Shock!

Aki nem vak, az tudja, hogy a Tankcsapda Agyarország vezető rockbandája, a Világ proletárjai számára ők egyszerre a Kezdet és vég, a Föld és ég. Mindent elértek már, amit ebben a rock-közegben el lehet: anyagaik aranylemezek lettek, megtöltötték a legnagyobb csarnokokat, lefutották a legnagyobb turnékat, róluk szólnak a hírek, velük van tele a sajtó. Sokak szemében ellentmondást nem tűrően ők lettek a Vezér, amiből csak Egy van, egyetlen egy. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekik már Ezen a földön Nem kell semmi, hiszen nagyon is jól tudjuk: az élet A legjobb méreg, ami mindig szolgálhat meglepetéssel, semmi garancia nincs arra, hogy ez a párját ritkító sikerszéria tényleg Örökké tart. Meg amúgy is, ebben az életben Mindenki vár valamit, nemcsak a hallgatók, hanem a zenekar tagjai is. Lehet akármilyen Rohadt a hely, az egészen biztosan A civilizáció vége lenne, ha az emberek nem törnének új és újabb csúcsok felé!

Na de Félre a tréfát! - hiszen az elmúlt években Kicsikét döcögni látszott az a bizonyos szekér, a 2003-as Élni vagy égni nagylemez óta mintha a debreceni trió átállt volna egy tömegtermeléssel járó biztonsági játékra. Néha úgy éreztem: Baj van!!, a srácok ugyanazt A négy számot adják ki lemezről lemezre, és nem értettem, hogy Hová lettek? az igazán fajsúlyos mondanivalóval rendelkező, de azért kellően himnikus slágerek – nyilván nem vártam én új Mérget, vagy Jönnek a férgeket, pláne nem egy Rock & Roll rugóját, elég lett volna olyasmi, mint anno a Bárány, vagy épp a Senki nem menekül voltak. Emellett a koncertek izgalom-faktora is megcsappanni látszott. Jó, persze, a hangosítás, a fények, a Füst és lábdob meg minden egyéb körítés mindig a helyén voltak, de az olyan típusú fazonoknak, akiknek A zene a minden, ez nem elég. Engem Nem érdekel, hogy a Discókban anno mennyit forgott a Mennyország Tourist, én élvezni akarom ezt a Rock and rollnak hívott szart. A mélyütést aztán a Minden jót lemez vitte be három évvel ezelőtt. Mind a mai napig úgy gondolom, hogy néhány kivételtől eltekintve – Csapda vagyunk, Minden jót, Nézz szét belül, LAX – sajnos az egy Szemétre való korong volt. Laci, Laci, Nem ismerek rád – gondoltam akkoriban.

Tavasszal aztán jöttek a hírek: majd húsz év közös munka után Molnár Levente, azaz a jó öreg Cseresznye továbbállt, a felek állítólag kiszerettek egymásból. Nem volt nagy sárdobálás, Laciék nem úgy búcsúztak el tőle, hogy Legyen az ördögé, Cserkó sem üvöltötte Fejesnek, hogy Fordulj fel!, állítólag csak szépen lassan megfáradt a dolog, és végülis Kit érdekel?, hogy miért történt így, a lényeg, hogy a csapat úgy érezte, rájuk egy Új nap vár, és a fényt Az alagút végén nem más jelentette, mint a Zanzibár/Mafia gitáros Sidlovics „Sidi" Gábor. Túl sok mindent nem tudtam róla, csak azt, hogy szép hosszú rasztái vannak, és igazi rajongója Zakk Wylde-nak és a Black Label Societynek. Ez pedig jó pont. És 2012. november 8-án bizonysággá vált, hogy a Szappanopera folytatódik, hiszen újra Itt vannak a Tankok, egy igencsak furcsa elnevezésű anyaggal, amit kizárólag MOL benzinkutaknál lehet beszerezni kemény 990 aranyforintét.

