A beszélgetés hátterében svéd finomságok sültek és gyermekhangok vegyültek építőkockák zuhanásának robajába. Ennek ellenére sok mindent megtudtunk az In Flames bőgősétől, Peter Iwerstől, íme:
Kezdjük talán az új lemezzel. Csak pár napja kaptuk meg, de egyelőre annyit sikerült leszűrnünk belőle, mintha populárisabb lenne az elődjénél…
Nos, lehet. De ezt a hallgatóknak kell eldönteniük. Mi csak csináljuk a zenéket, a közönség meg remélhetőleg élvezi a végeredményt.
Terveztétek egyébként a zenei stílus ilyetén változtatását vagy csak úgy jött magától?
Semmit nem döntöttünk el, egyszerűen csak ötleteltünk, írtuk a nótákat anélkül, hogy koncepciózusan gondolkodnánk irányvonalakról és hasonlókról.
(Közben a háttérben gügyögős-ordibálós hangeffektek hallhatóak, ezért úgy gondoltam, felderítem a terepet.)
Tán csak nem a gyerekedet hallom a háttérben?
Bizony. Lehet, hogy interjúzni akar, bár még nem beszél angolul…
Mennyi időbe telt egyébként megírni ezt a lemezt?
Öhmmm, nos, volt pár ötletünk eleve, aztán elmentünk Dániába együtt és két hétig mást se csináltunk, csak jammelgettünk, végül összejött tizenegy vagy tizenkét nóta.
Többfelé hallottam, hogy voltak olyan rajongók akik elfordultak tőletek az előző lemezetek megjelenését követően. Szerinted visszaszerezhetőek? Egyáltalán, motivál titeket, hogy visszaszerezzétek az “elkóborolt” rajongókat?
Persze. Mindig nagyon fontosnak tartjuk ezt a kérdést. Viszont az is tény, hogy zeneírás közben sosem gondolkodunk ezen. Az előző lemez után is elgondolkodtunk ezen, és szar ügy, ez tény, de dalírás közben sosem tudunk azon agyalni, hogy most akkor kinek és miért írjuk az adott nótákat, népszerűbbek akarunk-e lenni általuk. De persze örülnék, ha visszatérnének.
Szoktad egyébként olvasgatni a rajongók véleményeit a neten vagy egyéb helyeken?
Persze, folyamatosan. A vendégkönyvünket is és csomó más helyet. Kifejezetten érdekesnek találom az emberek különböző véleményeit. Meg aztán vannak csomóan akik csak úgy beírják, hogy ez vagy az rossz, megkérdezem, miért rossz és nem tudnak válaszolni. Ezekre aztán nem is fordítok figyelmet. Az más, ha valaki konstruktívan ötletel, az már számomra is nagyon érdekes lehet.
Szerinted mi a legfontosabb különbség a Reroute lemez és az új album között?
Számunkra nincs nagy különbség, mert a megírásuk és a felvételek ugyanúgy zajlottak. Csak annyi volt bennünk mindkét lemez készítésekor, hogy fejlődjünk és ne ismételjük önmagunkat. A saját érzéseimet figyelve pedig talán kicsit agresszívebbnek tartom az új lemezt az elődjénél.
Tudod egyébként “külső fülként” hallgatni saját lemezeidet?
Próbálom. Nem megy mindig, de próbálom dalokként hallgatni őket, olyan nagyszerű dalokként amiket azért írtunk, hogy mi is élvezzük őket. De persze nehéz ez, könnyen belekavarodok a mélyebb elemzésükbe.
A klipet miért pont a The Quiet Place dalhoz csináltátok? Szerintem vannak erősebb dalok is a lemezen ennél.
Hm, nem is tudom. Egyszerűen csak volt egy lista pár dalról, tán három dalon gondolkodtunk komolyan, és a The Quiet Place volt az amire mindegyik tag elsőként gondolt. Szerintem gyors és könnyű döntés volt és jól mutatja be pár percben a mai In Flames lényegét. Amikor klipet csinálsz, fontos szempont, hogy a meglévők mellé új rajongókat is toborozz vele, ezért egy egyszerűbb, könnyebben befogadható dalra volt szükség. Aztán ha valakinek ez belemászik a fülébe, mehet és beleáshatja magát a többi dalunkba.
Nemrég volt egy olyan videoklipetek ahol a Soilwork tagjai is felbukkantak, aztán pedig a Soilwork csinált egy klipet amiben ti is szerepeltek. Honnan jött ez az ötlet?
