Shock!

A Jack régi vendégnek mondható nálunk is, noha nem írtunk minden megmozdulásukról, de olykor-olykor szeretettel fogadtuk a röviden és szigorúan fogalmazó brigádot. Az új klipjük a soron következő anyagukhoz készült, amely egy 7"-es bakelit lesz az amerikai Give Praise Records és a francia Crustatombe Records kiadásában, a zene pedig természetesen grindcore, punk és hardcore agresszív elegye.

Oravecz Zoltán: Zseniális: az énekest kutyaláncokkal se lehetne lehúzni a sztratoszférából, a gitárszólóktól elfüstöl a hangfal, a cinjáték összetettebb, mint Jean-Claude Van Damme botoxolt arca. Epikus.

Draveczki-Ury Ádám: 42 másodperces zúzda, valójában a dal kicsivel még rövidebb is ennél – nyilván grindos daráról beszélünk, mint azt már alighanem kitaláltad. Ember legyen a talpán, aki ennyi alapján bármiről is végleges véleményt tud mondani, így maradjunk annyiban, hogy egy hasonló megközelítésű, tíz hasonló giganteposzból álló Jack EP-t simán el tudnék hallgatni.

Valentin Szilvia: A Jack régi ismerős, és mint eddig soha, most sem okoztak csalódást. Ebben a 42 másodpercben igen velősen megfogalmazták, mint jelent számukra a Béklyó. És mivel ezt annyira vidáman tették, meg is hallgatom még néhányszor a dalt. A Jack uralkodik.

Nagy Andor: A Jacket ezer éve ismerem, jobban mondva ezer éve ismertem, de már egy jó ideje nem találkoztunk. (Apropó, akkor még nem Yacknek írták a nevüket?) Az ősidőkben még klasszikus, brit hatású punkot nyomtak, ez a mostani 42 másodperces (!) videó azonban sokkal inkább grindcore-t tartalmaz, a vidámabb fajtából. Ez már nem az én világom, de jópofának tűnik, hajrá!