráról, vagy éppen az album artworkjéről. A dobok kivételével mindent egyedül ír meg és játszik fel, ő a producer és a kézzel fogható design megálmodója is, Marco Von Allmen pedig szokás szerint az alapritmusok felkalapálásával és fotóművészetével segíti ki főkolompost. A csodálatosan puritán LP-borítót kézbe fogva, a dalok címein túl nem is tudunk meg semmi többet a szimplán Zeal & Ardor címet kapott anyagról, és ha netán az átlagosnál tovább vezetne minket a kíváncsiság, a ritkás interjúkban kell kutakodnunk. Tetszik a Gagneux-től vett hasonlat, hogy a Z&A zenéje azt az elképzelt ötletet költi tovább, hogy mi lett volna, ha az amerikai rabszolgák annak idején Jézus helyett a Sátánban találtak volna vezérlő csillagukra. Ha ezt a gondolatot magadévá teszed, a többit már könnyedén hozzáképzelheted a sztorihoz... és persze közben csakis a Z&A szólhat aláfestésként!
Akad egy egészen konkrét narratíva is, ami a brigád nagylemezeit összekapcsolja, ezt a magam részéről a Manson-trilógia esetében hallotthoz hasonló, kissé erőltetett mesének érzem, de talán megéri erről is megemlékezni. E szerint a Devil Is Fine a fogságban való életről, a Stranger Fruit pedig a menekülésről szólt, ezek után pedig logikusan a mesterterv kiagyalása lehet a következő lépés. Rendben. Möszjő Gagneux nem átall (zenekar)neveket is citálni, akik az itt megrajzolt körök megrajzolásakor a ceruzáját (természetesen Berol-féle Black Beauty márkájú, amelyet frissen hegyezve, kőkorsóban tárol az asztalán) vezették. Ez a névsor már sokkal többet mond a fentieknél... már ha az őrület valódi mélységeit kutatjuk. Szinte véletlenszerűen felmerül a mondókában Wagnertől kezdve a Ministryig, a Deftonestól a ZZ Topig millió dolog, és jutunk el a jazz metal bluesig, ami egy dal címe is lett a lemezen.
Komolyan, ezek után beszéljek arról, hogy milyen is az új album, és hogy mitől annyira jó ez az egész, mint kevés dolog nyaranta? Hogy miközben térdig gázolsz a mocsárban (Run), templomok lángolnak a közelben (Church Burns), megízleled az eksztázist (Götterdämmerung)? Esetleg van jobb dolgod, mint a kánikulától agyonsújtva felfedezni a továbbra is benned élő, szomjas állatot?! Persze hogy nincs, ezért hallgatod egymás után tizennégyszer ezt a tizennégy dalt, és mert megkívánod, a GEIZ-féle Run remixet is hozzácsapod a torhoz. Egészségedre váljék!
Hozzászólások