Tudod, ezt azért találtuk ki, mert sokan azt hiszik, mi ellenségek vagyunk, vetélytársak. Persze tény, hogy valamilyen módon ugyanazt csináljuk, de ez egy baráti vetélkedés. És eleve vicces ötletnek indult az egész, amikor olvasgattuk a neten, hogy a Soilwork meg az In Flames így meg úgy utálja egymást, szóval ebből kerekedett ki ez a két klip. Jól az emberek orra alá dörgöltük, hogy szó sincs ellenségeskedésről.
A szövegekkel milyen a kapcsolatod?
Anders írja a szövegeket, és alapjában véve ez róla szól, azokról a dolgokról amik vele és benne történnek. Én sosem mászom bele túl mélyen a tartalmukba, bár a legtöbbről elmondta, mi a fő üzenete, tudom, mit gondoljak róluk. De sosem beszéltünk túl sokat ilyesmiről, szóval nem sokat tudok erről a témáról mesélni.
A címről viszont biztos tudsz mesélni.
Naná. Szóval, egyre és egyre hajszoltabbak vagyunk, a személyes életterünk és időnk egyre zsugorodik, néha már úgy érzi az ember, hogy teljesen elszigetelődött a külvilágtól. És amikor elmenekülsz, hogy újratöltsd az elemeidet, feltöltődj, akkor segíthet ez a zene. Én is ezt csinálom egyébként, bezuhanok az ágyamba, a fülemre rakom a fejhallgatót és lecsukott szemmel hallgatom a zenét, miközben mindenről megfeledkezem. Megpróbálok egyfajta meditációt előidézni a zenén keresztül. Szóval ez az én Filmzeném a Meneküléshez. És ez lehet a tiéd is. Szerintem sokan magukénak érezhetik ezt a koncepciót, függetlenül attól, hogy zenészként vagy benzinkutasként dolgoznak. Mindenkinek vannak olyan időszakai amikor túl sok a probléma, menekülni kell és pihenni, ellazulni. Számomra – és talán sokak számára – a zene egy ilyen ellazulás.
Mi mást szoktál csinálni, ha “menekülni” vágysz?
Sokat gyúrok például. Amikor a konditeremben vagyok, kiürül az agyam, totál semmin nem gondolkozom. Aztán sokat sétálok, zenélgetek csak a magam örömére, olvasok, filmet nézek…
(Újabb furcsa zajok szólnak a háttérben.)
Ez ismét a csemetéd? Mintha valami épp csúnyán ledőlt vagy összetört volna…
Ó, igen, azt hiszem, ez ő.
Hmm, akkor vigyázz a bútorokra.
Oké, egyelőre nem aggódom... Aztán épp vacsorát főzök, az is okozhatja a zajt…
Szeretsz főzni?
Persze!
Most épp mit alkotsz? Oszd meg az éhező közönséggel…
Házias húsgolyókat csinálok…
Valami ilyesmit lehet enni nálunk az IKEÁban.
Igen, ez hasonló, de ez jobb. Édesanyám receptje!
A weboldalatok eléggé arról szól mostanában, hogy “vásárolj, vásárolj, vásárolj”… Lesz azért rajta némi info is rólatok?
Természetesen. Csak most tényleg az új lemezről szól minden, van egy felugró ablak amin kapásból megveheted az albumot, de azért van ott sok minden más is, és folyamatosan fejlesztjük. Lesz egy tök új design a Soundtrackhez kapcsolódóan nemsokára, addig tart ez a felemásság.
Több svéd bandától is elhangzott, hogy titeket tartanak napjaink legsikeresebb svéd metal bandájának. Szerinted is így van ez?
Igen, szerintem így van. De ez csak azért lehetett így, mert nagyon sokat dolgoztunk érte.
Ezek szerint például megéltek az In Flames-beli tevékenységetekből?
Igen, pár éve már megtehetjük. Bár főleg nem a lemezek, mint inkább a turnézás hozza a pénzt és a biztonságot. Másrészt már annyira sokat vagyunk távol otthonról, hogy nem is lennénk képesek normális munkahelyet fenntartani.
Egyébként miket dolgoztatok az In Flames előtt?
Hű, sok és sokféle dolgot. Én stúdióban dolgoztam, aztán volt köztünk számítástechnikus vagy tanár is.
Számodra mi a legnehezebb dolog abban, hogy egy zenekar tagja vagy?
A legnehezebb mindenképpen az, hogy ilyen sokat távol vagyok a családomtól és az otthonomtól. Ha egy több hónapos turné kellős közepén néha leülök agyalni, fel is teszem magamnak a kérdést: Mi a fenéért csinálom ezt az egészet? De aztán felmegyek a színpadra és azonnal visszajön az energia. Ott vagy te és ott van a sok ember akivel megoszthatod az érzéseidet. Ezért kezdtem el zenélni és ezért is imádom csinálni még mindig.
