Még nyáron jelent meg a divideD bemutatkozó anyaga, az ötszámos Ends Of Earth EP. A kislemezen négy modern felfogásban íródott saját dal szerepel, illetve bónuszként a tavasszal a floridai SharkBite Records által kiadott Mind Prison című Iron Maiden tribute-on már szerepelt Bring Your Daughter... To The Slaughter feldolgozás. A dalok a hivatalos zenekari weboldalról egy PDF booklettel együtt ingyenesen letölthetők, akik pedig CD minőségben szeretik hallgatni a zenét, bandacampes oldalukon jelképes összegért megvásárolhatják.
Valentin Szilvia: Rokonszenvesen megkomponált látványvilág, maga az Ends Of Earth pedig olyan, mintha Poisonblackbe oltott Brainstorm lenne. Vélhetően direkt hatásvadász, populáris dal. A No One To Shot már „cyberebb", noha a heroikusságot itt sem feledték. Számomra rokonszenvesebb ez az irány. Van bennük potenciál, hasonló hazai csapatot nem is nagyon tudnék említeni, mocskosul ragadós dalokkal nem nagyon tévedhetnek.
Pálinkás Vince: Nem szívesen írok olyan zenekarról, amelynek vezetőjét személyesen ismerem, pláne, ha ő maga kér meg rá minket, de Szabó Danika eddigi dolgai azt hiszem, magukért beszélnek. Rippert kísérhette egy Charred Walls Of The Damned nóta erejéig vetélkedő-nyertes bandájával, a Keeper Of Dreamsszel, nemrég a Salvusba is beszállt, de azért az sem gyenge, hogy Alan Tecchio is felénekelt egy általa összerakott lemezt, ami évek óta kiadásra vár. Emellett figyelemreméltó a Jósa Tamással összerakott Dickinson szóló-tribute csapata is, amely hol akusztikusan, hol elektronikusan nyomul, de sajnálatosan ritkán csíphető el bárhol is (ami a Maiden-tribute bandák hazai túltengését figyelembe véve legalábbis érdekes). Ezt a projektet is Tamással hozták össze, jópofa, nem túl komolyan veendő, de igényesen kitalált sci-fi koncepció is tartozik hozzá, és ennek megfelelően amolyan modern-trendi, progos behatású, elektronikával flörtölő, leginkább északról ismerős elegyet nyomnak mindehhez, ahol - szakzsargonnal élve „a dallamos részek még dallamosabbak, a kemények még keményebbek". Biztos van, akinél kicsapja az EP a biztosítékot a slágerességével vagy a Bring Your Daughter feldolgozással (ez speciel nekem sem jön be), de szórakoztató és semmilyen magyar íz nem érződik rajta és dicséretes, hogy Tamás is viszonylag kevéssé erőlteti a dickinsonos manírokat - ahol viszont igen, arról egy elkallódott kedvenc, a finn Machine Men kései korszaka jut eszembe néha. Egy At Night I Fly / divideD buli jó párosítás lehetne valamikor, hazai párhuzamot leginkább BZ-ékkel érzek zeneileg.
Draveczki-Ury Ádám: Kifejezetten korszerű megszólalású, de a zenét tekintve azért ezzel együtt is a műfaj hagyományait követő heavy metalt nyomat a divideD. Miközben a No One To Shoot elektro-kluttyogásokkal megberhelt hangszerelése a 2000-es évek elejének egyes északi metalbandáit idézi, a tradicionálisra szabott dallamvilág itt is a helyén van, a simulékonyabb Ends Of Earth pedig azoknak is bejöhet, akiknek az ilyesmi még 2015-ben is túlzás. Itthon nem nagyon mozog hasonló csapat, van használható koncepció és ötlet, a zene is jó, szóval abszolút ígéretes a dolog, csak így tovább.
