Shock!

Memoirs címmel jelent meg még tavaly a Bury What's Left zenekar második EP-je. A minialbum egyik különlegessége, hogy az Our Dying Tree című dalban Halák Árpád is vendégénekel a Stubbornból. Az EP-t otthoni körülmények között, Pencs Tamásnál a zenekar gitárosánál rögzítette és keverte a zenekar, és koncepciózus jellegű anyagról van szó: a sztori egy, az ötödik dimenzióban élő emberről szól, aki párhuzamos életeit figyeli, és rádöbben, hogy eközben elvesztegeti a saját életét. Miközben abban bízik, hogy egy másik életben talán boldog lehet, mindenhol csak szenvedés és kudarc várja.

Valentin Szilvia: A szöveg tartalmát tökéletesen átadja a vokalista srác: minden hangja maga a merő szenvedés, kicsit túl is tolja érzésem szerint a kínlódást, és kevesebb egysíkúságot is elviseltem volna, noha tisztában vagyok vele, hogy ez a műfaj nem pont erről szól. A zenei alapok a műfaji követelményeknek megfelelnek, nem rossz, de nem is kiugró a muzsika, igaz, koncerten jóval nagyobbat üthet, és ki lehet rá engedni a gőzt. A négy szám közül számomra a Metamorphosis volt a legmeggyőzőbb.

Pálinkás Vince: A Bury What's Left EP-jének a sztorija rendkívül izgalmas történetet rejthet a promószöveg szerint, sajnos azonban a zenéről ez nem annyira mondható el. Nem azért, mert szűkek a műfaj keretei, hanem mert egy eléggé puffogó, erőtlen soundot sikerült összehozni, ami nem túl szerencsés, hiszen a hardcore-os metalnak erőtől kell duzzadnia, hogy levigye a fejünket. Itt tehát egy koncertélmény lehet az, ami a csapat valódi arcát megmutatni lehet hivatott.

Draveczki-Ury Ádám: Modern, brutál, groove-os metalcore, sok ilyet hallhattunk már az utóbbi tizenakárhány évben – nekem őszintén szólva elég erősen csömöröm van már az efféle zenéktől, és nem tegnap óta, de ezzel most nem azt mondom, hogy a Bury What's Left rossz, mert nem az. Viszont sajnos elég tompán, sőt, kifejezetten furcsán szól az EP-jük (mindenen túlnövő dob, a kelleténél lényegesen erőtlenebb gitárok) ami némiképp kihúzza a szenvedélyesre vett zene méregfogait. Viszont igen rokonszenves, hogy a bandának hallhatóan van víziója, nem egy tizenkettő-egy-tucat jellegű produktumot akartak letenni az asztalra.