És mi a legjobb ugyanebben?
Ez, amiről beszéltem. A színpad, a zene, a találkozások. Az a csoda, hogy zenét csinálhatok és előadhatom másoknak. Imádok a színpadon lenni, és ez is egy fajta menekülés számomra. Ha színpadon vagyok, önmagam vagyok.
Vannak kifejezetten emlékezetes koncertélményeid? A Summer Rocksra emlékszel például?
Naná, persze, nagyon jó volt.
Vannak egyébként kedvenc helyeid ilyen szempontból?
Persze, sok van, nehéz is választani. Ha nagyon kell valamit mondanom akkor legyen mondjuk itthon, Svédországban. Hazai közönség előtt játszani teljesen más, teljesen egyedi. De imádok bárhol zenélni, hiszen minden város, minden ország mással ragad meg, mindenhol megvannak a csak arra a helyre jellemző jó dolgok.
Van kedvenc In Flames lemezed, vagy papírforma szerint mindig a legújabb az?
Számomra mindig a legújabb. Imádom az utolsó lemezt, bár mindegyikre büszke vagyok. Tudod, mindig a lehető legjobb lemezt akarjuk megcsinálni, aztán a következőnél megpróbáljuk azt is überelni, ami szerintem sikerül is, így az lesz a kedvenc. Amikor majd ötven évesen a karosszékben végighallgatom az összes lemezünket, majd biztos lesz más szempont szerint is kedvencem, de most ez a helyzet.
Elérte már a csúcsot az In Flames szerinted?
Szerintem mindig vannak olyan dolgok a zenében, de akár helyek is ahová szeretnénk eljutni. Például Ausztrália vagy Dél-Amerika. De egyébként sosem gondolkozunk azon, mennyire vagyunk “nagyok”. Nem hasonlítgatjuk magunkat olyan mammutokhoz mint a Metallica vagy a Slipknot. Szerintem mindig vannak újabb és újabb határok, függetlenül attól, mit értünk el eddig. Nem látom a dolog végét, megyünk, ameddig bírjuk.
Amikor kezdtétek, kik voltak számodra a “nagyok”?
Az Iron Maiden és a Slayer. Ők voltak és ma is ők azok. Ők a két kedvencem. Aztán persze sokféle zenét hallgattam, sok death metalt, de például a Dream Theatert is nagyon szeretem, aztán az Anthraxet… Meg itt van az új Threshold lemez… De a Maident és a Slayert sosem überelheti senki más számomra.
Hamarosan turnéztok. Kivel mentek, milyen terveitek vannak?
Április 15-én szeretnénk indítani a túrát és nagyszabásúra tervezzük. Sajnos egyelőre a kisebb helyekre nem tudunk elmenni, így Magyarországra sem. Viszont lesz egy második kör az év vége felé, amikor megpróbálunk mindenfelé eljutni ahová tavasszal nem sikerül. Még nem tudjuk száz százalékosan, kit viszünk magunkkal.
Svéd banda lesz? Ki választ egyébként, ti vagy a kiadó?
Nem biztos, hogy svéd lesz, de mi választunk, ez biztos.
Vissza a múltba: Mikor is kezdtél játszani?
Tizenhat éves voltam, akkor csatlakoztam egy helyi bandához, de akkor még gitároztam. Olyan Skid Row-szerű metalkodás volt. Aztán váltottam, és Yes, Dream Theater, Rush vonulatban kezdtem mocorogni.
Miért váltottál bőgőre?
A gitár mellett mindig is bőgőztem, akusztikus gitáron még most is sokat játszom.
Az utolsó kérdés, lassan a védjegyünk lesz, jó kis lökött darab: Mi az élet értelme?
Ööhhm… Szerintem csak annyi, hogy elérj valamit.
És mi ez a valami?
Bármi ami boldoggá tesz. Ha a világ legmagasabb épületét akarod megépíteni, ha zenét akarsz írni… Bármi, ami teljessé tesz, amitől jobb lesz a kedved.
Te elérted már a saját célodat?
Az első az volt, hogy zenekarom legyen, a második, hogy lemezem legyen, a harmadik pedig, hogy turnézhassak. Szóval , most, hogy ez sikerült, a célom… Hm, nem is tudom.
Talán most az, hogy finom húsgolyókat csinálj estére.
Bizony, most ezen fogok dolgozni!