Hát igen, először a különös név, ez a Rockmafia Debrecen, aztán az ultragagyi borító azokkal a csökött koponyákkal, a debreceni Nagytemplommal, meg a lángnyelvekkel – na mondom, nekem meg Mitől legyen jó kedvem? És ez az érzés sajnos a lemez első negyedében még tartotta is magát. Nem tudom, Tiszta fejjel miként gondolhatták komolyan, hogy az anyagot ezekkel a dalokkal kell indítaniuk... Az első négy számból ugyanis szerintem kettő helyből ott van a korong leggyengébbjei között. A nyitó 1000 ördög még elég keménykötésűen kezd, de aztán a refrén már indokolatlanul – újkori csapdásan – dallamosra vált, de az igazi pofon a kettes Nincsen semmi. Hát a dalban valóban nincs, ez bizony egy muzikális szempontból végtelenül Egyszerű dal, olyan szinten szájbarágósan didaktikus szöveggel, hogy úgy éreztem, rögvest Meg kell halnom. Sovány vigasz, hogy az utána következő Pokol a mennyből már egy jobbfajta rock and roll tétel, csak hát ez meg egy az egyben ugyanarról szól, mint korábban a Rock a nevem, vagy a Füst és lábdob. A négyes Kirakatszív vette el szinte majdnem végleg a jó kedvemet: ez a füttyös bevezetővel nyitó, majd sehonnan sehová nem tartó, egymásra dobált szavakból álló szövegű dalocska olyan, mintha még a Ha zajt akartok lemezről maradt volna le, mondjuk a Szívbörtön ikertestvéreként. Ébresztő fel! – gondoltam fásultan, és itt aztán egy csapásra fordult is a kocka.

Jött a korábbról már ismert Mi a fasz van? - új időknek új Csapda himnusz jár, és ez éppen optimális is erre a szerepre. Húzós, keménykötésű, van neki mondanivalója is (már ahol), lehet rá dühödten öklöket rázni – hát mi kell még? Csak neked megsúgom, hogy legelőször kevésbé jött be, mára viszont ez lett az egyik favoritom az anyagról. Érkezik a Lejárt lemez, ami teljesen megdöbbentő módon egy balladisztikus tétel, de nem ám olyan smúzolós módon, mint korábban az Új nap vár, vagy az Örökké tart esetében, itt bizony Minden szó a helyén van, ha nem lenne megmosolyogtató, azt mondanám, még az Omentől lesték el, hogy kell egy power balladát írni. A hetes Én meg a rock n roll azon a vidám rock and roll vonalon mozog, mint a Rock and roll rugója, vagy még inkább a Törölköző teniszütőkkel, zongora is felbukkan benne, felhőtlen, energikus darab, a refrén szövegén meg jókat röhögtem.

A soron következő Bíbor köd ismét meglepő tétel. Nem, nem Hendrix feldolgozás azért, inkább egy keserédes dal az elmúlásról, hiszen folyamatosan minden Múlik lassan – ennek megfelelően a dal is jó súlyosan, komótosan áramlik előre. Amúgy egy teljes versszak latinul hangzik el benne, és ez egy olyan csapattól, aki pályája kezdetén arról énekelt, hogy Éjszaka részegen haza, meg Terrorista vagyok, több mint meglepő. A kilences track az abszolút kedvencem: Kapcsolj ki, fajsúlyos zene kimondottan elgondolkodtató szöveggel, ami leginkább Az ember tervezt juttatta eszembe, mármint a dalt és a lemezt egyaránt. A Biorobot később többnek szeretni látszani, mint ami, újraértelmez néhány sort Petőfi Egy gondolat bánt engemet... művéből, de engem Nem ver át: ez bizony csak a futottak még tételek között foglal helyet. A végére jutott még két lukácsosan moralizáló gyöngyszem: mind a Hatalom nélküli rend, mind pedig a Számolj vissza ismerős lehet már, jó súlyos darabok ezek is Irgalom nélkül, és tudom, hogy Pazarol a világ, de az ilyen igazgyöngyöket akkor is hiba lenne sárba hullni hagyni.

A fenti szövegáradatból is jól látszik, hogy mind a Csapda, mind pedig én továbbra is azok vagyunk, Akinek látsz, de most újra kereszteztük egymás útját, és kábé az Agyarország óta nem sült el ilyen jól a dolog. És ez egészen mámoros érzéseket kelt bennem, kicsit olyan, mint mikor Be vagyok rúgva. De ha te is Szabadon, előítéletek nélkül hallgatod meg a lemezt, végül tuti Megkapod, ami jár! És ne Szívd a fogad, mert nehogy aztán az legyen, hogy Hiába szóltam. Késő van már, ennyit mára, vagy van még valami? Még Mire vagy kíváncsi? Kérdezz! Ja, hogy a pontszámra, hát az ennyi.