Igen jó köröket fut az utóbbi hetekben az Avenged Sevenfold, akikre valóságos platinaeső zúdult az Egyesült Államokban. A csapat most újabb RIAA-elismeréseket húzhatott be.
Elég jó hírek érik mostanában az Avenged Sevenfoldot, akik idén márciusban a 2003-as Waking The Fallenért, majd pár héttel később a 2010-es Nightmare és a 2013-as Hail To The King lemezekért kaptak amerikai platinalemezt. Ha mindez még nem lett volna elég, most 2007-es self-titled albumuk is besöpörte az elismerést. Bónuszként pedig öt single is beplatinázódott a repertoárból: a Nightmare, a Shepherd Of Fire, a Hail To The King, az Almost Easy és a Bat Country. Korábban a zenekarnak mindössze egyetlen albuma, a 2005-ös City Of Evil jutott el e minősítésig.
Mindez azt jelenti, hogy az Avenged Sevenfold albumai közül mindössze két lemez nem rendelkezik semmiféle fokozattal a kiemelkedő eladások után Amerikában: a 2001-es Sounding The Seventh Trumpet debüt, illetve a legutóbbi, 2016-os The Stage.A platina fokozatú elismerés változatlanul egymillió eladott példány után jár az Egyesült Államokban, de ez ma már természetesen nem kizárólag fizikai eladásokból áll össze, a RIAA számítási módszere szerint a fizikai és digitális albumeladások mellett beszámítanak a minősítésekbe a streamek és az adott lemezről történő dalletöltések is. Ennek értelmében tíz dal fizetős letöltése az adott lemezről további egy teljes albumpéldány eladásának felel meg, az online hallgatásokat tekintve pedig ezerötszáz audió- és/vagy videóstreamet számítanak egy eladott lemeznek.
Hozzászólások
Nyilatkozták, hogy már kész/készül az új lemez, de amíg nem indul újra a fesztiválszezon , addig nem fogják kiadni.
Igazad van, ízlésekről valóban nem érdemes. Talán nekem se lenne bajom a HttK-val, ha nem hallanám közben az eredetiket a fejemben. De hallom, és ettől nekem szubjektíve is szétesik a lemez, ill. élvezhetetlen, miközben objektíve elítélem a lopást, ill. inkább hallgatom az eredetiket a HttK helyett. A lemezkritikánál adtam egy-két ötletet, szerintem mi honnan van, ha érdekel...
Tudom, hogy ízlés kérdésében nincs értelme vitázni, de szerintem a Hail to the King körökkel jobb lemez, mint a Stage. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ideig egyiket sem szerettem, de a HttK végül mégis meg tudott győzni, azon a lemezen - a címadó dalon kívül - szinte minden tétel telitalálat, így utólag. Míg a Stage-en pont hogy a címadó az egyetlen, amit meg tudok hallgatni, mondjuk azt szeretem is.
A másik meglátás viszont abszolút áll. Kicsit röhejesnek érzem öt évig kotlani a semmin (mert a legutóbbi válogatást nehéz máshogyan értékelni), mindezt úgy hogy a Volt fesztiválos fellépésük is minden volt, csak értékelhető nem. Elég erős lenne 5-6 album után kiégni, bár láttunk a színtéren már cifrábbat is :P